Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

450 Az országgyűlés képviselőházának át kell azokat vennie és ezek helyébe természetesen újakat kell építenie, mert hova tudja telepíteni ezeket a szerencsétlen embereket. (Béldi Béla: Nem kelienek a többgyermekes családok!) Én egyébként csak a főváros szempontjából beszélek, mert azt ismerem a legjobban. (Felkiáltások balfelől: Vidéken is így van!) Látjuk például, hogy a Tabán területén nagyon sok olyan házat bontottad le, ahol igazán kisemberek laktak, azután egyéb telepeket is megszüntettek, ahol ugyarfcsak ezek az Ínséges családok laktak. Hova menjerek ezek az emberek, akiknek nincs annyi fizetésük, hogy a mai luxussal épített lakásokat meg tudják fizetni! (Béldi Béla: Többgyermekes családok nem kellenek!) Elég sok szép új házat építettük az elmúlt években, de ezek majdnem mind luxuskivitelben készültek. Éppen az tehát a baj, hogy kevés olyan egy- és kétszobás lakást építenek, amelyek munkáslakások lehetnének, amelyek kielégíthetnék a kisemberek lakásigényeit. (Ügy van! Ügy van!) Ezért volna fontos az, hogy mind a fővárosban, mind a vidéken ezeknek a kislakásos épületeknek felépítésére kapnának adómentességet és egyéb könnyítéseket. (Helyeslés. — Petrovácz Gyula: A tervezetben benne volt, de törölték!) Ez meg különösen súlyos dolog, merr a kisiakásépítkezós nagyon fontos probléma, amelyet meg kell oldanunk. Hiszen a polgármester úr is azért jött háromféle tervezettel, jött a szükséglakások építkezésének tervével, jött á kislakásépítkezés tervével és jött a kerteslakások építkezési tervével. Mindhárom nagyon fontos. Az chsőt fontos szociális szempont indokolja, ezt a kérdést tehát akarva-nemakarva meg kell oldanunk, mert az embereket mégsem iehet tető nélkül a szabad ég alatt lakatni, a második terv nagyon fontos polgári kérdés, mert polgári érdek, hogy kislakások legyenek és azt hiszem, a kertes^ lakások építése is egészségügyi szempontból és a polgári jólét szempontjából egyaránt fontos. Látjuk, hogy mi a helyzet külföldön. Akik jártunk Franciaországban, Angliában vagy Németországban, mindenütt láttuk, hogy nemcsak a főváros, hanem a városok területén is mindenütt milyen sok kertes-lakásos házat építenek. De én azt mondom, hogy nemcsak a közületeknek kötelességük, hogy ilyen lakásépítkezésekkel foglalkozzanak. Igen, kötelességük a közületeknek is, de a, kormány kötelezhetné a gyárakat is, hogy a munkáslakások építését ők is szorgalmazzák. (Helyes!ős. — Meskó Rudolf: Ebben igaza van!) Ma ott tartunk, hogy hála Istennek, nagyon jól megizmosodott gyáraink vannak, (Ügy van! Úgy van!) amelyek igazán jól meg vannak alapozva. Most ezek munkásai részére is a közületek gondoskodjanak lakásról! A gyárnak is jól felfogott érdeke, hogy a megszerzett tőkéből, pénzből legalább annyit nyújtson a munkásságnak, hogy tisztességes, becsületes munkás lakás okát építessen, közel a munkahelyhez, hogy ezáltal a közlekedési költségtől is megóvja őket. T. Ház! Mindezek a kívánságok a munkaalkalmat vannak hivatva előmozdítani. Felvetődik azonban itt, például az állami közmunkáik szétosztásának kérdése. Erre már beszédem elején rámutattam. Kérem az éppen jelenlévő iparügyi miniszter urat, — aki igazán (mondhatom, hogy a kisiparosságot mindig megértően, atyailag kezelte, mert megejtette kívánságaikat és teljesítette, aimi részéről teljesíthető volt — hogy nemcsak az ő minisztériumában, 206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. haoaem a többi minisztériumokban kiadandó közmunkákból is nagyobb százalékban részesítsék a kisiparosságot. A tegnapi országos kongresszusnak is az volt az egyik fő témája, hogy kevés munkaalkalom van, mert ami van, annak nagyréiszét elviszik a gyárak. Azt kérem, hogy a nagy munkák, ahova nagy tőke kell, ahova gépi erő kell, ahova tényleg nagy befektetés, nagy mérnöki tudás kell, legyenek a nagyvállalatok privilégiumai, ezeket a munkákat csinálják a nagyvállalatok, de kérdezem a mélyen t. miniszter urat, miéirt kell a kimondottan kézműipari közmunkákat is 50—50%-ban kiosztani. A kvóta már javult, mert eddig 40%-os volt a kisipar és 60%-os a nagyipar kvótája, imiost 50%-ot kap a kisipar és 50%-ot a nagyipar. Kérdezem, miért nem lehetne ezeket a közmunkákat száz százalékig a kézműipárnak adná. A nagyiparii munkaterületek anás viszonylatban találják meg munkalehetőségüket. Kérdezem, hogy a hiúzok, nadrágok, hakanesok készítését nem lehetne-e a kisiparosok közt elosztani, hiszen ez könnyen elosztható és így több kisembert lehetne foglalkoztatni. Kérem a miniszter urat, tessék egy kissé a sarkára állni ós a többi (minisztériumokkal szemben követelni, hogy minden kézműipari jellegű állami közmunka, vagy közszállítás a kisiparosoknak jusson. T. Ház! Meg kell említensm itt, hogy ami erediményt eléírt a kisipar az utóbbi évben a közszállítások terén, ÍZ MZ Iparosok Országos Központi Szövetkezetén keresztül történt meg, mert a baj az, hogy az iparosok nem rendelkeznek kellő hitellel és ezért nem tudnak nagyobb munkákban résztvenni. Az Iofcsz. nyújt hitelt éis osztja szét a közmunkákat. Legyen szabad megemlítenem: egyik, elmúlt esztendőben alakult intézményünket, amelynek kiszélesítését nagyon kérném az iparügyi miniszter úrtól, ez a kisipari export fejlesztése. Kezdetben mosolyogtak azon, amikor azt mondták, hogy a kisipar is exportálhat, mert az exportterület csak a nagyipar privilégiuma, íme felállították a minisztérium, a főváros és a kereskedjlm.i és ipiarkaimara 15—15.000 pengőjével, tehát 45.000 pengővel a kisipari export. intézetet. Egy legutóbbi statisztikai hivatali értékmegállapító bizottságiban közvetlenül hallotta/m,, hogy micsoda gyönyörű szép eredmény van már eddig is, például csak női ruhákban 2.000 métermázsát szállítottak ki. külföldre. Míg a múltban ilyen női ruhákat kívülről, külföldiről hoztak be, ma hála Istennek olyan helyzetben vagyunk, hogy 2.000 métermázsát tudott Magyarország exportláni. Nem lehetne ezt fejleszteni az egész vonalon? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Egy éve áll fenn!) Elismerem. Éppen azt mondom^ hogy mosolyogtak először és az első évben már ilyen szép eredményt ért el ez a kisipari exportintéizet. Menjen így tovább. Felhívom a kormány figyelmét arra, nagyon kérném, hogy mentsük meg a saját hibájukon kívül bajba jutott kisiparos exiszteneiákat. A tegnapi országos kongresszuson egy szegény rokkant iparos állt fel és azt mondta, . hogy elárverezik évtizedeken át szerzett kis vagyonkáját azért, mert rokkantsága miatt, sajnos, nem tud eleget tenni . adókötelezettségeinek. (Fábián Béla: Az, egésiz vonalon felemelték a kisiparosok és kiskereskedők adóját! Nem tetszik ezt tudni?) Erre rá fogok mutatni a pénzügyi tárca tárgyalásánál.