Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

434 Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. fűzni modanivalómat. Azzal, amit mondott, minden tekintetben egyetértek. Lótenyésztési szakkérdéseket hozott a t. Haz elé, amit igen helyesen tett, mert a lótenyésztés gazdasági, honvédelmi és így tovább, mindenféle nemzeti szempontból, mint a képviselő úr igen helyesen rámutatott, nagyon fontos tényezője gazdasági életünknek. Megállapításai a szakember politikamentes szakszerű megállapításai voltak; azt hiszem, az egész Ház hálás volt érdekes fejtegetéseiért. (Igaz! — Ügy van! — Fábián Béla: Visszagondolt szép rekruta-korára!) T. Képviselőház! A jelen költségvetés kapcsán a kormánnyal szemben való bizalom kérdését vizsgálva, két szempontnak kell előttünk irányadónak lennie. Az egyik a költségvetés reális voltának kérdése, a másik pedig a kormánnyal szemben táplált politikai bizalom kérdése, illetve a kormány politikájával szemben elfoglalt álláspontunk. Ami magának a költségvetésnek a realitását illeti, az ellenzéki oldalról is elmondották már, hogy a költségvetést reálisnak nevezhetjük. Más kérdés természetesen, hogy egyes tételek mikénti beállításával egyetértünk-e. A kormány politikájával szemben táplált bizalom kérdése azonban eminenter politikai kérdés és a kormány tagjainak szavaiból, a kormány ténykedéseiből kell kialakulnia annak az alapnak, amelyen állva, a kormánnyal szemben bizalommal, vagy bizalmatlansággal viseltetünk. Az egész ellenzék rokonszenvvel fogadta Darányi Kálmán miniszterelnök urat. Derányi Kálmán miniszterelnök úrnak és kormányának számos ténykedése a múltban folytatott gyakorlattal szemben szimpatikus változást jelentett és elsősorban a miniszterelnök úr szigorú alkotmányos érzéke az, ami megszakította azt a bizalmatlansági hullámot, amely az ellenzék részéről a mai kormányzati rendszerrel szemben kezdett kialakulni. Ez a jóindulatú ellenzéki kritikai álláspont azonban, amelyet a Darányi-kormánnyal szemben elfoglalunk, nem jelenti azt, hogy minden tekintetben fenntartás nélküli bizalunkkal ajándékozhatjuk meg a kormányt és pedig nem annyira azért, mintha a kormány módszerei tekintetében lennének aggályaink, — mert azt tudjuk, hogy ez a kormány szigorúan ragaszkodni fog az alkotmányos úthoz — hanem azért, mert nem ismerjük közelebbről a kormány célkitűzéseit. Csak nagy általánosságban, inkább vezérszólamszerűleg vannak felsorolva azok a kérdések, amelyeket a kormány legközelebb a Ház elé akar hozni, ellenben a megoldás mikéntjére nézve, a legtöbb esetben még nagy általánosságban sincsenek direktíváink. Elsősorban az alkotmányjogi javaslatokra gondolok itt. Tudjuk, hogy ezeknek legfontosabbika a választójogi javaslat. Erről annyit tudunk, hogy a kormány javaslata a titkosságnak az egész vonalon való bevezetésén fog alapulni, — ennyit tudunk — titkos választójogi rendszer azonban számtalan lehet és erről közelebbit nem tudunk. Feltételezzük ugyan, hogy a kormány iparkodni fog olyan javaslatot kidolgozni, amelyet lehetőleg mindenki el tud fogadni, nem ismerjük azonban a javaslatnak még az alapgondolatát, az alapelgondolását sem s így ebben a kérdésben sem előlegezhetünk bizalmat a kormánynak, amíg az elgondolásokat legalább nagy vonalakban nem ismerjük. Ugyanígy vagyunk á másik két alkotmányjogi javaslattal, a kormányzói jogkörre és a felsőház reformjára vonatkozó javaslattal is. Ami ezeket az alkotmányjogi javaslatokat illeti, itt már közjogi felfogásomnál fogva is függőben kell tartanom a kormánnyal szemben elfoglalandó álláspontomat és csatlakozom ahhoz, amit e tekintetben gróf Sigray Antal és Homonnay Tivadar képviselőtársam mondottak, hogy amikor a kormány alkotmányjogi javaslatokat fog beterjeszteni, akkor ezeknek a javaslatoknak a tárgyalásánál ki kell domborodnia annak, hogy Magyarország királyság. (Gr. Sigray Antal: Ügy van!) Ki kell domborodnia ennek annál is inkább, mert látok egy bizonyos tendenciát — nem mondom, hogy a kormánynak ez a szándéka, de a kormánypárti közhangulatból, hogy úgy mondjam, látom ezt — amely a mai, az 1920. évi I. törvénycikken alapuló ideiglenes jogrendről szeretné lassanként levakarni az ideiglenes jelleget; már pedig az 1920- évi I. te. világosan kimondja (Müller Antal: Az egészet el kellene törölni!) ennek a mai rendszernek ideiglenes voltát. Ennek a törvénycikknek érvényét magunkra nézve is teljesen elismerjük, amikor azonban az alkotmányjogi helyzetet reformáljuk, ismét ki kell domborodnia annak, hogy ez a reform is ideiglenes jellegű, mert nem lehet végleges egy olyan rendezés, amely ideiglenes jellegű alaptörvényen, az 1920. évi törvénycikken alapszik. Nem tudom, hogy a kormány milyen javaslattal fog jönni, de igen kérem a t. kormányt, hogy ha azt a békés atmoszférát, amelyet sikerült bizonyos fokig — legalább az ellenzék részéről — a maga számára megnyernie, fenn akarja tartani, akkor az ellenzék nagy részének alkotmányjogi felfogását e téren respektálja, mert ez nemcsak az ellenzék felfogása, és nem is csak a régi, ősi alkotmányunkon alpuló felfogás, hanem a mai rendszer alaptörvényén, az 1920 :

1. te.-en alapuló felfogás is, amely világosan kimondja egész berendezkedésére — a nemzetgyűlésre, amelyet akkor alkotott ós az ideiglenes államfő méltóságára — annak ideiglenes jellegét. Ezeknek az alkotmányjogi kérdéseknek bővebb vitatásától most eltekintek, mert ezt meg

: tették előttem és biztos, hogy meg fogják tenni még utánam is olyan képviselőtársaim, akiknek e tekintetben való felfogása az enyémmel egyezik, ellenben szólni kívánok arról a területről, ahol bizonyos fokig szintén a sötétben tapogatódzunk s ahol szintén egy nagy kérdőjellel ós egy nagy ismeretlennel állunk szemben: a kormány külpolitikájáról. Nagyon jól tudom, milyen ellenvetéseket szoktak felhozni a külpolitikai kérdéseknek a Ház plénumában való tárgyalása ellen. A legújabb divat az, — de csak nálunk, az összes parlamentáris államok között csak Magyarországon — hogy a külpolitikai kérdések bizonyos tabuk, bizonyos noli me tangere. amelyekhez nem szabad hozzányúlni. Halljuk azt a felfogást, hogy a külpolitikai kérdések megtárgyalására a külügyi bizottság az alkalmas hely, ahol meg lehet ezeket vitatni, és a Ház plénuma elé már — hogy úgy mondjam — a ké^z anyagból csak azt kapjuk, amit a kormánynak jól esik a Ház plénumával ismertetni. Én ezt a felfogást, igen t. Ház, nem tudom helyesnek találni; nem tudom helyesnek találni először is azért, mert utóvégre a külügyi bizottságban nem foglalhat helyet — már fizikailag is lehetetlen volna, hogy helyet foglal-