Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

492 Az országgyűlés képviselőházának i risóget, ezek azok a nemzetközi keretek, ame­lyek között a magyar királyi kormánynak kö­telességét teljesítenie, a súlyos belső problémá­kat megoldania és a magyar nemzetet a jövő útján vezetnie kell. Ha mindezekhez hozzászámítjuk azokat a nagyarányú belső átalakulásokat, forradalmi megmozdulásokat, munkásmozgalmakat, sztráj­kokat és egyéb tömegmegmozdulásokat, ame­lyek az egyes nemzetek életében lejátszódnak ós amelyeknek csapkodó hullámai között szinte egyik napról a másikra évszázadokon át rendít­hetetlennek és szilárdnak hitt állami és jogi in­tézmények omlanak össze szemeink előtt, ha tekintetbe vesszük a minden állami és társa­dalmi rend alapját alkotó jogeszme lehanyat­lását, a társadalmi ellentétek kiéleződését, az álllam és ember, ember és föld viszonyának megváltozását, a termelés, a forgalom ós érté­kesítés kialakult rendjének tökéletes átmódo­sul ásat, akkor megérthetjük, hogy ilyen körül­mények között az európai, sőt világméretekben folyó' gazdasági, szociális és politikai differen­ciáik gigászi összecsapásában miJlyen fokozott felelősségérzést, tudást, elővigyázatosságot, önzetlenséget, áldozatkészséget, egyszóval mily kiváló lelki és erkölcsi kvalitásokat, mindezeknek mely hatalmas birtokállomá­nyát követeli az ország mai helyzete r a kormánytól és mindenkitől, akinek polgár­társai bizalmából jogában és módjában van az ország ügyeibe beleszólni. Ezt annál is inkább merem hangsúlyozni, mert a magam részéről teljesen osztom Sigray Antal képvi­selő úrnak azt a második, reám rendkívül nagy hatást tett megállapítását, hogy ilyen viszonyok között, amelyekben vagyunk és ame­lyeknek nemzetközi kereteit ^az imént én is fel akartam vázolni néhány ecsetvonással, ez a nemzet nem tehet egyebet, mint arra az erő­próbára való előkészület céljából, amelyet esetleg reánk kényszerít bármiféle külső be­hatás, igyekezzék szembeállítani annak az anyagi, morális és fizikai erőnek a teljességét, amelyre ez a nemzet még egyáltalán képes. (Helyeslés.) Azt se felejtsük el ez álláspontnak aláhúzá­sánál... (Reisinger Ferenc: Ezt a nemzetet meg kellene erősíteni! — Buchinger Manó: Ta­kács Ferenc adatait nagyon figyelmükbe aján­lom az uraknak! — Reisinger Ferenc: így csak frázisként hat! — Elnök csengetJ T. képviselő úr, beszédem további során én is hozzá szeret­nék járulni ezekhez, az adatokhoz; néhány kon­krétummal s az az érzésem, hogy akkor meg fogja változtatni a frázisokról alkotott véle­ményét. (Reisinger Ferenc: Azt mondottam, hogy így csak frázisként hat! — Halljuk! Halljuk!) Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ha Európa bármely sarkában üt ki a tűzvész és bárhol tör ki a konflagráció veszedelme, bár­mely nagyhatalmak között, Magyarország a maga sajátos geográfiai ós katonapolitikai helyzeténél fogva, főként azonban ellenséges érzésű szomszédai között a népszövetségi gon­dolat nagyobb dicsőségére fennálló offenzív természetű megállapodások miatt ez a nemzet bármely európai bonyodalomnak már az első napjában belekerül a komplikációk kellős köze­pébe. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Ilyen körülmények között, amikor ezen a helyzeten a mL rendelkezésünkre álló erőkkel és eszközökkel változtatni nem tudunk és ez hatalmunkban nincs, mit tehetünk mást, mint 7, ülése 1987 május 4-én, kedden. azt iz időt amely a nemzetnek rendelkezésére áll az elkövetkezendő jövendőben és amely időt Bethlen István gróf abban a drámai erejű tanulmányban,, amelyet beszédei kiadásásnak előszavául írt, a Gondviselés által bizonytalan időre engedélyezett moratóriumnak nevezett el, felhasználjuk arra, hogy a nemzet belső életében, gazdasági és szociális sezrkezetében, külső életmegnyilvánulásaiban, egész lelki, szellemi habitusában, társadalmi és kulturális atrukftúrájábiain végihezváigyük azokat a változ­tatásokat, tökéletesítéseket, pótlásokat és át­alakításokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a nemzet, amikor a történelem órája ütni fog,, ne gyenge és törékeny játékszere le­gyen az elemek csapkodásának, de viszonyla­gos biztonságban védelmezhesse meg a saját exisztenciális érdekeit. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ez a helyzet. Ez a helyzet pedig szigorúan, határozottan és általunk alig vál­toztatható módon írja elő a nemzet számára az előtte álló politikai és egyéb természetű fel­adatok teljesítését olyanképpen, hogy nincs olyan kormány, nincs olyan törvényhozás és nincs olyan politikai rendszere ennek az or­szágnak, amely még elkö vétkezhetik, amelynek ne ugyanezen a vonalon kellene haladnia és nem ugyanezeket a feladatokat kellene teljesí­tenie, nem ugyanazt a politikát folytatni az ország érdekében. Ez a politika pedig nem le­het más, mint a magyarság faji és népi erők megerősítésére szolgáló, alkotó keresztény po­litika, amely felfogásom szerint egyedül ké­pes & r nemzet erkölcsi, lelki és fizikai birtok­állományát arra a fokra emelni, amelynek birtokában a történelmi óra ütésének időpont­jában sikerrel állhat ellen minden erőpróbá­nak, amelyet a végzet reákényszerít. {Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Esztergályos János: Tizenöt év óta halljuk ezt! — Baross Endre: Nem muszáj hallgatni! — Reisingerí Ferenc: Várni annál inkább muszáj!) Ha megméltóztatik engedni, ennek a poli­tikának, ennek a belső nemzet és néperősítő politikának a konkrét feladatairól szeretnék néhány gondolattal megemlékezni, nem elmé­leti alapon, nem akadémikus módon és nem is eszmei elmefuttatásokat végezve, hanem tisz­tán a konkrét gyakorlati oldalánál fogva meg a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) En nem kívánok a történelmi visszapillan­tásoknak, az eszmék és a társadalmi átalaku­lások fejlődésének abba a perspektívájába be­lehelyezkedni, amelybe a mögöttem és a túl­oldalon ülő legtöbb t. képviselőtársam bele­helyezkedett és rámutatni az eszmei és politi­kai fejlődésnek arra az aberrációjára, amely Európát, különösen pedig nemzetünket a ka­tasztrófába vezette, nemcsak azért, mert — és ezt ne méltóztassék szerénytelenségnek venni tőlem — ebben a kérdésben az álláspontom ta­lán már közismert,, hanem azért is, mert egyes előttem felszólalt képviselő urak, különösen Knidy Ferenc képviselőtársam ; rendkívül be­hatóan és hozzáértéssel elvégezték ezt. Bár én jsiaját személyemben több képvi­selőtársammal együtt ahhoz a politikai gene­rációhoz tartozom, amelyhez tartozóknak a multak hibáiért és tévedéseiért a háború ós a forradalmak tüzében saját testünk és vérünk latbavetésével kellett helytállásunk, akik tehát történelmi jogcímen szerezték meg a jogot ahhoz, hogy feltegyék az előttünk álló poüti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom