Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
468 Az országgyűlés képviselőházának (használati díjat fizetőknél a kamat elengedése és mérséklése tekintetében ugyanazok a szabályok^ alkalmiaatiassanakj, amelyek a hivatalosam megállapított elemi kár esetén, a földadó elengedésénél nyernek alkalmazást. A másik kérésem a mélyen t. pénzügyminiszter úrhoz az % hogy a házhelyhez juttatottakat egyenlő elbánásban részesítse a földhöz juttatottakkal, vagyis a törlesztési időt 25 évről 47 évre emelje fel. A pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottsági tárgyalás alkalmával ennek a kérdésnek ilyen értelemben való rendezését ugyancsak kilátásba helyezte, amit e 'helyütt is megköszönök. A szociális vonatkozásokkal kapcsolatosan vagyok bátor a pénzügyminiszter úrihoz még egy másik kérelmet is előterjeszteni és ez a mezőgazdaságban foganatosítandó szociális beruházásoknak adókedvezménnyel való előmozdítása. Ha indokolt az, hogy városfejlesztési szempontból 25—30 éves házadómentességeket adjunk, akkor kétségtelenül indokolt az, hogy a mezőgazdasági munkáslakások megfelelő fejlesztése szempontjából is bizonyos áldozatokat hozzon az államkincstár. Itt arra gondolok, mélyen t. Ház. hogy meg kellene .mégis szüntetni azt az állapotot, hogy négy családnak legyen egy közös konyhája. Milyen etikai élete lehet egy családnak ilyen viszonyok között, amikor tudjuk azt, hogy annak a mezőgazdasági munkásnak — hála Istennek — rendszerint még elég nagyszámú gyermeke is van. Szociálhigiéniai szempontok, nevelési szempontok érvényesüléséről szó sem lehet ilyen körülmények között. Meg kellene szüntetni, mélyen t. Ház, ezekben a házakban és ezekben a lakásokban a nyilt tűzhely rendszerét, amely nomád állapot a reumának, idegbajnak kútforrása. Egy kis mennyezetet kell azoknak a konyháknak adni, a szobákat pedig végre padlózni kellene. Az emberi méltóság minimális követelményei ezek, amiket a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek meg kell adni. Ha ehhez még hozzájárul egy kis kamra, tető alatti eresz és egy kis előkert, akkor a mezőgazdasági munkás otthonában nem földi poklot találna, hanem családi életének igazi szentélyét, ahol neki. érdemes és jó is lenni. Ezzel kapcsolatban van a vándormunkások elhelyezésének kérdése, akik sok helyen ezidőszerint pajtákban és istállókban vannak elhelyezve (Malasits Géza: Birkaistállókban!) és akik körülbelül 5—6 hónapoit töltenek el távol hazulról, amely idő alatt & gyermekek gondoiskoláztatása és egészségügyi felügyelete sincs kellőképpen ellátva. (Malasits Géza: Rendesen mosdani sem tudnak!) Azt hiszem, hogy .megfelelő adókedvezmények juttatásával orvosolni lehetne ezeket a bajokat s ezekre nem nagyon fizetne rá a pénzügyminiszter úr, hiszen mindez munlkaalkalmat is teremtene és a forgalmiadóváltság, révén még tetemes (bevételi többlethez is juthatna. Ezután rátérek a házadóra, amely a nyersihozadék adóztatása folytán^ rendkívül súlyos, így Budapesten 25'3%. A^pénzügyminiszter úr enyhítést akar adni a háztulajdonosoknak a házadópótlék csökkentésével, ami Budapesten 1'7%-ot tesz ki. De vannak itt egyéb terhek, egyéb méltánytalanságok is, hiszen a háztulajdonos! sok esetben azok után a bevételek után is fizet adót, amelyek nála átfutó tételek és amelyek tulajdonképpen a lakót terhelnék. Ilyen Budapesten a házbérkrajcár, a szemétfuvarozási illeték és a víz használati díja. 106. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. Ezeknek leütése az adóalapból 4"5%-os adóenyhítést jelentene. A Iházadóval kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy vidéken a tulajdonos által lakott egyszobakonyhás, de adóköteles és a kétszobakonyhás házaknak házhaszon érték ^megállapítása rendkívül aránytalan s ennélfogva •• bizonyos igazságtalanságokra vezet. Kívánatos volna egy fix tétel megállapítása. A haszonérték megállapítása vidéken^ nagyon sok helyen attól függ, hogy a községi háztartásnak milyen összegekre van szüksége ós ennek (megfelelően történik ezek megszabása. Ez mindenesetre igazságtalan és aránytalan adóztatásihoz vezet. Az egyszolbakonyhás munkásiházak adómentességét nagy köszönettel honorálom. Ezzel szemben azonban két kérést terjesztek elő. Az egyik az, hogy az öröklési illeték fizetése alól is mentesítse a pénzügyminiszter úr az egyszobakonyhás munkásházakat, abban az esetben, ha az örökös szintén napszámosmunkából tartja fenn magát. A másik kérés a kórházi ápolási költségekre vonatkozik. Nem jelentene nagy terhet, ha az, akinek ilyen egyszobakonyhás háza van, a kórházi ápolási költség elengedésében részesülne. A kórházi ápolási költséggel kapcsolatban csak arra tudok rámutatni, hogy itt tényleg történt kezdeményező lépés, hiszen 200.000 pengőt irányzott elő erre a pénzügyminiszter úr. Le kell szögeznem, hogy pontos és hiteles számításaim szerint egy 400.000 pengő sí előirányzat ezt a kérdést jelenleg véglegesen rendezte volna, mert el lehetett volna vele érni azt, hogy a legszegényebb néposztályhoz tartozók — ha az illetők ingatlanvagyona a 2000 pengőt nem haladja meg — mentesültek volna a kórházi ápolási költség fizetése alól. E helyen a takarékosság nem volt helytálló és remélem és várom, hogy a pénzügyminiszter úr a legközelebbi alkalommal egy kicsit (bőkezűbb lesz ezen a téren és véglegesen rendezi ezt a kérdést. (Helyeslés jobbfelől.) • A multat is szanálni kell. Itt két milló pengő van bekebelezve ezekre a nyomorult kis házakra és egy kis tétel rendszeres beállításával ezt a fájdalmas kérdést is rendezni lehetne. Mélyen t. Ház! Rátérek a kereseti adó kérdésére. Nálunk körülbelül 500.000 ember tartozik kereseti adó alá. A kereseti adó egyenlő és arányos kimunkálása nincsen biztosítva az ország területén, éppen ezért itt a reformot abban látnám, hogy a kis tételeket kiejteném az egészből, kiejteném pedig olyanformán, hogy fix tételekkel adóztanám meg — mondjuk — azokat, akik legfeljebb egy segédet vagy két tanoncot alkalmaznak. A becslési eljárás ezen a téren nagyon sok zaklatással jár és nagyon nagy aránytalanságokat szül. Egészen kicsi, nyomorult emberekről van szó, úgyhogy ha az egész országban általánosságban — kisközségre, nagyközségre és városra — ilyen fix tételeket szabnánk meg, az államkincstár hozadéka is nagyobb lenne s a megadóztatás is igazságosabb és arányosabb volna, ellenben az adminisztráció óriási tehertől mentesülne, mert hiszen ezzel a rendelkezéssel körülbelül 120.000 adóalany esnék ki a kétszázezer iparos-adóalanyból. Egy további fejlődés volna két vagy három segédig bizonyos minimális tételekkel dolgozni. Hiszen vaunak külső ismérvek, mint a
