Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

506 Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937 május U~én, kedden. Nem látunk könyvsorozatot a 6—10 filléres órabérekből, nem olvasunk gyűlölködő könyveket például a fővárosi ipari munkások nyomortanyáiról és a nagy, fényes pesti lakások mellett meghúzódó sötét, egészségtelen eselédlakásokról, nem látunk és nem olvasunk korholó cikkeket és támadó könyveket az aszfalt hárompárharisnyás szerelmeinek tragédiájáról. Nem, a polgári pártok részéről sem mutatkozik a mobil tőkével .szemben olyan megmozdulás, mint amilyen szükséges volna es az úgynevezett társadalmi irányregények és leírások sem foglalkoznak azzal, hogy például egy Pest határában élő textilgyáriban külön két munkást foglalkoztattak azért, hogy az elájult, a munkában kifáradt asszonyokat kivigyék, mert hiszen azokat reggeltől délig még egyszerű szükségletükre sem engedték ki. (Miiller Antali De a tulajdonosok milliókat szereztek!) Ez Pest tövében történit meg 1936-ban. (Esztergályos János: Mennyi állami támogatást kap az a gyár?) Igen t. uraim, én annak a gyárnak munkásegyeztető bizottságában benne voltam és megrökönyödve hallottam éppen azoknak a munkásoknak képviseletében megjelent szociáldemokratapárti vezetőt, aki úgy 'beadta a derekát a vállalatnak, ahogy csak kellett és ha nem vagyok ott, az a munkásság visszament volna abjba a robotba, ahonnan én kihoztam őket. (Esztergályos János: Ugyan kérem, képviselő úr! Ugyan kérem! — Vitéz Árpád: Nem lehet kétségbevonni *— vitéz Kő József: Dugpénzt kapott. — Esztergályos János: Mit kapott? Mondja még egyszer a képviselő úr!) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr! (Esztergályos János: Hogyan mer az az úr megrágalmazni itt becsületes munkásokat? Micsoda dugpénzt?) A képviselő úr pedig ne vonjon felelősségre senkit itt az ülésteremiben. (Esztergályos János: Hallatlan!) Baross Endre: Igen t. uraim, ilyen esetekben elénk tárul Zolának realizmusa és Upten Sinclair »Posvány« című könyve, amelyben az ember egyáltalán értéktelen anyaggá vált és egyetlen érték maradt, a kedvező kereskedelmi mérleg az év'végén. Igen t. Ház! Ez a koneentrálisi támadás a mezőgazdasági vagyon ellen eszembe juttatja szegény Ady Endrét is, aki annakidején mindig a Zselénszky gulyásáról, a grófi szérűkről ábrándozott, de nem volt egy szava sem a városi proletárság érdekében. Szerette a földet, de elfeledkezett arról, talán nem is tudta szegény, hogy vannak névtelen részvénypakettek ezen a világon és nem nézte azt, hogy a fővárosban egy félholdas telek annyit ér, mint odakint egy 1000—2000 holdas birtok, melyet szemrebbenés nélkül felosztanának, de borzasztó megrökönyödés van akkor, amikor ezekből a fővárosi telkekből közcélokra kénytelenek valamit ingyen átengedni. (Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Amikor ezeket a kérdéseket a t. Ház elé hoztam, ezt tettem azért, hogy aláfessem azt a helyzetet, mely ellen mi a keresztény és nemzeti gondolat jegyében küzdünk. (Esztergályos János: Amilyen keresztény

1 és nemzeti ez a gondolat!) Elnök: Keresztény és nemzeti gondolkodását egy képviselőtársának se vonja kétségbe Esztergályos János képviselő úr. (Helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Baross Endre: A kormányzati politikában látom a fejlődést szociális irányban, látom igenis a munkásság felé, látom a gyérmekvé- * y (delem és az egészségügy terén is a ibelügyi tárcánál, ismerem és mindannyian tudjuk a pénzügyminiszter úrnak a kislakások ügyében, azonkívül a 'betegápolás kérdésében teendő kedvezményeit, úgyhogy teljes felelősségünk tudatában szólunk, amikor elismerjük ennek a költségvetésnek helyes voltát. Sajnos, azonban ez az állami költségvetés nem mutatja teljesen az állampolgárok teherbírásának és megterhelésének keresztmetszetét, hiszen az állampolgárokat nemcsak az állami adók terhelik, hanem a megyei és községi pótadók s egyéb járulékok is és ha nem kaptuk volna meg az 1934/35. évi adóstatisztikát, akkor tulajdonképpen teljesen sötétben volnánk a tekintetben, hogy az állampolgároknak milyen megterhelésben van részük. A magam részéről a jelen költségvetést szociális tartalmánál fogva és abban a reményben, hogy mind a mezőgazdasági, mind az ipari munkásság érdekében a kormányzat rövid időn ibelül minden lehetőt el fog követni, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Ez a tizenötödik költségvetési vita, amelyben szerencsés vagyok itt a Házban résztvehetni és amíg 14 alkalommal a költségvetés mellett iratkoztam fel és a költségvetés mellett heszéltem, ezúttal a költségvetés ellen vagyok feliratkozva, anélkül azonban, hogy a költségvetés ellen beszélnék. Eddig osztottam volt pártvezéremnek, Wolff Károlynak azt a felfogását, hogy a költségvetésre az országnak van szüksége és nem a kormánynak és az appropriációnál, a felhatalmazási javaslataál kell a kormánnyal szemben való bizalmat vagy bizalmatlanságot nyilvánítani, viszont a költségvetés számadatai szükségesek ahhoz, hogy az országot törvényesen lehessen kormányozni és ezért a költségvetés elfogadását eddig nem tekintettem politikai kérdésnek. T. Képviselőház! Ma azonban rendkívül nehéz dolog ellenzéki szemmel bírálni magát a költségvetést, sőt nehéz dolog ellenzéki szemmel bírálni a kormány ténykedéseit is. A miniszterelnök úr is és a kormány tagjai is egyénileg a legkifogástalanabb és minden vitán felülálló jó, derék, keresztény magyar emberek. A kormány programmját itt ezen az oldalon talán nagyobb örömmel fogadták, mint a túlsó oldalon, úgyhogy azzal vitába szállni körülbelül nem lehet. A kormánynak azóta tapasztalt (megnyilatkozásai, a ininiszterelnök úr megnyilatkozásai igazán nem hívták ki a kritikát — nem úgy, mint az elődjéé, akinek minden megnyilatkozása határozottan kritika-kihívó jellegű volt — és az időközben felmerült ténykedései mind korrektséget és arra való józan törekvést mutattak, hogy ebben az országban a politikai békét lehetőleg helyreállítsák és hogy a politikai atmoszférát lehetőleg enyhítsék. Ezt tárgyilagosan el kell ismerni és így roppant kevés anyagunk van ellenzéki oldalról a kritikára, különösen a súlyosabb kritikára. A keresztény nemzeti gondolat a kormánynak épúgy világnézeti alapja, mint ahogyan nekünk is világnézeti alapunk és nagy örömmel állapítom meg, hogy a tőlünk jobbra ülő keresztény kisgazdapártnak is ma a keresztény és nemzeti alap a nyíltan