Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-207
Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937. évi május hó 4-én, kedden, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és Tahy László elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1937/38. számadási évre. Hozzászóltak : Éber Antal, Antal István, Sulyok Dezső, Baross Endre, Petrovácz Gyula, vitéz báró Roszner István, Cseh-Szombathy László, Petainek József, Esztergályos János, Egry Zoltán. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Vitéz Kő József felszólalása személyes kérdésben. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Darányi Kálmán, Bornemisza Géza, Fabinyi Tihamér, Széli József. (Az ülés kezdődik déli 12 óra 3 perekor.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Huszár Mihály jegyző urat, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Kenyeres János jegyző urat„ a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig vitéz Miskolczy Hugó jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik az 1937/38, évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Éber Antal képviselő úr. Éber Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kereskedelmi politikánkról óhajtok 'beszélni, ^melynek irányzata okozza, hogy a költségvetést nem fogadhatom el. A nyugati nagy államokban és az r északi államokban egyaránt erős megmozdulás tapasztalható az utóbbi hónapokban abban az irányban, hogy azoknak a kereskedelmi politikai korlátozásoknak, amelyek gátolják a nemeztközi kereskedelem kifejlődését,, véget kell vetni. Az Egyesült Államok 16 állammal kötöttek a legutóbbi időben vámleszállítás mellett újabb kereskedelmi szerződéseket. A három skandináv állam és Finnország, Hollandia és Belgium, az úgynevezett oslói államok az oslói megállapodás felújítása céljából már harmadszor jönnek össze komoly tanácskozásokra, Franciaország és Anglia Van Zeelandot, a belga miniszterelnököt — aki igen nagy elméleti és gyakorlati közgazda volt, mielőtt miniszterelnökké lett — bízta t meg azzal, hogy a kereskedelempolitikai korlátozások lebontására tervet dolgozzon %L Hogy pedig ez mennyire komoly, azt bizonyítja az, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. hogy Van Zeeland^ Amerikába utazik s ott kezdi meg tárgyalásait, közben pedig egy más nagy gazdaságpolitikai szaktekintélyt, Fréret, bízott meg azzal, hogy számára tárgyalások és statisztikai adatok összegyűjtése alapján megfelelő anyagot állítson össze. Sőt, ami a legfeltűnőbb, a német Frankfurter Zeitungban is — amely a mai Németország közgazdaságpolitikai nézeteit leginkább kifejezésre juttatja — legutóbb megjelent egy nagy cikk, amelynek az volt az alapgondolata, hogy aki exportálni akar, annak importálnia is kellL hogy a megfelelő import nélkül export el sem képzelhető. Ennek az, irányzatváltozásnak legnagyobb sajnálatomra Magyarországon semmifélle nyomát nem lehet feltalálni. Mi továbbra is abban a protekcionista, elzárkózás ízű kereskedelmi politikában élünk, amelyet 1931-ben megindítottunk. Csak arra; utalok, hogy a múlt éy október 6-án a Népszövetség gazdasági és pénzügyi bizottságában felszólalt Nickl Alfréd követ és meghatalmazott miniszter, aki nyilván kifejezett kormánymeghatalmazáesal négy pontban foglalta össze azokat az előfeltételeket, amelyek esetén Magyarország a szabadabb gazdaságpolitiki berendezkedésre átnyergel. Aki ezt a négy pontot elolvasta, aki ezt a beszédet tanulmányozta, az nem nyerhetett más meggyőződést abból, mint azt az egyet, hogy azoknak a külföldi államoknak, amelyek ezt a beszédet tanulmányozták, arra a megyőződósre^ kellett jutniok. hogy Magyarország olyan jól érzi magát a kereskedelempolitikai korlátozások mai korszakában, hogy Magyarország gazdasági élete annyira felvirágzott ezeknek a korlátozásoknak a hatása alatt, (Buehinger Manó: De még mennyire!) hogy Magyarország semmiképen nem akar eltérni ezektől a korlátozásoktól. Aki ezt a négy előfeltételt meghatározta, az vallóban nem akarhat mást, mint azt, hogy 69
