Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

436 Az országgyűlés képviselőházának a Németbirodalommal való jóviszony mindinkább kezd, hogy úgy mondjam, tüntető jelleget felÖlteni. Egyetlen egy alkalmat sem mulasztunk el, hogy a németekkel való barátságot dokumentáljuk. Először is minden félreértés elkerülése céljából le kell szögeznem, hogy nem tudom helyeselni azt a külpolitikát, amely egy állammal szemben váló állásfoglalását kizárólag az illető országban uralkodó belpolitikai rendszer iránt érzett rokonszenvre vagy ellenszenvre alapozza. Nem tudom tehát helyeselni azt a követelést sem, amely bizonyos oldalról — igaz, hogy inkább más törekvések reakciójaként — rálunk is jelentkezik, hogy mi németellenes külpolitikát folytassunk. Bármi is a véleményem a ma Németországban uralkodó politikai rendszerről, az úgynevezett világnézeti külpolitikát a legnagyobb dőreségnek tartom. Erről a világnézeti külpolitikáról különben később bővebben fogok beszélni. Előre le akarom szögezni: szükségesnek tartom, hogy Németországgal, amelynek belpolitikai rendszeréről táplált véleményem, azt hiszem, közismert, igenis fenntartsuk a szomszédi jóviszonyt, mert Németország egyrészt gazdasági szempontból fontos piacunk, — Németországgal igen élénkek gazdasági kapcsolataink és azok fejlődőben is vannak, ami mindenesetre érdekünk (Fábián Béla: Aranyat vasért!) — másrészt ilyen nagyhatalommal, mint Németország, ilyen kis álam, mint mi, nem keverendhetünk ellentétbe már a földrajzi közelség miatt sem, mert veszedelmes támadásoknak lehetünk kitéve. Méltóztatnak tehát látni, hogy bár a nemzetiszocialista kormányrendszert, mint demokratikus érzésű, mint szabadságszerető ember, el nem fogadhatom, azonkívül pedig azokat a veszedelmeket látva, amelyeket a ragadós rossz példa nálunk is felidézett, és elsősorban mint katolikus ember mereven elleneszegülök minden nemzetiszocialista elgondolásnak és mereven megtagadok velük minden közösséget, ez sem zavar engem abban a tekintetben, hogy elismerjem, hogy Németországgal normális jó szomszédi viszonyt kell fenntartanunk. De ez nem jelenti azt, hogy külnolitikánk egész súlypontját Németországra, illetőleg erre a berlin— római tengelyre helyezzük, hogy ez legyen az egyetlen kártya, amelyre feltesszük egész jövendő sorsunkat. Hiszen biztos, hogy a berlin—római tengely ma szilárd, a berlin—római tengely ma talán az egyik legszilárdabb tengely a sok fő- ós melléktengely között, amelyek ma Európa térképét teljesen behálózzák, — legalább is van olyan szilárd, ha nem szilárdabb, mint a párizs—moszkvai tengely — de emlékszünk arra, hogy volt idő, amikor ez a roma—berlini tengely, röviddel azután, amikor először hirdették ezt a tengelyt. — és nálunk hirdette híres soproni beszédében Istenben boldogult Gömbös Gyula miniszterelnök úr — milyen labilis valamivé vált, hogyan kezdett ingadozni. Amikor Ausztriában a nemzetszocialisták meggyilkolták Dollfuss kancellárt, akkor, amikor Németország Anschluss-igényei megint magasan lobogtak, akkor, amikor magában Ausztriában a nemzetiszocialista agitáció akkora volt, hogy valóban félteni kellett Ausztria függetlenségét, mit tett Olaszország, amelynek érthető okokbó], saját jól felfogott érdekében is erős aggályai vannak az Anschluss-szal szemben és amely mindent! megtett eddig is, hogy azt megakadályozza? Akkor 2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. bizony — tengely ide, tengely oda — ott álltak az olasz hadosztályok a Brenneren és készen voltak bemasírozni arra az esetre, ha Ausztriában puccsszerű Anschluss-mozgalom tör ki. Olaszország ma természetesen — bár a hivatalos olasz nyilatkozatok ismeretiében meg kell állapítanunk, hogy az Anschlusst éppen úgy ellenzi, mint akkoriban — kénytelen jobban támaszkodni a berlin—római tengelyre, miot akkor, amikor még egyéb külpolitikai kapcsolatai voltak és más nagyhatalmakkal is jóviszonyban volt. Hiszen akkoriban, különösen az osztrák kérdésben, teljesen egy vonalon haladt Franciaországgal és Angliával és tudta, hogy egy Németországgal való konfliktus esetén ennek a két nagyhatalomnak támogatása is biztosítva van számára. Akkor tehát más volt a helyzet. Ma, ide nem tartozó okokból, az abesszin háborúból, a spanyolországi dolgokból és más okokból kifolyólag Olaszország viszonya a másik két nyugati nagyhatalommal, Angliával és Franciaországgal,- sajnos, megromlott. Azt mondom, hogy sajnos, mert a mi szempontunkból fontos, hogy Olaszország jóviszonyban legyen Franciaországgal és főképpen Angliával és mi csak remélhetjük, hogy lassankint el fognak múlni azok az okok, amelyek ennek a jóviszonynak újrafelvételét megakadályozzák, Mi csak azt remélhetjük, hogy elsősorban a szerencsétlen spanyol polgárháború tekintetében most már mindkét fél be fogja látni azt, hogy a teljes semlegesség az izolálás egyetlen módja. Akármelyik oldalon legyenek is a szimpátiáink, legyünk tisztában azzal, hogy Európa békéjének, az egész emberiségnek a legnagyobb szolgálatot akkor tennők, ha a spanyol kérdést teljesen lok a lizáklók és hagynók, hogy a spanyolok önmaguk között vívják meg a maguk világnézetinek nevezett harcát. Mert ez a spanyol kérdés ma az egész európai béke Achilles-sarka. A spanyol kérdés az, amely ma megakadályozza azt, hogy olyan nagyhatalmak, amelyeknek igenis nagyon sok egyéb kérdésben közös érdekeik vannak, akiknek elsősorban éirdekük az európai egyensúly biztosítása és a bekö fenntartása, megértsék egymást. Hiszen Anglia egész politikája évek óta azon alapszik, hogy ő békét akar. A fegyverkezést is ezért szüneteltette olyan sokáig. Most kénytelen felvenni a fegyverkezési versenyt, ímert a többi ország, a többi nagyhatalom fegyverkezik.. Olaszországnak Angliával való jóviszonya nekünk ma is eminens érdekünk, inert azelőtt a mi kapcsolataink is

1 éppen nyugat felé alakultaik fel és azért is tekintettem értékesnek az olasz-barát külpolitikát, mert nagyon sok utunk vezetett Olaszországon keresztiül nyugat felé. Ma azonban, sajnos, az a helyzet, hogy Olaszország viszonya a nyugati nagyhatalmakkal megromlott. Olaszország ma egyedül állván, külpolitikailag, sajnos, teljesen izolálva lévén, (Ellenmondások jobbfelől.) a berlin-római^ tengelyre támaszkodva iparkodik a maga céljait elérni s kénytelen ott nézni szövetséges^után, ahol kap. Ez a berlin-római tengely szilárdságának egyetlen oka. Iitt neon világnézeti azonosságról van szó, ímert a fasiszta Olaszország évekig a legjobb viszonyban tudott lenni... (Fábián Béla: Szovjetoroszországgal!) A fasiszta Olaszország volt az első nagyhatalom, amely elismerte iSzovjetoroszországot, de a •világnézetileg tőle talán sokkal távalabb álló demokratikusi Angliával és demokratikus Franciaországgal is igen jó visaonybam volt, a hit-