Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 19S7 május. A-én, kedden. 493 kai generációnak azt a nagy kérdést, hogy. miiyen Magyarországot kaptatok ti az atyáitoktól és milyen Magyarországot adtatok át nekünk, gyermekeiteknek, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen. — Vázsonyi János: Ebben igaza van!) ezt a nagy kérdést én ezúttal bolygatni és feszegetni nem kívánom, (Sulyok Dezső: Vájjon javítottunk-e rajta valamit mi? Ez a kérdés!) főként azért nem, mert beszédem célja nem a rekriminálás, nem a szemrehányás, nem a vádaskodás, nem az önigazolás, nem a sebek feszegetése, hanem ellen^kezőleg az előrenózés, a javítani akarás, a sebek gyógyítása, az erők összefogására való törekvés Széchenyi István Hitelének azon megrázó erejű megállapítása nyomán, hogy »a múlt elesett hatalmunkból, de a jövőnek még mindig urai vagyunk«. (Úgy van! Ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Urai vagyunk, t, képviselőház, ha politikai magatartásunk és közéleti gesztiónk minden megnyilvánulása tekintetében arra a nagy kérdésre m választ tudunk adni, amelyeket Széchenyi István gróf Hitelében a maga plasztikus és patinás megfogalmazásában olyképpen állapított meg, hogy tisztába a kell azzal is lennünk, hogy mit kell (tennünk és min kell kezdenünk. Ha meg méltóztatnak engedni, én erről a »mit kell tennünk és mm kell kezdenünk«-ről szeretnék önök előtt még néhány gondolatot előadni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen.) Felfogásom szerint a nemzet két irányú feladat- és problémakomplexus előtt áll: egy alaki — hogy helytelen jogi kategorizálással éljek — és egy anyagi jellegű feladatcsoport előtt, azaz precízebben kifejezve: egy olyan feladatcsoport előtt, amely az állam külső, szerkezeti struktúráját érinti, ezeken értem az előttünk álló közjogi és alkotmányjogi jelentőségű teendőket és azok előtt a kérdéscsoportok előtt, amelyek az állami élet belső, organikus működésére vonatkoznak, ezeken értem én azokat a gazdasági, szociális, kulturális természetű feladatokat és reformokat, amelyeknek az a céljuk, hogy az állam belső gazdasági, kulturális és erkölcsi erői meghatványozódjanak és megsokasodjanak. Ha követni óhajtanám egy közismert szociológiai iskola tanítását, amely az állami és a nemzeti szervezet működését az emberi organizmus működésével állítja párhuzamba, akkor azt. mondhatnám,, hogy a közjogi teendőknek az a feladatuk, hogy megerősítsék, alátámasszák a nemzeti és állami organizmus csontrendszeréiek működését, míg a gazdasági, szociális, kulturális és jogi természetű feladatoknak az a hivatásuk, hogy azoknak a szerveknek az életműködését tegyék erősebbé, normálisabbá és egészségesebbé, amelyek ehhez a csontrendszerhez vannak rögzítve, mindkettőt azzal a céllal, hogy ezeknek a szerveknek harmonikus együttműködésével a nemzet mélyén rejlő és még érintetlen faji erők meghatványozódhassanak és minél nagyobb intenzitásban álUlhassanak a nemzet vezetőinek rendelkezésére. A közjogi javaslatokat illetően tisztáiban kell lennünk azzal, hogy közjogi jellegű javaslatokkal t kapcsolatban nem három különálló, egymástól elszigetelt közjogi problémának, A kormányzói jogkör kérdésének, a felsőházi jogkör ügyének és a választójog kérdésének az ad hoc megoldásáról van szó, hanem egy nagy e« átfogó jellegű alkotmányjogi {reformmunkálatról, amely alapjaiban érinti a magyar alkotmányjog szerkezeti felépítését és amely^ ha jeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XII. lentőségéhen nem is múlja felül, de mindenesetre eléri a.nnak a közjogi törvényhozásnak a súlyát és történelmi jelentőségét, amellyel az 1920-as nemzetgyűlés igyekezett áthidalni a nemzet életében kényszerűségből bekövetkezett jogi és ténybeli természetű hiatusokat. T. Képviselőház! Aki tisztában van a közjogi problémák lényegével, az tudja azt, hogy minden közjogi intézmény egymással és az egész közjogi felépítménnyel szoros kölcsönhakásban és együttműködésben van. Egyetlenegy közjogi problémát sem lehet tehát felvetni és ahhoz hozzányúlni, anélkül, hogy az visszahatásában ne érintse az összes többi közjogi kérdéseket és az. állam egész közjogi struktúrájának szerkezetét. Ez alapon nekünk teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy azok a kérdések, amelyeket itt talán már- néhány hét múlva tárgyalni fogunk, szintén alapjaiban fogják érinteni az egész magyar közjogi struktúra elvi és szerkezeti felépítettségét és érinteni fogják úgyszólván az összes részletproblémákat is. Tisztában kell lennünk vele,, hogy egy nagyjelentőségű, a történelemben esetleg új mesgy ét ÍM'én tő allkotmányreform előtt állunk, amely alkotmányreformnak nemcsak az lesz a hivatása, hogy kiküszöbölje a nemzet életéből és közjogi berendezéséből azokat a kényszerű hibákat és hiányosságokat, amelyeket a múltbeli fejlődés rakott a magyar közjogi intézményekre, hanem az is feladata lesz. hogy az íVUam életének új, modern: közjogi berendezkedést adva, lehetővé tegye minden közjogi szerkezet és intézmény ama alapvető céljának elérését, hogy minél nagyobb' métrtékben tudja felszínre hozni a nemzet alkotó szellemi, erkölcsi és fizikai energiáit. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ezzel a törvényalkotással, ezzel a közjogi törvényhozással voltaképpen 400 év óta először jutunk abba a helyzetbe, hogy egy nagyszabású közjogi reformot, voltaképpen közjogi intézményeink alapvető átépítését úgy vihessük keresztül, hogy annak megalkotásánál és megvalósításánál egyedül és kizárólag saját jól felfogott érdekeinket tartsuk szem előtt, (Sulyok Dezső: Es a kisantant nyomása? — Ellenmondások a jobboldalon. — Lakatos Gyula: Magyar közjogi törvényhozásnál a kisantant? — Sulyok Dezső: Igen, a ténylegességet kell figyelembe venni. — Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) melyeknél nem kell számolnunk azokkal a zavaró momentumokkal, amelyek a múltban,, évszázadok során részint az Ausztriával és a dinasztiával fennálló felemás viszonyunk, részint kedvezőtlen nemzetiségi megoszlásún!következtében éppen legfontosabb közjogi intézményeink és közjogi jogszabályaink tekintetében^ sokszor félmegoldásokra, megalkuvásokra és kompromisszumokra kényszerítették a magyar törvényhozást. (Ügy van! Ügy van* a jobboldalon.) Most jutunk először abba a helyzetbe. hogy a közjogi reformokat,, közjogi struktúránk átépítését tisztán és kizárólag a »sacro egoismo della patria« elve alapján vihessük keresztül és súlyos hibát követnénk el a nemzet jól felfogott érdekeivel szemben, ha ezek megalkotásánál nem kizárólag ezt a princípiumot tartanok szem előtt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert ezekből a kényszerű megalkuvásokból, amelyekre bennünket a múltban a történelem kényszerített. fejlődött ki, ismétlem, organikusan, exisztenciális, ön70