Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 437 leriista Németországgal pedig bizony a világnézeti lelkirokonság ellenére is, évekig igen feszült volt a viszony. (Fábián Béla: Velence!) En a mi külpolitikánkira vonatkozólag csak arra szeretném figyelmeztetni laz igen t. kormányt és az igein t. Házat, hogy ez a most roppant (Szilárdnak látszó berlin-római tengely megint meginoghat. Ez a szilárdság nincsen annyim cementbe ágyazva ... (Gr. Festetics Domonkos íközbeszól.) Kedves képviselőtársam, ön isem tudja, én sem tudom, mi történhetik. Ugy-e, ^annakidején, lamikoir feszült viszony volt Németország és Olaszország között, nem tudtuk azt, hogy jön az abesszin ihálború, hogy jön a ispianyol polgárhábotrú és úgy alakítja a világpolitikai helyzetet, hogy Németország és Olaszország kénytelen a közös tengelyre támaszkodni. Hiszen a nagyhatalímak külpolitikájában igazán nincsen szerelem, ott igazán nincsen világnézet. Nagyon jól látjuk, ezt még kisebb, .szűkebb vonatkozásban is. Nagyon jól látjuk, hogy hiálba a világnézet, hiába érzek együtt a spanyol polgáriháborúban akárlmelyik félbl, például Franciaország hiába érez együtt a baloldali kormánnyal, azért Francoéktól szerzi be a mangánérceket, mert ez az egyetlen hely, ahol be tudja szerezni. Itt nincs szerelem és különösen a nagyhatalmak külpolitikájában nincs. (Egy hang a jobboldalon: Melyik tengely nem inoghat meg?) Németország évekig a legjobb viszonyban volt a szovjettel. (Fábián Béla: Ma is precíziós gépeket szállít!) Űgy hírlik, hogy Németország a szovjettel ma is javítani akarja a viszonyát, mindenesetre üzleti összeköttetésbe akar lépni vele. Itt tehát nincs szerelem, itt nincs világnézet. A mi szempontunkból mi a tanulság ebből az egész helyzetből? Az, hogy ne számítsunk arra, hogy a berlin—római tengely örökéletű, az, hogy ne számítsunk arra, hogy ez sohasem inoghat meg. (vitéz Bánsághy György: Semmi sem örökéletű!) T. képviselőtársam elmondhatja külpolitikai elgondolásait, amikor beszélni fog. Főképpen pedig ne számítsunk arra, hogy a világon semmi sem változhatik meg. Ha jön megint egy új Anschluss-hullám, mi lesz akkor 1 ? Ma Rómában úgy képzelik, hogy az Ansehlussveszedelem, legalább is egyelőre, ad kalendas Graecas el van halasztva. Bár igazuk lenne! De ha megint jön az Anschluss-veszedelem, nem tudom, Olaszország nem fog-e ugyanolyan eréllyel védekezni ellene és nem fog-e ugyanúgy meginogni a berlin—római tengely, mint ahogyan omár megingott egyszer. (Baross Endre: Minden tengely elkopik: egyszer!) Tudom, hogy minden elkopik egyszer. . Nem tudom, mennyire vagyunk ennek a németbarát politikának elkötelezve, de sajnos, így vagyunk elkönyvelve a világ közvéleményében. Ezért is hasznos volna, ha a parlament plénuma előtt, a nagy nyilvánosság előtt egy kicsit informálnának bennünket az arra illetékes tényezők, hogy miképpen is állunk;külpolitikailag, mert ha akármelyik oldalon is vagyunk elkönyvelve, — akár igaz, akár nem igaz — ha úgy vagyunk elkönyvelve, mint akik végleg el vannak kötelezve, akik végleg valahova számítanak, akkor külpolitikailag quantité negligeable leszünk, akkor nem leszünk értékesek senki számára. Nekünk a mi geográfiai helyzetünket és magasabb kultúránk és magasabb gazdasági lehetőségeink folytán adott helyzetünket itt a Duna völgyében ki kell használnunk. Nekünk kell annak a pontak lennünk, amelynek barátsága mindenki számára fontos és amelynek adandó alkalomkor a semlegessége is fontos lehet valaki számára. (Antal István közbeszól.) Antal t. képviselőtársam, én tudom, hogy ön nagy németbarát, (Antal István: En magyarbarát vagyok!) de legyünk tisztában azzal, hogy olyan konfliktus esetén, (Egy hang a középen: Tessék már megmondani, mit csináljunk!) amely fegyveres összecsapásra vezethet, csak európai, illetőleg világháborúról lehet szó. Legyünk tisztában azzal is, hogy akkor minden erő egész Európában összepontosulni fog a germán hatalom túlságos terjeszkedése ellen s hogy akkor egész Európa Németországra fog rámenni. (Rajniss Ferenc: Ez nem politika, ez jóslás!) Ez nem jóslás; ez igenis politika. (Antal István: Ez nem politika, hanem naivitás!) En nem jósolom azt, hogy lesz háború. (Rajniss Ferenc: Lőcsei kalendárium!) Önnek ez a véleménye, nekem más a véleményem; mondja el majd akkor, amikor beszél. De ha lesz háború, akkor egész Európa Németországnak megy neki. De akármelyik oldalnak megy is neki egész Európa, nem ez a fontos, hanem az, hogy mi itt két malomkő között fogunk összemorzsolódni ? germán és szláv világhatalom, a germán és szláv nagy népcsaládok között, s akkor egy ilyen konfliktus esetén nagyon fontos, hogy mi abban a pillanatban ne olyan szövetségben legyünk, amely megint csak a vesztünket okozhatja, mint ahogy a vesztünket okozta már egyszer. Igazán nem lehet engem azzal vádolni, hogy én itt a belpolitikai világnézetnek nevezett német belpolitikai berendezkedéssel szemben érzett érzelmeim hatása alatt beszélek; mert ha szabad emlékeztetnem^ erre, több mint két évvel ezelőtt, amikor az úgynevezett népfrontok első körvonalai kezdtek kibontakozni — méltóztatnak talán emlékezni — s amikor a moszkvai kominternhen elhangzott egy beszéd, — nem tudom, melyik főemberünk mondotta — amelyben azt a taktikát tanácsolta a világ kommunistáinak, hogy mindenütt iparkodjanak a baloldali polgári pártokkal szövetkezve, úgynevezett baloldali egységfrontot alakítani, hogy azzal előkészítsék a proletárdiktatúra uralmát, (Rajniss Ferenc: Meg is történt! — Boczonádi-SJzabó Imre: Meg is van! Ezt megjátsszák! — Zaj a jobboldalon.) akkor én az Esti Kuirirban egy cikket írtam, amelyben figyelmeztettem erre a veszedelemre... (Rajniss Ferenc: A világot?) Igen, a világot. (Derültség. — Fábián Béla: Ha az ÍTj Magyarságban lehet a világot figyelmeztetni, miért ne lehetne az Esti Kurírban! Legalább ugyanolyan joggal? (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) r Figyelmeztettem, hogy óvakodjunk az ilyen kétes értékű szövetségektől és az ilyen kétes értékű fegyverbarátságoktól, mert a kommunizmus célja mindig csak a világforradalom előkészítése lehet, akármennyire burkolják is azt demokratikus vagy ilyen vagy olyan frázisokba. (Mozgás a jobboldalon.) De ami áll az ilyen roppantul naiv és a legjobb esetben rettentő tudatlanságra és gyermeteg naivitásra valló, az ilyen^ kommunistákkal baloldali egységfront alapítására vonatkozó elgondolásokra és az ilyenekre alapított külpolitikára,, ugyanaz áll az úgynevezett szélső jobboldali külpolitikára is. ami végeredményben, különösen nálunk, nagy veszedelmeket jelent. (Gr. Festetics Domonkos: Hol van szélső
