Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 207, ülése 1987 május 4-én, kedden. 507 megvallott politikai világnézeti alapja. Vagyis a Háznak itt három pártjában egy és ugyanaz a világnézeti alap, a politikai programm alapja. Én tehát úgy látom, hogy a választások óta itt lényegileg eltolódtak a pártkeretek, hogy ennek a Háznak a pártkeretei nem azok, amelyekkel összejöttünk és amelyek aem fedik a gondöíatbeli összetartozandóságnak a tényleges állapotát. Ügyi látom, hogy meglehet tősen elkorhadtak azok a kerítések, amelyek ma minket elválasztanak és így együtt vannak egy-egy pártban olyanok, akik egymástól gondolatban igen távol állanak, és szét vannak választva a pártkeretek által olyanok,, akiknek gondolkozásmódja tökéletesen fedi egymást. (Rakovszky Tibor: Majd a titkos választás összehozza őket!) Ezt a tényt, azt hiszem, vitán felül konstatálni lehet. Ha körülnézek a képviselőházban, én itt is és ott is testvéreket látok, olyanokat, akikkel gondolkozás- és érzés világbeli teljes közösségben vagyok és mégis különálló pártkeretekben vagyunk, viszont látok ott is és itt is olyanokat, akik diametrális ellentétben vannak politikailag, illetőleg elvek szempontjából egymással és mégis közös pártkeretekbe tartoznak. Ha mi itt egy politikai 'tagosítást csinálnánk, azt a tagosítást, amely az apró részekre elparcellázott, de egy gondolat uralma alatt álló egyéneket egy tömbbe hozná össze, azt hiszem, ez egy olyan egészséges politikai átalakulás volna, amelyre törekedni onnét és innét is keresztényi és nemzeti kötelesség. (Helyeslés jobbfelől és a balközépen.) Lássunk tisztán. A politikának ma az alapja egyedül és kizárólag a világnézet. Szegény néhai Wolff Károly volt itt Magyarországon az első, aki kifejezetten kimondotta, hegy ő világnézeti alapon akar politikát csinálni. Azóta más pártoknál is, azóta más országokban is rákerült a sor arra, hogy politikai csoportok alakultak világnézeti alapon, hegy államcsoportok alakultak világnézeti alapon, hogy harcok folynak világnézeti alapon és hogy ma világnézeti alapon ma háború is folyik, nem nemzeti háború, hanem nemzetközi háború, amelyben az ütközőpont éppen a két világnézetnek az ütközése. T. Képviselőház! A mi világnézeti alapunk nem lehet más, mint egyedül a kereszténység és hiába mondják, hogy a most szembenálló államcsoportoknak az ütközőpontja valami más. Nem! A kereszténység és a keresztényellenesség az egyedüli ütközőpont. Hiába mondják, hogy a fasizmus és a népfront összeütközése csak kormányforma kérdése; hiába mondják, hogy a jobboldal és a baloldal összeütközése ez. Nem! Mert ez csak helyzeti kép. Ellenben ha a lényeget keressük, mindig azt fogjuk^ találni, hogy az ütközőpont a kereszténység és a keresztényellenesség. T. Képviselőház! Azonban nem a név határozza meg azt, hogy mi a kereszténység; nem a név, nem a külsőségek, hanem a tartalom és a lélek determinálja azt, hogy mit értünk kereszténység alatt. Mi kereszténység alatt azt a gondolatot értjük, amely gondolatból^ a . kereszténység a nevét kapta; a kereszténység a christianusból, a chrisitianus pedig Krisztustól kapta a nevét; ennek következtében a krisztusi gondolat tökéletes és minden vonatkozásra kiterjedő szolgálata az, amit én a magam részéről kereszténységnek nevezek és ^ nem azt nevezem kereszténységnek, aki magát kereszténynek vallja, vagy mondja, hanem azt, aki keresztényi értelemben gondolkozik és beszél, de keresztényi értelemben cselekszik is. (Helyeslés és taps a balközépen és jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Minket semmiféle jelvény, semmiféle színes ing nem biztosít arról, hogy valaki ezzel a külsőséggel a belsejét is átformálta. Akármilyen ing alatt lehet keresztény lélek és megfordítva; akármilyen ing alatt lehet keresztényellenes lélek. Mi nem negatívumokból állapítjuk meg a kereszténységet, hanem pozitívumokból. Aki néhány antiszemita frázist elpuffogtat, az előttem még nem keresztény. A keresztény lélekben benne kell lenniök mindazoknak az ismertető jeleknek, amelyek a krisztusi származást bizonyítják. A nagy eszmének hűséges szolgálata, a keresztény érdekeknek szívenviselése, a keresztényi szeretetnek külső megnyilvánulásai azok, amelyek a kereszténységet elsősorban determinálják. A kereszténység egy közjogi, mindeneket összekötő motívum, amely összeköti a szegényt a gazdaggal nemzetiségre való tekintet nélkül, amely összefogja a fiatalt az öreggel, amely mindenkit össze tud fogni. Ez a kereszténység gondolata, s ezzel szemben a nacionalizmus gondolatának túlhajtása éppen egy elválasztó motívum, amely elválasztja egymástól a nemzeteket és nemzetiségeket és nem hogy összefogná, hanem destruálja, illetőleg szétválasztja. A nemzeti eszmét egyedül a keresztény gondolat nemesíti meg. Én azt állítom, hogy csak annak a nemzetnek van jövője és csak annak a nemzetnek van fejlődésképes jellege, amely nemzet a keresztény erények és igazságok alapján áll. A jogoknak kölcsönös tisztelete, a vállalt kötelezettségeknek példás teljesítése, mások értékeinek és érdekeinek becsületes elismerése, a gyöngéknek keresztényi (szeretettel való segítése: ezek azok a gondolatok, amelyek egy nemzeten belül is nagy értékeket képviselnek, amelyek a nemzetet nemesítik és elősegítik, s amelyek nemzetközi értelemben is rendkívül sok súrlódási felületet tudnak kiküszöbölni és rendkívül sok megértésre tudnak találni. A keresztény erkölcs elvei teljesen abszolútak, ezeknek helyük van mindenütt, helyük van úgy az irodalomban, mint a művézetben, helyük van úgy a közigazgatásban, mint az államigazgatásban, helyük van úgy a közgazdaságban, mint a pénzügyi világban, a kereskedelemben és az iparban, mert a keresztény elveket mindenütt lehet és mindenütt kell érvényesíteni. Ezért kellenek reformok ma is, ebben az országban is keresztény szellemben, abban a szellemben, hogy »jöjjön el a Te országodé ennek az elvnek a kimunkálásában van szükség olyan keresztény elvekre, amelyek evangéliumi alapon, a szociális gondoskodás eszközeivel, a keresztényi felebaráti szeretet alapján tüntetik el azokat a lényeges és nagy ütközőpontokat, amelyek ma osztályokat és rétegeket egymástól elválasztanak, s amely keresztény elvet az elégedetlenség kiküszöbölésével, vagy legalább a nagy differenciák kiegyenlítésével Próbálják ennek a nemzetnek fiait lehetőleg egy békülékeny keresztény és nemzeti gondolatban összefogni. Ezt én nem nevezem jobboldaliságnak, (vitéz Csicsery-Eónay István: Ez igaz!) mert a jobboldalon vannak keresztények és nem keresztények; és én ezt nem nevezem szélsőségnek semmi körülmények között sem, mert egy