Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

510 Az országgyűlés képviselőházának osztályban is. Ezt az elégedetlenséget valami­lyen formában le kell vezetni. Ha mi vezetjük ezt le, mifelénk, a testvér­párttal, a kisgazdapárttal együtt, az mindig kellemesebb és jobb a kormány részére, mintha ez az elégedetlenség akár vörös irányban ve­zetődnék le, akár zöld irányban. (Esztergályos János: Miben? — Müller Antal: Vagy barna irányban! — Csoór Lajos: Bocsánatot kér az ellenzék, hogy létezik! — Egy hang a középen; Utolsó mohikán! Meg van bocsátva! — Derült­ség.) T. Képviselőház! Ha nincs becsületes, pol­gári ellenzék, akkor ezáltal erősödik a mar­xizmus és akkor nagyobb tábort kapnak a nyi­lasok, azok, akiket én nem szűnök meg az all­deutsch-eszmék szállásosinálóinak nevezni, akiket én nem szűnök meg azzal vádolni, hogy tudva vagy tudatlanul, de Magyarország leg­szebb részét, a Dunántúlt árulják, akiket és nem iszűnök meg azzal korholni, hogy ők olyan eszméket akarnak Magyarországra importálni, amelyeknek itt egyáltalán nincs talajuk. (Dulin Jenő: Idegenek!) Egy többval­lású, több nemzetiségiből álló, poliglott ország­ba azok a jelszavak, amelyekkel ők dolgoznak, a fajnak és a vérnek a jelszava, nem valók. Ez a magyar lélekkel soha össze nem egyez­tethető. A magyar lélek mindig szabadságsze­rető volt és a magyar a szabadságért mindent odaadott. A magyar sohasem engedte magát diktatórikus úton kormányozni. A magyar lé­lektől, a magyar történettől, a magyar jogfej­lődéstől, az ezeréves magyar gondolattól tehát teljesen idegen a diktatórikus gondolat és an­nak propagálása. Ezért kell, hogy itt legyünk mi, akik ezt az elégedetlenséget a keresztény irányban vezetjük le. T. Képviselőház! Ma politikai békére van szüksége az országnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ma az ellenzéknek lábhoz kell tennie a fegyvert. (Osoór Lajos: En nem te­szem lábhoz a fegyvert! — vitéz Ujfalussy Gábor: Nincs is fegyvere!) Mi nagy alkot­mányjogi rendszerváltozás előtt állunk, hosszú időre el akarjuk dönteni Magyarország sorsát. Üj alapokat akarunk lerakni egy jobb jövő felépítéséhez. Most mind a két kézre szükség van, most nem lehet félkézzel harcolni és fél­kézzel építeni, mert ez csak félmunkát jelen­tene. Nekünk nyugodt atmoszférát kell terem­tenünk, ha jót, maradandót és becsületeset akarunk alkotni. (Helyeslés a jobboldalon.) En lojálisán elismerem, hogy a kormány ezt az utat egyengeti, lojálisán elismerem, hogy a kormány ténykedései meglehetősen intenziven haladnak a politikai béke irányában. (Fried­rich István: Ugy van! Atmoszféra, az van!) Nekünk ehhez a magunk részéről hozzá kell járulnunk és kölcsönös megértéssel, gondos előkészítéssel és tárgyilagos előzetes bírálattal kell levezetnünk azt az ütköző erőt, amey ilyen nagy javaslatok tárgyalásánál minden körül­mények között kirobbanhat. Csak így lehet közmegelégedésre alkotni és esaik így lehet biztosítani az egyéni érdekek felett a nemzet­nek az érdekét. (Helyeslés a jobboldalon.) A politikai rendszernek az érdeke nem olyan fontos, mint a nemzet érdeke. A nemzet ér­deke legyen az a suprema lex, amelynek je­gyében ezek a nagy alkotmányjogi javaslatok megszületnek és ebben erről az oldalról is tel­jes erővel segítenünk kell a kormányt (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és segítenünk kell ] 7. ülése 1937 május U-én, kedden. abban, hogy mindenki, aki a keresztény és nemzeti gondolat alapján áll, egyszerre álljon azon az alapon, amely ezeket a választói javas­latokat jellemezni fogja. (Helyeslés a jobb­oldalon.) T. Képviselőház! A választójogi javaslatról talán egy-két mondattal vagyok bátor álláspon­tomat precizírozni. Becsületes, tiszta, közigaz­gatási visszaélésmentes választói jogra és vá­lasztási eljárásra van szükség. Szerintem minden komplikált módszer hibaforrást és visszaélé­sek forrását jelenti. Minél egyszerűbb, világo­sabb, érthetőbb és minél kevésbbé kijátszható egy rendszer, annál tartósabb és maradandóbb. Keresztény és nemzeti szempontból én a vá­lasztói jogon csak egy módosítást szeretnék és ez a női választójognak a férfiak választó­jogával való egyenlővé tétele. Ez a keresztény és konzervatív gondolatnak nagy elősegítője volná, mert látjuk itt a fővárosban, ahol a tit­kos és lajstromos választójog már érvényben van, hogy igen gyakran a baloldalon, sőt a széláőbaloldalon ülő és feltétlenül a vörösök szolgálatában álló urak feleségei és nőhozzá­tartozói a keresztény nemzeti gondolathoz csat­lakoznak. Látjuk, hogy igenis, nem törődve még a szakszervezeti terrorral sem, annakide­jén aláírták a mi ajánlási íveinket olyanok is, akik férjének nevét a szociáldemokrata íven láttuk szerepelni. Franciaország az egyetlen, ahol nincs a nőknek választójoguk, de tudjuk, hogy miért. Azért, mert abban a pillanatban, amikor a francia nő választójogot kapna, ott (konzervatív többség alakulna ki s az a sza­badkőműves többség, amely ma a kormányt kezében tartja* feltétlenül kisebbséggé válnék a parlamentben. (Müller Antal: A szabadkő­művesség megbuknék!) T. Képviselőház! Ha az egyéni és a lajstro­mos választásról kell véleményemet kifejte­nem, iákkor én feltétlenül a lajstromos válasz­tás mellett vagyok. Az egyéni kerületeknél le­hetetlenség volna a pluralitást kiküszöbölni. Ismerünk kerületeket, ahol a választók száma ezer körül van, mint amilyenek ezidőszerint Kiszombor, Tompa, Záhony, és ismerünk ke­rületeket 20.000 választóval, mint például Csorna, Győrszentmárton, Sárvár. Ezek kö­zött húszszoros pluralitás van. (Dulin Jenő: Arányosítani kell!) Még a lajstromos kerülete­ket is arányosítani kell. (Ügy van! bálfelől.) így például Budapest déli kerületében, ame­lyet immár hatodik mandátummal képviselek itt, 15.000 választóra esik egy képviselő, ugyan­akkor pedig a kecskeméti lajsromos kerületben már 6800 választóra jut egy képviselő, vagyis itt két és félszeres pluralitás érvényesül. (Ger­gelyffy András: A választókerületeket kell arányosítani!) Ezt azért hozom fel, hogy ez a gondolat, az arányosítás gondolata, helyet fog­laljon az igazságos választói jogra való törek­vésben. T. Képviselőház! Az 1922. évi választáskor a kormányzópárt 44 százalék szavazattal 58 százalék mandátumot kapott, az 1926. évi vá­lasztásnál 60 százalék szavazattal 69 százalék mandátumot kapott és az 1931. évi választáson — Hegedűs Kálmán mutatta ki a túloldalról — a leadott szavazatok aránya szerint 111 mandá­tumot kellett volna kapnia, ezzel szemben tény­leg 158 mandátumot kapott, vagyis 47 mandá­tumot ezen aránytalanságok folytán kapott. (Müller Antal: Félő, ihogy ezen a címen meg­marad a mai!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom