Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 1937 április SÚ-án, pénteken. 425 Fontos községi probléma még a jegyzők túlterheltsége. Nagyon nehéz feladatot teljesítenek a falusi jegyzők akkor, amikor a határidők tekintetében körülbelül 108 hatóság fegyelmi felelősség terhe mellett rendelkezik felettük. A községi jegyzők túlterheltségének problémája egy községi közigazgatási reform keretében akképpen volna megoldható, — anely úton azt a kormányzat bölcsessége is megoldani látszik — ha a községi jegyzők az állástalan diplomásoknak a községi közigazgatásba való fokozottabb bekapcsolása által megfelelő segítséget kapnának s így terheik csökkennének. Beszédemet a legszebb magyar kérdésről, a legszebb magyar problémáról, a m. kir. honvédségről megemlékezve fejezem be. Amikor örömmel látjuk azt, hogy ez a kis, maroknyi magyar hadsereg színvonalának teljében áll, azt hiszem, az egész Ház pártkülönbség nélkül azon az állásponton van, hogy áldozatokat kell hoznunk, ha ennek a nemzetnek feltámadását komolyan szolgálni akarjuk. Azt szeretném, ha minden ép, egészséges ember Magyarországon magyar katona lenne, ha civil ruhában van is, és hassa át az egész nemzetet az a szellem, amely ezt az országot annak idején ezer év előtt szerezte és amely egyedül hivatott arra, hogy ezt az országot kritikus pillanatban megtartsa ós visszaszerezze. (Éljenzés.) A m. kir. összkormány iránti bizalomból a költségvetést örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Eupert Rezső képviselő úr! (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr! Dinnyés Lajos: T. Ház! Mielőtt a költségvetésre vonatkozó megjegyzéseimet és észrevételeimet megtenném, méltóztassanak megengedni, hogy előttem szólott képviselőtársam felkérésére az ő kérdésére feleljek, mert nem akarom, hogy sokáig kételyei legyenek ebben a kérdésben. Képviselőtársam ugyanis azt mondotta: Méltóztassék megengedni, hogy azonosítsam magam a magas kormány programúi jávai. Nemcsak a magam és a kisgazdapárt részéről, hanem az egész ellenzék részéről is megengedjük, hogy azonosítsa magát a magas kormány programurjával, valamint a szegedi beszéddel is. (Derültség.) T. képviselőtársam beszédében hangoztatta azt a célzatot is,, hogy henmünket az egypárt szükségességéről meggyőzzön. E téren sikertelen volt a kísérlete. Nem mondotta meg, de célzott a német és olasz példákra, ahol mint tudjuk — ma nem akarok politikai fejtegetésekbe bocsátkozni, de utalok rá — egypárturalom van. De mélyen t. képviselőtársam, hogy az egypárt-uralom kialakulhatott Németországban és Olaszországban, annak oka az volt, hogy az a párt, az a gárda, amely az egy párt-rendszert megalakította, amely követte az egyvezért, szembeszállt a (beszélyekkel is, megcsinálta a Marcia su Roma-t, és .a müncheni marsot, amely komoly életveszedelemmel járt. Bármennyire is mély tisztelettel ^vagyok személyileg a többségi párt tagjai iránt, en, aki hetedik éve ülök itt szemben a képviselőházban önökkel, nem tudom feltételezni és elhinni, hogy ez a gárda követte volna ezeket a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. példaképeket. Mert innen azt látom hetedik esztendeje, hogy ez a gárda itt nem adta meg soha magát. Visszaemlékszem, amikor Bethlen István volt a miniszterelnök és mi kifogásoltunk egyes kormányzati ténykedéseket: akkor ez a gárda majdnem elsepert bennünket. Azután jött a jó öreg Károlyi Gyula ibácsi, pipázott és ült, leállította a miniszteri autókat és akkor annak a kormánynak a programmjával kapcsolatban kértek szemben ülő t. képviselőtársaim mintegy engedélyt ahhoz, hogy a magas kormány programmjával azonosíthassák magukat. Majd jöttek további miniszterek. Igaza van Friedrieh képviselőtársamnak, hogy Magyarországon a mindenkori legokosabb ember a mindenkori miniszterelnök és a legnagyobb finánczseni a mindenkori pénzügyminiszter. Azt vártam itt a költségvetési vita során, hogy a különböző világnézeti harcok exponensei, akik fel-feltűnnek bizonyos vacsorázó hehelyeken, vagy különböző gazdasági alakulatokban ós akik nylatkozatokban ihangot adnak nézeteiknek a sajtón keresztül, elő fognak állni és megmondják: igenis, mi ezen a világnézeten vagyunk, ezt és ezt az elvet követjük. Vártam, hogy az egy-okos-ember pártjából, amely párt az egy-okos-embert hirdette, Marton Béla meg fog jelenni a képviselőház előtt és tovább fogja védeni az ő elveit, elgondolásait, a totalitást, a pörölyt és a dacos téglahordást. Vártam, hogy Meosér Andrástól hallunk itt, az egykéz-rendszerről előadást és nyíltan ideáll: az egykéz-rendszernek vagyok a híve. Ezzel szemben ezeket a sumagoló politikus urakat nem látjuk itt sehol. (Br. Berg Miksa: Néma leventék!) Tényleg a néma levente szerepét vették át és nem látjuk itt, hogy kiállanának, sőt megismerkedtünk — és ezt örömmel koncedálom — Festetics Domonkos t. képviselőtársammal, mint a revideáló politikusok újabb típusával, (Derültség,) aki^ itt revideálta Bicskét, a maceszt, a szigetvári beszédet- mindent és el kell ismerni, hogy konzervatív, de reális beszédet mondott. T. Ház! Ezek a képviselők, akik nem jönnek a Házba,, vagy annyira lenézik a^ parlamentarizmust, a parlamentáris formát és szívvel-lélekkel a diktatúra hívei, mondjanak le mandátumaikról ós csinálják azután ia ^politikájukat, de szidni a parlamentet, «a parlamentáris rendszert, az alkotmányt és kifogásaikat folyton csak hangoztatni, ezzel szemben tovább képviselőnek maradni, (Propper Sándor: Felvenni a fizetést!) felvenni a tiszteletdíjat, ez mindennek nevezhető, csak nem korrekt politikai vonalvezetésnek. i Legyünk őszinték, a mostani költségvetés semmi újat nem hozott, sőt szomotrú^tétel öszszcgszerűségében nézve az, hogy a régi receptet látjuk itt is, hogy még mindig deficittel dolgozunk; ezzel szem'ben a kormányhatalom mindig talál különböző okot, hogy egyszer kincstári váltókkal, máskor külön felhatalmazásokkal, de mindenkor túllépje a költségvetést. A legszomorúbb, hogy ez az összeg ma olyan fantasztikusan magas, — amint tudjuk 1267 milliót tesz ki — hogy messze^ túl van azon a vonalon, amelyet a szanálás után Smith Jeremiás Magyarországnak örökségként itthagyott, hogy ha ezt túllépjük, nem bírja el az állam. Azt látom a mostani költségvetésben, hogy a költségvetésnek 51%-a, több mint fele nyug59