Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-207
Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937 május h-én, kedden. 511 Bízom a kormányban, hogy igazságos lesz és a választók számának igazságos aránya szerint fogja a kerületeket megállapítani, illetve az egyes lajstromos kerületekben választandó képviselők számát a választók számához fogja majd igazítani. Szerintem a legigazságosabb módszer a vármegyei lajstromos, arányos képviselet. Ennek elfogadásából rendkívül sok előny származnék. Megszűnnék az egyéni harc és a demagógia érvényesülési lehetősége helyébe a pártok alkotmányos küzdelme lépne; bekövetkeznék egy egészséges szelekció, amely biztosítaná, hogy a pártok legértékesebb embereiket vinnék a lajstrom élére; biztosítaná, hogy a parlamentiben a kvalitások és ne a kvantitások érvényesüljenek, és megszüntetné a politikai életet megmérgező pótválasztások, illetőleg időközi választások rendszerét, mert hiszen a pótképviselők rendszerének behozatalával az időközi választásokra többé szükség nem volna. Bátor vagyok idézni Gömbös Gyulának 1934-ben tett egyik nyilatkozatát, amelyet itt a Házban mondott. (Olvassa): »En magam az arányos rendszer híve vagyok, amit igazságosinak, okosnak és logikusnak tartek.« (Müller Antal: Igaz is!) (Azt hiszem, ez a megállapítás akkor már nem mint ellenzéki képviselőben, hanem mint a kormánypárt vezérében fogamzott meg benne és hiszem, hogy a kormány ehhez a nézethez csatlakozni fog. Nekem abszolúte nincs aggodalmam. Ha Budapesten bevált ez a rendszer, (Müller Antal: Ahol sok zsidó és szociáldemokrata van!) ahol nem a magyar földhöz tapadó magyarság és kereszténység van többségben, {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hanem ahol — talán erősen fejezem ki magamat — még a csatornatölteléknek is van szavazati joga és ha itt ezzel a rendszerrel előállhatott az a helyzet, hogy ma Budapest 25 képviselője közül 14 jobboldali ós csak 11 .baloldali és hogy a 25 képviselő közül hét ül odaát a Nemzeti Egység Páa-tjában és hét itt az Egyesült Keresztény. Gazdasági Pártban, akkor ez olyan teljesítmény, amelyet rendkívüli figyelemben kell részesíteni. Óva intem a kormányt attól, hogy Budapest területén akár a kerületi beosztásban, akár a szavazás módjában, akár pedig a képviselők számában valamilyen változást csináljon, mert ez a mostani rendszer már két évtized éta bevált és a keresztény és nemzeti gondolat többsége a székesfővárosban határozottan biztosítva van. T. Képviselőház! A másik ok, amiért erre a parlamenti békére, erre a treuga dei-re szükség van itt a Házban is, a most elkövetkező kettős jubiláris esztendő. Az a kitüntetés, hogy Szent István jubiláris esztendejében mi rendezhetjük meg az eucharisztikus világkongresszust, amelyet 14 esztendő óta nem tartottak Európában, páratlan jelentőségű kifelé és befelé egyaránt. Ez a legnagyobb körültekintést, odaadást és felkészültséget igényli részünkről. Magyarország egy évre a világ érdeklődésének középpontjába kerül. A nemzet presztízséről, megbecsüléséről van szó és a nemzet felé irányuló rokonszenv megnyilvaníliására van itt óriási alkalom. Hogy ez a fővárosnak idegenforgalmi, gazdasági szempontból és az államnak valutáris szempontból hasznos is, ezt.a tételt kapcsoljuk ki és csupán az erkölcsi motívumokat állítsuk előtérbe. Ha azt akarjuk, hogy a velünk politikai ellentétben állók is eljöhessenek a Szent István-évre és az eucharisztikus^ világkongreszszusra, akkor most kerülnünk kell minden politikai^ manifesztál ás t, amely őket bánthatná vagy kényes helyzetbe hozhatna. Még a körülöttünk lévő úgynevezett utódállamokkal is treuga dei-t kell kötnünk erre az időre és biztosítanunk kell őket arróJ, hogy itt ellenük semmi célzatosság nem fog történni, mert csak így érhetjük el, hogy ottrekedt keresztény magyar testvéreink is eljöhessenek ebben az évben Budapestre. Itt bent az országban félre kell tennünk minden felekezetközi problémát, (Élénk helyeslés.) félre kell tennünk azért, hogy egyetlenegy felekezet se érezze, hogy ő ebből a jubiláris esztendőből valamilyen formában ki lenne rekesztve. »Pax Christi ki regno Christi«i legyen ebben az évben az országban. Nem hiszem, hogy bármelyik keresztény felekezetet bánthatná az, ha Krisztus ctiadalutat tart a Dunán, vagy pedig ha Budapesten olyan felvonulás történik, ameiyen a Szent Jobbot végigvisszük Budapest gyönyörű uceáin. Azt hiszem, hogy az eucharisztikus kongresszusnak jelmondata maga biztosíték arra, hogy ezt katolikus részről teljes erővel fogjuk munkálni. Ha a kongresszus jelszava: »Eucharistia vinculum caritatis« — »a szeretet kÖteléke« és ha a szeretet kötelékéről beszélek, akkor ezt osztályok, nemzetek és felekezetek között egyaránt érvényesülni szeretném hagyni, hogy ezs a jubiláris év a magyar nemzetre minél gazdagabb áldásokat hozzon. Tuldom, hogy ebből az alkalomból nem lehet az irredentát propagálni és mégis az irredenta szolgálatában fog állani ez az év akaratlanul is, mert mindenki, aki idejön, ei fog telni ennek az országnak és ennek a városnak szépségétől és attól a nagy igazságtalanságtól, amelyet akarva, inem akarva, látni fog az, aki ebbe az országba jön. Mi ezt az évet szeretetközösségben akarjuk ünnepelni, azért szeretném, ha a parlamentben is érvényesülhetne ez a szeretetközösség. Egy esztendeig kellene erre készülni. Budapest és az állami szervek is óriási feladat előtt állanak. Budapest részéről már 12 bizottság dolgozik az előkészítésen félesztendő óta, hiszen 20.000 rendezőt kell kioktatni azoknak a tömegeknek a kezelésére, amelyeket várunk. Budapest ezidőszerint még nincsen teljesen felkészülve, hiszen a Szent Imre-évben csak 23.000 külföldi és 200.000 vidéki volt Budapesten, most pedig minimálisan 50.000 külföldire és 250.000 vidékire kell számítani. Ez próbára teszi elsősorban az államvasutakat, amelynek kocsiparkja elégtelen a szállításra, úgyhogy kénytelen lesz kölcsönkocsikkal operálni; próbára teszi a postát, amelynek nemcsak a .belföldiek részére, hanem főként az ideérkező külföldiek iszámára érkező • levelezést kell lebonyolítani; próbára teszi az államrendŐrséget, különösképpen pedig a közlekedési rendőrséget, amely megoldhatatlan nagyságú feladatok előtt áll, amikor 300.000-es tömegek részére kell a felvonulás útját biztosítania; próbára teszi a fővárost legfőképpen az elszállásolás kérdésében. Budapesten ezidőszerint mindössze 6000 szállodai és penzióbeli ágy áll rendelkezésre és a Budapesten magánosokhoz kiküldött tudakozók ezidőszerint csak 17.500 ágyat tudtak biztosítani, úgyhogy e pillanatban mindössze 23.500 ágy áll az 50.000 külföldi és 250.000 vidéki rendelkezésére. Nekünk tehát számításba kell vennünk az elszállásolás céljaira az egész Pestkörnyéket, a pestkörnyéki házakat és villákat, a pestkörnyéki nyaraló72*
