Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-207
Az országgyűlés képviselőházának 20 Ennek az egészségtelen, helytelen szisztémának a fenntartása nemcsak hogy nem teszi lehetővé az előttünk álló problémák megoldását, hanem mint mondottam, súlyosa^ visszaveti a fejlődés útjáról a nemzetet. Szakitanunk kell azzal a liberális államfelfogással, amely az államot egy nagy részvénytársaságnak — vagy ahogyan ennek az irodalomnak egyik illusztris tagja mondja: az adózók igen tisztelt részvénytársaságának — tekintve, csak arra van figyelemmel, hogy minél nagyobb legyen az állam bevétele, de hogy ez miként oszlik meg a különböző dolgozó rétegek között, azzal nem törődik. Sokkal inkább hasznaira válik egy nemzetnek, egy államnak, ha kevesebb az évi jövedelem, de az igazságosan oszlik meg a termelő társadalmi rétegek között, mintha több a bevétel, de ez a bevétel az egyébként hel'yes részvénytársasági elvekkel ellentétben a törpe kisebbség kezébe kerül. Felfogásom szerint egy nagyszabású organikus haditervet kell kidolgozni a nemzeti jövedelem helyesebb és igazságosabb megosztására irányuló kormányzati munka alátámasztására és ebben a haditervben ki kell terjeszkednünk a pénzügyminiszter úr által már. beterjesztett adóreformtól kezdve^ — hogy csak egy-két példát hozzak fel — a^ részvénytársasági jog elkerülhetetlen és ajtónkon dörömbölő reformjáig, amely a modern kapitalista vállalkozásnak ezt a jellegzetes formáját a kizárólagos öncél birodalmából átvezeti a nemzeti közösség erőteljesebb szolgálatának birodalmába. Elkerülhetetlen egy magyar banktörvény megalkotása, (Fábián Béla: Gömbös miért nem csinálta meg?) amely megállapítja a pénzintézeteknek és hitelszervezeteknek helyes és jogos pozícióját a magyar gazdasági életben. (Fábián Béla: Miért nem csinálták meg? Volt idejük rá! — Felkiáltások jobbfelöl: Kinek? — Fábián Béla: Gömbös Gyulának öt év alatt! — Marton Béla: Hagyjon békét a képviselő úr Gömbös Gyulának! — Fábián Béla: Hogy én mit mondok, ahhoz a t. képviselő úrnak semmi köze nincsen! — Mozgás és zaj a jobboldalon. — Fábián Béla: Miért nem csinálták meg mindezeket 1 ? Itt volt kormányon Gömbös Gyula, megcsinálhatták volna!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Esztergályos János: Ez a legkevesebb, amit Fábián kérhet.) Antal István: Ez a kívánalom nem valami rendkívül forradalmi ós radikális kívánság, (Fábián Béla: Nem is! Meg kellett volna valósítani!) mert Bethlen István gróf 1925-ben Debrecenben tartott beszámoló beszédében mint kormányának legközvetlenebb és legsürgősebb feladatát említette meg. E problémák közé tartozik a karteltörvény szigorú végrehajtása ... (Fábián Béla: Miért nem csinálták meg?) Elnök: Fábián Béla képviselő urat rendreutasítom. Antal István:... és az exportpolitika megfelelő irányítása, főként azoknak az ipari természetű hitbizományoknak a lebontása, amelyek éppen a legelsőrendű, a legfontosabb életszükséglet! cikkek tekintetében egész ipari dinasztiákat teremtettek meg az országban. (Mozgás bal felől. — Esztergályos István: Miért nem csinálták meg? — Friedrich István: Ez az! Erről igazán sokat lehetne beszélni! Most tenyésztődtek ki az utolsó kormány alatt! — Felkiáltások balfelől: A Gömbös-kormány alatt.) Meg kell szüntetni a nemzeti jövedelem 7. ülése 1937 május Ip-én, kedden. 495 megoszlásában tapasztalható aránytalanságokat, egy megfelelő nagystílű agrár- és ipari szociális politikával való kiegyensúlyozással, s amit talán legelsősorban kellett volna megemlítenem, a büntetőjogi kódexünk megfelelő módosításával, hogy ilyképpen az állam kezébe kerüljenek azok a hatalmi eszközök is, amelyek segítségével ezt a problémát meg tudja közelíteni és megtudja oldani. (Esztergályos János: Tudják az urak, hogy hol a baj és még sem iparkodnak gyógyítani! Éveken keresztül ezt követeltük ezekről a padokról! — Gr. Festetics Domonkos: Ne izguljon! Magát nem kérdeztük meg! — Zaj. — Elnök csenget.) A második, ebbe a kérdéskomplexumba tartozó legnagyobb, legvitálisabb nemzeti problémát az ország földmíves nincstelen proletariátusának és a faluisi kisembereknek a problémájában látom. (Fábián Béla: Ügy van!) Ennek a problémának a megoldása nélkül nemcsak hogy nem tudjuk a nagyobb bajokat elkerülni, de cLZ cl kérdés is eldől e probléma által, hogy az elkövetkezendő évtizedekben kinek a kezébe kerül ebben az országban a politikai hatalom. Egyszerű számvetési művelet az, hogy egy kilencmilliós nemzet hárommilliós agrár- és egymilliós városi proletariátust nem bír el, a belső szerkezeti elváltozások állapotának állandósítása nélkül. Ha ezzel nem számolunk, tisztában keil lennünk azzal, hogy az elkövetkezendő történelmi megpróbáltatások idejére nem szereljük fel a nemzetet az ellenálló erő teljességével vagy legalább is nyilvánvalóan veszélyeztetjük az ország jövő kormányzásának polgári jellegét. (Friedrich István: Teljesen így van! — Sulyok Dezső: így volt ez két évvel ezelőtt is! — vitéz Balogh Gábor: Arról van szó, hogy helyes-e, amit mond!) T. Sulyok képviselőtársam, azok a hibák és hiányosságok, amelyekről beszéltem, nem is évtizedes, de évszázados fejlődés eredményei, ezeket háromévi kormányzás alatt a világválság kellős közepén, amikor elsősorban arról kellett gondoskodnunk, hogy hogyan oltsuk a házunk tetején égő tüzet, legalább is túlzott kívánság velünk szemben. (Fábián Béla: Hozzá kellett volna fogni! — vitéz Csicsery-Rónay István: Nem volt rá idő! Nem értik ezt?^ — m Sulyok Dezső: Megértein,CsicseryRónay képviselő úr, megértem, legyen megnyugodva. Legalább annyit megértek, amenynyit ön megért! — Zaj a jobboldalon. — vitéz Csicsery-Rónay István: Megnyugodtam! — Sulyok Dezső: Engem ne sajnáljon, hogy nem értem meg!) Egyébként az a tiszteletteljes nézetem, hogy az ország gazdasági bajainak egyik főforrása éppen e népréteg fogyasztóképességének teljes Lecsökkenésében konstatálható. Egy tudós szociológus megállapítása szerint, aki a Magyar Szemlében közölte adatait, e népréteg napi élelmezéisének ellenértéke 15 fillére rúg, olyan összegre, amelyből a kellő vitamin- és kalóriamennyiség sem szerezhető be, olyan ösz^ szegre, amelyből egy dolgozó átlagos napi fehérjeszükségletének X h-Q sem fedezhető. Tragikus parodoxon, hogy a mi exportproblémáink micsoda szörnyű gondokat okoznak a kormánynak és törvényhozásnak, micsoda nagy áldozatokat kell hozni ezeknek a kérdéseknek megoldására, hatalmas intézményeket fenntartani., népes hivatalnoksereget Foglalkoztatni, holott ennek a társadalmi rétegnek a nemzeti fogyasztásba való bekapcsolódása útján exportproblémáink jórészétől meg 70*
