Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

488 Az országgyűlés képviselőházának 20 1928-tól 1936-ig a gyáripari munkások átlagos száma 241.000-ről 250.000-re emelkedett, addig az évi együttes kifizetett munkabér 367 millióról 290 millió pengőre csökkent,, vagyis sehol sem látjuk a szociális ellenhatását annak a protekcionizmusnak, amelyet gyakoroltunk. Nem láthatjuk a fogyasztóképesség emelkedését, mert a gyáripari termelés példátlan emelkedésével szemben nem áll, mint hasonló jelenség, a gyáripari munkásság fokozott keresőképessége. (Buchinger Manó: Állandóan panaszoljuk!) A fejkvóta, amelyet a gyáripari munkás keres, ez alatt az idő alatt 1519 pengőnőilj 1160 pengőre csökkent, ami beszorozva adja globális, Összegben azt a csökkenést,, amelyet mondottam. De ha összehasonlítom a középipart a gyáriparral, akkor is azt látom, az 1935. évi adatokat véve figyelembe, hogy a középiparban az átlagos munkabér 1299 pengő, míg a gyáriparban ez átlagos munkabér csak 1149 pengőt tesz ki. T. Képviselőház! En nem hibáztatom a gyáripart azért, hogy az erősen fokozott termelést 'képes kevesebb munkaerővel is lebonyolítani. Magától értetődik, hogy a gyáripari munka racionalizálásának előihaladása a tudomány segélyével olyan faktor, amellyel a mi gyáriparunknak is élnie kell. De azt kérdezem, hogy^ ha már a tudomány előhaladása a racionalizálást és az azzal járó munkabércsökkenést a gyáriparnak tálcán juttatja, miért kell^ még a mi országunk egész gazdaságpolitikáját is arra a síkra állítani be, hogy nem törődve semmi más termelési ággal — sem a mezőgazdasággal, sem a kereskedelemmel, sem a kézműiparral — és nem törődve a fogyasztókkal, minden előnyt és minden eszközt, amely egy ország gazdaságpolitikájának rendelkezésére áll, egyedül és kizárólag egy termelési ágnak„ mégpedig a gyáriparnak juttassunk. T. Képviselőház! Rettenetesen szomorúan látom azt, hogy ezen a téren ez a kormány sem tud vagy nem akar semmiféle változást előidézni, sőt ellenkezőleg, azt kell mondanom, hogy bizonyos, a kívülálló számára látható jelenségekben még talán árnyalati rosszabbodás állott be. Mióta az autonóm vámtarifa létesült, ez alatt a hosszú idő alatt a kereskedelemügyi minisztérium^ kereskedelempolitikai osztálya változatlanul állandóan egy olyan, egyébként igen kiváló tudós és gyakorlati szakember vezetése alatt állott, akinek alaptétele, hogy mindenáron és mindenekfelett a gyáripart kell fejleszteni és az ország egész vámpolitikáját ennek a szempontnak kell alárendelni. Időközben azonban megalakult a Külkereskedelmi Hivatal és azt hihettük,, hogy ezen a téren talán most fog a változás beállani. T. Ház! Már a pénzügyi bizottságban csekélységem és más képviselőtársaim is felvetették azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a Külkereskedelmi Hivatal közjogi helyzete és elhelyezkedése? A Külkereskedelmi Hivatal négy és fél évi fennállása alatt most már a ; harmadik helyen működik. Először a miniszterelnökséghez tartozott, azután a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, most pedig a külügyminiszter alá tartozik. A külügyminiszter azonban elhárít magától minden felelősséget és amint kijelentette, neki legfeljebb adminisz- j tratív szempontból van köze hozzá, de ő a fe- i lel ősséget a Külkereskedelmi Hivatalért nem ; vállalja. Most tehát a Külkereskedelmi Hivatal ezek szerint állana a kereskedelmi, a földraívelési, a pénzügyi és az iparügyi miniszté- * 7. ülése 1937 május 4-én, kedden. rium együttes irányítása alatt, amely együttes irányítás természetesen arra az eredményre vezetett, hogy a Külkereskedelmi Hivatal kinőtte magát külön állammá az államban, amely fölött senki nem gyakorolt felügyeletet, amelyet senki nem irányít, hanem amely maga csinálja az ország gazdaságpolitikáját. T. Képviselőház! Arra nézve, hogy költségvetésjogilag hova fejlődött ez, utalok arra, hogy méltóztassék az utóbbi évek zárószámadásait átnézni és mindegyikben méltóztatik látni azt, hogy a Külkereskedelmi Hivatal bevételei és kiadásai mechanikusan és, állandóan 651.000 pengőben vannak előiráyozva. Nios a kiadás és a bevétel között semmi eltérés, nincs semmi indokolás és nincs semmi elszámolás. Ennek magyarázata az, hogy ennek az államnak az államban külön adóforrásai vannak, adó források, amelyeket nem az országgyűlés bocsátott rendelkezésére, de amelyeket vla facti tényleg használ. Következett egy új rendszer, amelyet úgy neveznek: a lefölözési rendszer; vagyis, ha valaki exportál és a Külkereskedelmi. Hivatal úgy találja, hogy ennél az exportnál túlsókat keres, akkor ebből lefölöz a saját pénztára javára. Amint mondják, viszont ha valamely export nem jövedelmező, akkor a Külkereskedelmi Hivatal ebből a pénztárból térítést ad annak, aki a kedvezőtlen irányba exportál. He a parlament soha nem látta ós nem látja azt, hogy ebbe a külön pénztárba mi folyik be lefölözés címén, nem látja, hogy mit és kinek térít meg ebből prémium címén, nem látja a Külkereskedelmi Hivatalnak sem személyi, sem dologi kiadásait, amelyek megállapítása^ az ; országgyűlés alól teljesen kivonja magát, úgy, hogy ez a hivatal egy tökéletes állammá vált az államban, amellyel szemben mindén ellenőrzés lehetetlen az országgyűlés részéről. T. Képviselőház! Abból, amit mi látunk a Külkereskedelmi Hivatalból, három uralkodó jelenséget lehet működésében megkülönböztetni. Az egyik az, hogy szerelmes a íketreskedelempolitikai korlátozásokba,^ úgyanyira, hogy. elnöke, mint már előbb idéztem, karácsonyi cikkében röviden kifejezte, hogy & kereskedelempolitikai korlátozásokat stabilizálni kell és ne is álmodjék senki arról, hogy ez valaha szabadságnak fog helyt engedni. A második uralkodó vonás, amely egy kissé összefügg ezzel, az, hogy törekszik a Külkereskedelmi Hivatalt mint intézményt a magyar közigazgatás, a. magyar kereskedelempolitikai adminisztráció állandó, soha el nem múló és minden minisztériumtól lehetőleg független s elszámolásában is a számvevőszék rendszerétől lehetőleg független intézménnyé tenni és minél tovább fönntartani, nem emlékezve vissza a Haditermény Részvénytársaság szomorú esetére, amely ugyanígy gondolkodott: felépített egy négyemeletes házat, amelyben irodáit el fogja helyezni és amikor a ház elkészült, megszűnt a Haditermény és ma a pénzügyigazgatóság helyiségei vannak ebben az épületben. (Fábián Béla: Legalább annyi maradt belőle!) A harmadik jelllea-zetes vonásai a Külkereskedelmi Hivatal működésének az, hogy a nemzetközi kereskedelemből, a külkereskedelemből a kereskedőket ki akarja kapcsolni. A kereskedőknek a külkereskedelemből való kikapcsolása, azt hiszem, az a bázis, amelyen népszerűségét állandósítani, megtartani és konszolidálni óhajtja, mert a mi viszonyaink között, sajnos, ha valamely intézmény a kereskedelem funkcióit átjátssza szövetkezeteknek elnevezett állami alakulatok kezére, ez ma még