Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2 kormány házadómentességet nyújtott, pezsdül az élet, az építkezés halad, a fejlődés tmárólfaolnapra megindul és ugyanakkor látok helyeiket,, ahová ez a házadómentesség nem terjed ki, ahol abszolúte semmi építkezés nincsen. Például az én kerületemben, a Józsefvárosban, amely Budapestnek egyik legnagyobb, régi kerülete, igazán kívánatos volna egy kis munkalehetőség a rozoga régi házaknak új házakkal való felcserélésére, Szomorúan olvasom Illyefalvi statisztikai kimutatását, aki a legutóbbi füzetben azt mondja,, hogy a Józsefvárosban ezidőszerint egyetlenegy új ház sem épült. (Malasits Géza: Önök vannak többségben a Városházán!) Bocsánatot kérek, a házadómentességet nem a Városháza (intézi, hanem a pénzügyminiszter, ezt a képviselő úr is tudja. (Malasits Géza: A miniszter azt teszi, amit a Városháza kíván!) . Ha az megadná, amit a város kíván* nagyon boldog lennék. Kérésem tehát az volna, hogy az» adómentességet a főváros nagyobb területeire kiterjesztenék, örömmel látom, hogy a házadómentességet meghosszabbította és a vidékre is kiterjesztette a pénzügyminiszter úr, de azt a főváros nagyobb területeire is ki kellene terjeszteni. Azt látjuk ugyanis, hogy az TTjLipótváros nagyszerűen kiépült, gyönyörű luxuspaloták épülnek és különösen ott vannak egészséges, jó lakások, ahol a legkevesebbet használják a lakást. Az TJj-Lipótváros lakói ugyanis már njpst a svábhegyi és egyéb kinti villákban üdülnek és a napsugaras leve gőt élvezik, ellenben a Józsefváros szegény lakói penészes pincelakásokban és egyéb sötét lakásokban kénytelenek az egész évet el tölteni. Azoknak tehát, akik csak az év kis részét töltik itt, az év nagyrészét pedig villalakásokban, vagy üdülőhelyeken töltik el, von egészséges lakásuk, míg a szegény emberek kevésbé jó lakásokban laknak. Miért van ezí Egyrészt azért, mert a házadómentesség nem terjed ki ezekre a területekre, és ha ki is terjed, nem 25, hanem 15 éves házadómentességet adnak, ez pedig nem elégséges ahhoz, hogy az építkezést megindítsa. De van ennek ogy másik akadálya is. Azt hiszem, Petrovácz Gyula képviselőtársam szakavatott ebben a kérdésben. A Józsefvárosban például -~ megint kerületemből indulok ki — sokkal ritkábban vannak az utcák, vagyis sokkal nagyobb épülettömbök vannak, mint mondjuk a II. kerületben, vagy ahol talán sűrűbb utcák vannak. Minthogy az újabb építkezési szabályrendelet értelmében csak az utcai frontot szaban beépíteni bizonyos mértékben, az udvari frontot ellenben már nem, vagyis légudvarok kiképzését követelik, annak ellenére, hogy 300 öles, hosszú, mélyen benyúló telkek vannak, mégis ugyanolyan nagy épületet lehet csak építeni, mint az említett sűrűbben épített területeken, ahol a bérháztömbök kisebb területre esnek, ahol tehát egy 94 négyszögöles telek ugyanolyan mértékben építhető be, mint másutt a 300-as. (Petrovácz Gyula: A homlokzat hossza a telekértékmérő!) Ügy van. Éppen ezért itt valami változtatás kellene. Vagy kertiházak építését kellene engedélyezni, vagy pedig új utcákat kellene nyitni, esetleg ilyen nagy területeken egy belső utat kellene nyitni, amely, ha nem is szánnák azt általános közlekedésre, mégis lehetővé tenné, hogy egészséges és jó lakásokait lehetne ott építeni. Szakértők fordultaik hozzám kerületemből és azt mondották:, hogy azért nelmi lelhet Budapestnek úgyszólván '. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 449 a közepében az építkezést megindítani, mert ezek az akadályok forognak fenn. A házadómentesség mellett tehát igenis (kérném a telkek beépíthetőségének kérdését is a gyakorlati élettel kapcsolatban szabályozni. Ne ragaszkodjunk olyan mereven ahihloz, hogy a homlokzattól nem tudom hány métert szabad csak beépíteni, aminek következtében azután hatalmas nagy telkek üresen maradnak. A# építkezés terén nem látóim a kormány részéről azt az előmozdító tevékenységet, amelyet például egyéb hatóságok, hogy tovább ne menjek, a^ székesfőváros részéről tapasztalok, A székesfővárosnál éppen a legutóbbi időben tárgyaltuk; a polgármester úrnak egy javaslatát, amely három szempontból is akarja az építkezések megindítását előmozdítani és ennek az iegész 'kérdésnek nagyoibb lendületet kíván adni. Elsősorban szükséglakások építését célozza ez a javaslat, ami nagyon helyes, mert sajnos, a imái nehéz időben, amikor mindig javulásról és gazdasági fellendülésről beszélünk, a közületeknek még mindig nagyon sok ínséges és minden támasz nélkül álló családról kell gondoskodniiok. Hiszen látom a polgármester úr jelentésében, hogy csak Budapest területén 18.474 ínséges család van, ennyi család nem tud tehát semmiféle keresetihez jutni. Ezek 'közül 2413 család lakik a főváros szükséglakásos házaiban és 2161 család az állami szükséiglakástelepen, 13.900 család pedig magánlbérházakiban fő- és albérletben és ágybérletben. A magánházak főibérletéiben 8354 ínséges család lakik. Ezek közül 5159 család háromnál több családtagból áll. Az albérletben lakó ínséges családok száma 1991. Mennyire antiszociális helyzet ez, hogy családoknak kell albérletben lakni ok és ami a legfontosabb, 943 családnál háromnál több gyermek volt! Amint a polgármester úr jelenti, 1936. májusában az ínségesek által lakott lakások 29"9%-ában ötnél több személy lakott. 3567 lakásban még zsúfoltabban laknak. Van azután 55%, ahol szoba-konyhás lakásban öt személynél többen laknak. 5'2% olyan szükséglakás van, ahol tíz személynél több lakik. Méltóztassék elgondolni azt a szociális helyzetet, hogy tíz személynél többen laknak egy szükséglakásban, amely egy szobából áll, vagy a legjobb esetben van hozzá még egy kis konyna is. Kérdezem én, ha tíz személynél több lakik egy ilyen lakásban, milyen erkölcsi élet folyhatik ott, (Horváth Ferenc: Teljesen igaza van!) ahol a gyermekek a felnőttekkel együtt laknak és így mindent kora fiatalságukban kénytelenek tapasztalni. Már ebből az erkölcsi szempontból is — nem is szólva a súlyos szociális szempontokról — hathatós intézkedéseket kellene tehát tenni ezen a téren. Most a kormány egyszerűen leírt a fővároshoz és azt mondotta, hogy: te főváros, én törvényadta jogomnál fogva azt akarom, hogy vedd át az összes szükséglakásokat. A főváros kénytelen ezt megtenni, mert tényleg van egy olyan törvényünk, amelynek alapján a közület kötelezhető minden olyan szükséglakás átvételére, amely ott annak a közületnek a területén van. Már most július elsejével a főváros átveszi az összes ilyen állami telepeket. A polgármester azt jelentette, hogy 1200 ilyen szükséglakást nyomban le kell rombolni, mert élet veMiiyen súlyos feladatot ró ez megint a fővárosra Most, amikor már életveszélyesek, rozogák, rossz állapotban vannak a kormány által épített és fenntartott barakok, a fővárosnak 63*