Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2 0 mészárosoknál a vágatási lajstromok, a korcsmáros oknál a borforgalom, a fuvarosoknál az igás és gépi erő, ezek alapján is még mindig lehetne könnyíteni az adminisztráción, úgyhogy végeredményben a közép- és nagy adóz ók maradnának. Ezekre nézve pedig új jogszabályalkotásra és új eljárási szabályokra van szükség. Ezzel lehetne elérni azt, hogy ezeknek adója száz százalékig utoléressék, ami azért fontos, mert hiszen ez az adókivetés egyiittal a jövedelmi adó kivetésének is az alapja. A jövedelmi adó kapcsán merülhet fel az agglegény a dó kérdése. Ez itt a parlamentben már sokszor szerepelt. Nincsen egészen biztos statisztikánk, de szerintem ki kellene ezt terjeszteni a gyermektelen családokra is és akkor lehetne bizonyos eredményt elérni. Körülbelül 800.000-re teszem az önálló keresettel bíró gyermektelen, illetve hajadon, illetve nőtlen keresők számát, (vitéz Tóth András: Sok férfihajadon van itt még!) Ennek a kérdésnek el; bírálásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy ma nagyon sok ember tartja testvérét, szüleit, ellátatlan rokonait. (Igaz! Ügy van!) Többé-kevésbé mindenkinek vannak ilyen tehertételei, úgyhogy az agglegény adó behozatala előtt igen ajánlok a pénzügyminiszter úrnak egy bizonyos pontos statisztikai számítást, mert csak ezen az alapon lehet véglegesen állást foglalni ebben a kérdésben. Elvben kétségtelenül helyes az agglegényadó és kellő progresszióval bizonyos eredményt biztosíthatna abból a célból, hogy a másik oldalon jobban lehessen honorálni a családvédelmi szempontokat. Mélyen t. Ház! Rátérek a jövedelmi adó rövid ismertetésére. Hiszen ez nem önálló adónem, hanem tulajdonképpen kumulálja a hozadékot, levonja .ia kiadásokat és ha létminimumon felül marad még tiszta jövedelem, tiszta kereset, akkor azt adóztatja meg. Ez minálunk kétségtelenül ( nem elég progresszív, redkívül komplikált és alapos reformra szorul. A jövedelmi adó összehasonlítása mindennél jobban 'beszél az eredmény szempontjából és ha megállapítjuk azt, hogy Angliában a jövedelmi adó az állami bevételek 33%-át, nálunk pedig 1%-át biztosítja, akkor, azt hiszem, ezzel ezt a kérdést minden tekintetben kellőképpen megvilágítottam és ezzel igazolva van a pénzügyminiszter úrnak az az álláspontja, hogy itt bizonyos új jogszabályalkotásra van szükség. • Végezetül rátérek a társulati adó kérdésére, amely adó itt már igen sok port vert fel. A társulati adót 1875-ben • hozták ibe és a társulati adónak akkor tulajdonképpeni célja és rendeltetése az iparpártolás volt. Meg kell értenünk az akkori helyzetet: a népsűrűség fokozódott és munkaalkalmakat kellett ; teremteni, bizonyos új adóbevételekre is szüksége volt az államnak a folytonos fejlődés során, kellett tehát megfelelő ipart is teremteni, ami nem volt olyan könnyű dolog, mert hiszen közös vámterületben éltünk Ausztriával és így bizonyos diszparitásban volt a magyar vállalkozási szellem. Ennek kiküszöbölésére hozták be anankidején a társulati adót. Azok az anomáliák, amelyek ma már kétségtelenül annyira megvannak, hogy nem tarthatók fenn, indokolják azt, hogy ez a társulati adó kétségtelenül reformra szorul. r Iparpártolási okokból a társulati adónál 50 éven át a mérleg-hozzáférhetetlenség, érinthetetlenség elve állott fenn, ami azt jelentette, '. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 469 hogy a társulat mérlege szent volt, ahhoz hozzányúlni nem lehetett, tehát a legtöbb esetben az adozas is minimális volt. A jelenlegi társulati adónak két hibája van es ezen a két csatornán szaladnak ki a jövedelmek. Az egyik az, hogy a tartalékokat adómentesen lehet foganatosítani, a másik pedig az adómentes levonások lehetősége. Itt kell ezt a kérdést megfogni és rendkívül egyszerű operációval lehet ezen segíteni. Kell is segíteni és meggyőződésem szerint ezt magának az iparnak is be kell látnia. Ma már arra az iparvédelémre és iparpártolásra nincs szükség, amelyre szükség volt az 50 év előtti időszakban. (Ügy van! Ügy van!) Iparunk megerősödött, megizmosodott és most is bizonyos vámvédelemben, bizonyos deviza- és valutakiszolgálásban részesül, bizonyos exportelőnyöket élvez, nincs tehát semmi szükség arra, hogy még emellett a társulati adónál is régen igen indokolt, de, a változott viszonyok mellett, ma már nem indokolt előnyöket élvezzen. (Igaz! Ügy van!) Itt csak rá akarok mutatni például a korlátolt felelősségű társaságok elszaporodására. A korlátolt felelősségű társaságban az igazgatósági tagok megkapják a rendes fizetésüket, a vállalat pedig passzív, tehát adózás nincs. Ha ugyanezt a foglalkozást önállóan űzi egy természetes személy, súlyos kereseti adót fizet utána, pedig ő bele viszi a családja munkaerejét és szolgáltatás alt is a vállalkozásába és e mellett még külön jövedelmi adót is tartozik fizetni. Egészen világos, hogy itt olyan diszparitás, aránytalanság jelentkezik, amelyet tovább fenntartani anélkül, hogy ennek szociálpolitikai és adópolitikai visszahatásai ne volnának, nem lehet. {Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, ez a kérdés lényege. Ezekben voltam bátor az adóreform gondolatát kellőkép megvilágítani. Az adóreform nem olyan elv és nem olyan tény, amellyel játszani lehet. Az adóreform mindig a meglevő viszonyokat bolygatja meg s ennek sokféle visszahatása lehet az iparra, a termelésre, az exportra, a kereskedelemre. Bizonyos stabil viszonyok megbolygatását csak akkor szabad már programúiba venni, amikor kétségtelen körülmények igazolják az adóreform szükségességét. Viszont ha ezek a körülmények előálltak, mint ahogyan a jelenlegi viszonyok között tényleg kézenfekvők és fennforognak, akkor egy adóreform elhalasztása éppen olyan súlyos és káros, mint egy időelőtti adóreform foganatosítása. (Helyeslés.) T. Ház! Miután én a pénzügyminiszter úr kijelentéseiben komoly és eltökélt szándékot látok a szociális vonatkozások honorálása mellett ennek az adóreformnak érdemleges megvalósítására, a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) •;' • Elnök: Takács Ferenc képviselő ur következik. Takács Ferenc: T. Képiselőház! Czermann t. képviselőtársam szakszerű beszédéből nem is lehet olyan részt kiragadnom, amellyel nem értenék egyet. Legfeljebb talán a befejező részt kifogásolhatom, -hogy egy ilyen komoly és szakszerű beszéd után azt a költségvetést, amely a Ház előtt fekszik, ő mégis elfogadta. Feltétlenül szimpatikus volt fejtegetéseinek az a része, amelyben a mezőgazdasági munkások lakásviszonyairól 'beszélt, de nem tudom