Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

á96 Az országgyűlés képviselőházának 20 7. ülése 1937 május h~én, kedden. volnánk szabadítva, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) anélkül, hogy^ az ország nélkülözhetetlen nyersanyag ellátását ezzel veszélyeztetnék. (Friedrich István: Ez is nagyon helyes megállapítás volt. — Reisinger Ferenc: De csak szó marad!) A mezőgazdaság általános javulásának folyamata, amely általában világszerte tapasztalható, a faluba még nem érkezett el, (Reisinger Ferenc: Festetics itt már nem tapsol, ez már belevág a húsába!) de sajnos, bizonyos szempontból a faluban még nehezebbé tette a helyzetet. A kisember gabonájára már úgyszólván a cséplőgép szájánál rátette a kezét a magánhitelező és az adóvégrehajtó. Amikor tehát a, mezőgazdasági •tenményeik ára a legkisebb volt. A mezőgazdasági munkások munkabére nem emelkedett abban az arányban, amilyen arányban a mezőgazdasági cikkek ára emelkedett, ezzel szemben az ipari cikkeik áremelkedése tovább tartott olyképpen, hogy az agrárolló az 1936. évben : egy esztendő alatt 22-9%-ról 35-5%-ra romlott. (Rajniss Ferenc: Ugyanakkor a munkabérek csökkentek! — vitéz Balogh Gábor: Ez is igazj — Friedrich István: Megint igaz! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: De ki volt kormányon? — Br. Berg Miksa: Talán mi! — Zaj. — Elnök csenget.) Aki a falu életét látó szemmel nézi és főleg az agrárrétegnek életnyilvánulását kíséri figyelemmel, megállapíthatja, hogy ez az agrárrétear ma két, különböző természetű, rendkívül aggasztó válságon megy keresztül. Átmegy egy biológiai természetű válságon, amely fizikai konstitúciójának elsatnyulásában. a néprétegek propagatív képességének visszafejlődésében áll, s átmegy egy lelki ós erkölcsi válságon, (Friedrich István: Pszichikai defetizmus!) amely a legfantasztikusabb tömegmozgalmak iránt való fogékonyságban és az ország különböző részein, talán; éppen azokon a helyeken, ahol a papság buzgósága a legnagyobb és a legerősebb, a, legfantasztikusabb vallási szekteriánus hisztériák kifejlődésére vezet. < Megdöbbentő képeket láthatunk és megdöbbentő jelentéseket olvashatunk ezekről a különböző istálló és pajták mélyén gyülekező szektáról, az adventistákról, a jehovistákról, a millenistákról,, gyaponyistákról, a reszketősökről és a koplalósokról, (Fábián Béla: Ez a legnagyobb szám az országban, a reszketőké. — Sulyok Dezső: Es a koplalóké.) amely válságnak a mélyén — és talán ez még szerencsésebb momentum ebben a problémában — voltaképpen egy szociális válság lappang, amely válság a szociális prevenciónak közismert eszközeivel megoldható és megelőzhető. (Fábián Béla: így van!), T. Képviselőház! A probléma fel van tárva, az utat a problémák megoldására feltárta a miniszterelnök^ úr szegedi beszéde,, amelynek nemcsak általános célkitűzéseivel, de részletproblémáivá^ is egyönteten egyetértünk. Felfogásunk szerint egy erőteljes, nagystílű földbirtokpolitika és telepítési politika folytatása ehhez a programmhoz éppen úgy hozzátartozik, mint az ipari decentralizáció kérdésének keresztülvitele,, {Ügy van! a jobboldalon.) a falusi munkabérek rendezése, (Reisinger Ferenc: Ez mind helyes.) azoknak a gazdasági, egészségügyi és szociális^ reformoknak végrehajtása a falun és tanyán, amelyek a nép egészségének emelésére hivatottak, a szövetkezeti mozgalom alátámasztása,, istápolása és mindazok a gazdasági, szociális, s közigazgatásjogi reformok, amelyek a falu szociális és lelki konstitucióját akarják egészségesebbé és ellenállóbbá tenni, (Rajniss Ferenc: A közigazgatás reformjáról tíz esztendeje beszél tünk,, ez a probléma már 80 éves. — Friedrich István: Csináltunk közigazgatási reformot vagy ötöt, mióta itt vagyunk. Minden belügyminiszter csinált mostanáig. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mindig lefelé megy! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Én a rendelkezésemre állott rövid idő alatt lehetőleg felvázolni igyekeztem azokat a problémákat, azon problémák megoldásának útjait és módjait, amelyek nélkül felfogás szerint ezt a moratóriumot, amelyet a történelem engedélyezett számunkra vétkesen elmulasztanánk. Ennek a moratóriumnak ugyanis csak akkor tudunk eleget tenni, ha megoldjuk mindazokat a problémákat, amely problémák előtt ez a nemzet áll. Igyekeztem ezeket a kérdéseket és megoldási módozatokat felvázolni azzal a céllal, hogy az előadott gondolatok — az alkotmányjogiaktól kezdve a szociálpolitikaiakig — egy egységes világnézeti és politikai programmnak lehessenek a keretei,, amelynek keretei között a nemzet azt a nagy történelmi erőpróbát, amelyről Sigray képviselő úr iménti beszédében szólt, a siker és eredmény reményében tudja megállani. T. Képviselőház! Mindezek a problémák, mindezek! a teendők és feladatok egyetlen nagy gondolatba, egyetlen nagy célkitűzésbe torkoljanak, abba a célkitűzésbe, amelyet Gömbös Gyula a Nemzeti Munkatervnek 2. pontjában olyképpen fogalmazott meg, hogy ennek a kormánynak, ennek a törvényhozásnak, az egész mai politikai generációnak egyetlen feladata van: biztosítani a nemzet számára azt a helyet Európában, amelyet múltjánál, történelmi elhivatottságánál, nemzeti értékeinél és teljesítményeinél fogva méltán megérdemel. S e nagy politikai koncepció keretében — csak ismétlem — aláhúzom azokat a külpolitikai részletproblémákat, amelyek ebbe beolvadva, egy harmonikus egészet alkotnak s ezekre Gömbös Gyula a maga egyéni stílusában olyképpen^ mutatott rá: először szolgálnunk kell az európai béke ügyét, meg kell tartanunk barátainkat, ^ felszínen kell tartanunk a magyar revízió kérdését, ki kell vívnunk egyenjogúságunkat minden vonalon és minden tekintetben, síkra kell szállanunk nemzeti kisebbségi testvéreink jogaiért és végül nemzetközi fórumokon érvényesítenünk kell a pénzügyi és gazdasági természetszerű igényeink tekintetében fennálló jogainkat. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Én ezzel a néhány igénytelen gondolattal, ezzel az első költségvetési beszédemmel, amelyet ebben a Házban tartottam, ennek a politikának, ennek a politikai és világnézeti koncepciónak ügyét szolgáltam és elnézést kérek igen t. képviselőtársaimtól, ha talán túlságosan igénybe vettem a figyelmüket, inert amft mondtam, azt voltaképpen egyetlenegy mondattal is, elmondhattam volna: Az a politika, az a célkitűzés és az a világnézet, amelyet ezzel a beszédemmel szolgálni akartam, voltaképpen eiem egyéb, mint a liberalizmus ideológiájával, a liberalizmus politikájával s a liberalizmus eszközeivel szakító céltudatos, organikus, faji és népvédelmi politika, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — •Zaj a szélsőbaloldalon.) — értve ez alatt a fajés a népvédelmet, annak egyetlen helyes és igazi értelmében, a mélységes és olthatatlan