Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

494 Az országgyűlés, képviselőházának , védelmi okokból magyar közjogi és közigazgatásjogi intézményeinknek berendezkedésünknek és jogszabályainknak az a bizonyos jellegzetes vonása, amelyet helyes nomenklatúrával a passzivitás vonásának nevezhetünk és amely passzivitás adta azt a sajátosságot a magyar közjogi intézményeknek, — se tekintetben talán egyedüli országa vagyunk a világnak — hogy a magyar közjogi intézmények, jogszabályok és az egész magyar közjogi struktúra sokszor nem az eleven népi és faji erők akadálytalan kibontakozását, hanem azok visszaszorítását és elfojtását volt kénytelen eredményezni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az a nagyszabású közjogi reformmunkálat ,, amely előtt állunk, 'bizonyára fog ezekkel a lehetőségekkel és eshetőségekkel számolni és olyképpen fogja a reformot keresztülvinni, hogy közjogi berendezkedésünkből, közjogi lelkiségünkből kikapcsolva a passzivitás gondolatát, az aktív államiság követelményére hangolja és szereli át a magyar közjogi berendezkedést. T. Képviselőház! Van azonban egy másik principum, amelyet szem elől veszítenünk nem szabad: hogy ez a közjogi reformalkotás, ez a hatalmas alkotmányjogi reform szigorúan beleilleszkedve az évszázados tradíciók szellemébe, különös gonddal vigyázzon arra, hogy a kormányzat és törvényhozás rendelkezésére tudja bocsátani azokat a közjogi eszközöket, amelyek a modern népi kormányzás feltételei. Van itt még egy szempont, mégpedig az, hogy az előttünk álló alkotmányreform aé bántsa meg, még csak ne is érintse az államhatalmak egyensúlyának és egymástól való függetlenségének azt a princípiumát, amely — mióta Montesquieu híres Esprit des lois címú könyvét megírta és abban a séperation des pouvoirs elméletét kimunkálta — minden modern jogállam létének, fennmaradásának alapvető elvévé vált. Az új reform ezeket a princípiumok érvényesülését ne hátráltassa, hanem fejlessze tovább. Egyes újabb jogászi és társadalombölcseleti felfogások szembe szokták állítani a jogállam fogalmát az úgynevezett szociális állam fogalmával. Az a tiszteletteljes nézetem, hogy ez az ellentét csupán látszólagos és valószínűleg csupán a nomenklatúrában van meg, meri ha a szociális állam fogalma alatt az államnak a polgárokkal, főkép pedig a gyengébb nép osztályokkal szemben tartozó szociális kötelességeit, illetve ezek kikényszerítésének lehetősegét értjük, akkor nyilvánvaló, világos és támadhatatlan, hogy ez csakis a közjogi hatalom teljességével, a közjog által a kormányzat rendelkezésére bocsátott jogi eszközökkel, tehát a jogállam e minőségének teljes latbavetés ével történhetik. Be arra is felhívom itt a t. Képviselőház figyelmét, hogy a modern jogfejlődés megváltoztatta az úgynevezett állampolgári jogok tartalmi mineműségét, s ezeken erőteljes újítást, súly és tartalomgyarapítást vitt keresztül. Mert ha száz esztendővel ezelőtt az állampolgári jogok kizárólag a jogegyenlőség, a közjogi jogosítványok és egyéb közjogi és szabadságjogok területén mozogtak, ma a helyes értelemben és a modern jogászi és társadalomszemlélet értelmében vett állampolgári jogok körébe a gazdasági és szociális jóléthez, a megélhetéshez, a szociális védelemhez és a kenyérhez való jog is beletartozik. (Úgy van! jobb'07, ülése 19S7 május k-én, kedden. felől.) Ez az elv nem teória, ez az elv egynéhány modern alkotmányban, — hogy csak a jugoszláv alkotmányra, vagy a régebbi osztrák alkotmányra hivatkozzam — expressis verbis ki van mondva. A magam részéről a magyar alkotmányban ennek kodifikálását azért nem tartom szükségesnek, mert a magyar alkotmány, mint történelmi fejlődés szüleménye, ezekkel a principiumokkal úgyszólván ezer év óta rendelkezik. Már a vérszerződésben kimondták az egymással szövetségre lépő ősi magyar törzsek: amit közös harci vállalattal szerzünk, közös tulajdonát alkotja minden törzsnek és minden nemzetiségnek. Kérdem: van-e ennél klasszikusabb, egyszerűbb és kristálytisztább megfogalmazása a nemzeti jövedelem igazságos és arányos megoszlása elvének? Ez a gondolat egyébként — a gazdasági és szociális egyenlőség s a gazdasági és szociális jogok gondolata — végigvonul az egész ősi magyar alkotmányosságon évszázadokon keresztül egészen a legutóbbi időkig, amidőn, meg kell mondanom: különböző idegenből beszüremlett eszmeáramlatok nemcsak a közjogi jogosítványok, hanem a gazdasági és szociális jogosítványok tekintetében való különbözőséget kodifikálták a magyar Corpus Jurishan. T. Képviselőház! Összefoglalom ezeket a közjogi fejtegetéseket. A nélkül, hogy szavaimmal befolyásolni akarnám az erre illetékes tényezők állásfoglalását, hiszen az elmondottakban csak általános irányelvekre mutathattam rá, a közjogi reformaíkotások történelmi jelentőségére, a gazdasági és a szociális problémákkal való összefüggésére. Mindezt összefoglalva hangsúlyozom, hogy az előttünk álló közjogi és alkotmányjogi reformmunkálatok csak akkor fognak megfelelni a maguk történelmi céljának, — annak a célnak, hogy meghatványozzák, megsokszorozzák és felszínre tudják hozni a nemzet alkotó energiáit — ha az ősi alkotmányos princípiumokhoz ragaszkodva, de a modern népi kormányzás elveihez szintén igazodva, kiküszöbölik a magyar közjogi és közigazgatási jogi struktúra ból a passzivitás szellemét és aktivitásra azt át, gondos figyelemmel lesznek a jogállamnak azokra a szociális kötelességeire, amelyekre az imént néhány gondolattal rámutattam, (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a^második kérdéskomplexumra, amelyet a már vázolt külpolitikai helyzetből és országunk előtt álló lehetőségből kiindulóan a nemzet belső erőinek meghatványozására irányuló gazdasági és szociális törvényhozás feladatkörének kell tekintenem. Ezek között a problémák között a legfontosabb és a legsürgősebb feladatnak a nemzeti jövedelem egészséges és igazságos megoszlására irányuló törekvést és az ilyen irányú kormányzati politikát tartom. Amíg ezt a célt nem munkáljuk, addig hiába akarjuk a nemzetet előbbre vinni a_ fejlődés útján, mert nemcsak hogy ezt nem érjük el, de nem tudjuk feltartóztatni a gazdasági és a szociális lejtőn való lecsúszás útján. (Ügy van! Igaz jobbfelől.) Lehetetlen állapot, — és fenntartása nemzeti katasztrófát idézhet elő — hogy a nemzeti jövedelem 80%-át a lakosság 20%-a élvezze. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és hogy a lakosság 80%-a kénytelen legyen megelégedni a nemzeti jövedelem 20%-ával. (Ügy van! Ügy vanl jobbfelől.)