Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2i pedig nem lehet ezt mondania komdlyan még magának a kormányázatnak sem és különösen nem lehet elhinni egy kormányzatról. De nemcsak a mai kormány hangoztatja, hogy keresztény és nemzeti irányzatú, hanem a megelőző kormányok is már ezt hangoztatták es mégis pogány állapotokban van ennek az országnak a népe, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Meskó Rudolf: Javulás, lényeges javulás van!) rendkívül súlyos állapotok között él. Féktelen, könyörtelen kapitalista irányzat uralkodik az ország gazdasági életében, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaioldalon.) a modern kapitalista gazdálkodás pedig határozottan nemzetellenes. Ha tehát a kormányzat kereszténynek és nemzetinek vallja magát, akkor éles harciban kellene állania a mai kapitalista gazdasági rendszerrel. Ezt azonban nem tapasztaljuk. Nem látunk olyan intézkedéseket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a mai kormányzat tényleg szembenáll a kapitalista gazdálkodási rendszerrel, sőt valahogy össze akarják egyeztetni a nemzeti gondolatot és a kapitalista gazdasági rendszert, ami, azt hiszem, nem sikerül. A világon sehol nem sikerült a kormányoknak, azt hiszem, Magyarországon sem fog ez sikerülni. Az ipari karteleknek és a banktőkének a népellenes magatartása közismert. Minden képviselőtársunk erről beszélt. Mindenki megállapítja ezt s így nem is akarok hosszasan foglalkozni ezzel a kérdéssel, ezek már agyoncsépelt dolgok. Itt intézkedésekre volna szükség és nem megállapításokra. En a kormány figyelmét ismételten és ismételten fel akarom hívni a mezőgazdaság területén uralkodó állapotokra; ismételten és ismételten, mert az a mélységes meggyőződésem, hogy amíg a mezőgazdaság területén ren det nem teremt vagy ez„ vagy egy másik kormány, addig itt ebben az országban komoly változásról beszélni nem lehet, A legszegényebb mezőgazdasági munkásrétegek, a napszámosok, a részesek, az időszaki munkások és kubikosok helyzete az, amely elsősorban megérdemli figyelmünket. Andaházi-Kasnya Béla képviselőtársunk beszéde végén foglalkozott a kubikosok helyzetével. Később néhány mondattal én is bátor leszek ezzel foglalkozni, azért, mert ezen a téren tényleg komoly beavatkozásra volna szükség, mint ahogy helyes az, ha a kormány be akar avatkozni az ipari tőkével szemben a munkások javára. Maga a rendszer és módszer helyes, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormány tesz, nem sokat jelentenek. A példák során nem a legrosszabb kereseteket hozom fel és beszédem igaz voltát nem a legrosszabb mezőgazdasági keresetekkel igyekszem alátámasztani, hanem azokkal, amelyek a legáltalánosabbak. Az a szomorú tapasztalatom van nekem és mindenkinek, aki ezzel a kérdéssel behatóan és lelkiismeretesen foglalkozik, hogy különösen a családos mezőgazdasági munkások vannak súlyos helyzetben^ és még külön büntetést kell elszenvedniük azért, hogy még családot is próbálnak keresetükből eltartani és felnevelni. Egy hódmezővásárhelyi mezőgazdasági munkás keresete az elmúlt évben 355 pengő volt, amelyből 8 tagú családot kellene eltartania s a családban lévő 6 gyermek közül a , legnagyobb 12 esztendős. A gyermekek közül j négy már iskolába jár, akiknek egy kicsit KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. í. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 471 jobb ruha kellene, hogy az idők viszontagságait könnyebben viselhessék s tanszerekre volna szükségük. Egy kis gyermek óvodába jar. Természetes, hogy ez az ember lakást nem tud csaladja részére biztosítani és a városnak kellett részére ínséglakást kiutalni. Hogy ezek a munkások milyen szomorú állapotban vannak, azt szavakkal nem is -lehet elmondani. Sajnálatraméltók azok a szegény kis gyermekek, az embernek megszakad a szíve és kicsordul a könny a szeméből, ha egy ilven földmunkás családját meglátja. Miért bünteti a (kormány ezeket a szegény embereket és miért nem változtat a helyzetükön, ha már mindenki felismeri, hogy kétségbeesett és tűrhetetlen ez a helyzet? Az említett keresetből nem lehet családot eltartani, gyermeket nevelni és azt sem lehet mondani, hogy az ilyen szegény mezőgazdasági munkásasszony elmehet munkára, mert hiszen hova tegye azt a hat kis gyermeket és kire bízza? (Buehinger Manó: Az ínségsegélyből segítik a földbirtokosokat! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A napközi otthon ismeretlen Magyarországon, nincsen napközi otthon, hiába követeljük a különböző közületek közgyűlésein. Én és barátaim Hódmezővásárhelyen hiába adtunk be különböző indítványokat, ezen a téren sohasem sikerült eredményt elérnünk. Még csak az sem lehetséges, 'hogy legalább napközi otthonokat, vagy napközi étkeztetést tudnánk kiverekedni, kiharcolni e szegény gyermekek részére. Szerte az országban most kötik az aratási szerződéseket. A miniszterelnök úr felhívással élt a birtokosokhoz, — ha jól emlékszem, a képviselőházban is elhangzott az ő felhívása — kérő szóval fordult a mezőgazdasági birtokosokhoz, hogy igyekezzenek a következő évben több keresetet biztosítani a munkások számára. Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy illő, hogy abból a több-bevételből, amihez JEL mezőgazdaság kétségtelenül jutott, aminek előnyeit elsősorban a mezőgazdasági nagybirtokosok élvezik, juttassanak valamit a mezőgazdasági munkások, alkalmazottak részére is. Tudtommal a törvényhatóságok első tisztviselői is kaptak olyan felhívásokat, hogy igyekezzenek saját hatáskörükben is odahatni, hogy az aratási szerződések és általában a mezőgazdasági munkaszerződések más vágányokra terelődjenek, mint amilyeneken eddig jártak. Nagyszénás békésmegyei községben a nagybirtokosok semmibe sem veszik a miniszterelnök úrnak ezt a figyelmeztetését és a régi feltételek mellett kötik a szerződéseket. Elhiszem, hogy talán akad majd az országban egy-két nagybirtokos, akiben megszólal a lelkiismeret és valamivel több bért biztosít munkásainak, de a túlnyomó nagy többség nem ad semmit sem ezekre a felhívásokra. Az elszegődött munkások az 1 pengő 20 filléres napi béren kívül 1 kilogramm kenyeret és 12 deka szalonnát is kapnak, de ez legfeliebb csak 1 pengő 70 filléres napi keresetet jelent. Ezért a bérért 'kell nekik 14—16—18 órás répamunkát végezniük, mert a mezőgazdaságban a munkaidőt nem szabályozza semmi, csak a nap felkelte és lenyugta. Érdekes, hogy a múlt aratásnál országszerte tapasztalható volt, hogv a nagy uradalmaknál a mezőgazdasági munkások csak 25—30 kilogramm búzát kaptak, addig a kisgazdáknál ugyanabban a községben 35—40 kilogramm búzát kaptak egy napi munkáért. Ilyen differen6fi