Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-205
Az országgyűlés képviselőházának 2ÓŐ. Ez bizonyos fokig inkább elismerés a kormányzat szociális politikájáért és működéséért, mert meg méltóztatott állapítani, hogy igenis, szociális politika folyik; ebben a megállapításban pedig teljesen egyek vagyunk és teljesen egyetértünk. (Tauffer Gábor: Korábiban kellett volna kezdeni! — Friedrich István: Nem lehetünk mindenben egyek, mert akkor nem lesz ellenzék!) . „ A jóslatok terén azzal méltóztatott a jövőt megfesteni, hogy titkos választójog esetén kétpártrendszer lesz. (vitéz Csicsery-Rónay István: Ezt nem hiszem!) Én a magam részéről a kétpártrendszernek nem lennék híve még nyüt szavazásos rendszer mellett sem s így ebben a parlamentben sem, csak akkor, ha az egyik párt egy nagy többségi párt, amely konstruktív, szilárd bázist nyújt a kormányzatnak (Tauffer Gábor: A kereszténypárt alkalmas erre!) az egységes és gyakorlatilag eredményes működéshez. Mert, mint méltóztatnak látni,! Németország az az ország, amely a többpárt-rendszerrel mondhatnánk évtizedekig vergődött s ezért, ha jót határozott is el valamely kormány, tekintve, hogy koalíciós kormányzásra volt szükség, nem volt hosszúéletű és a következő félévben megbukott. Amíg a kormányok így váltakoztak, politikailag nagy eredmény mutatkozott, de (gazdaságilag és erkölcsileg tönkrement Németország a múltban. (Friedrich István: Itt még nem bukott meg kormány, képviselő úr! Ebben a Házban még kormány nem bukott meg, csak egyetlenegy,, 1876 óta! Soha egy kormány nem bukott meg, képviselő úr! Csak a KhuenHéderváry-kormány bukott itt meg! — Derültséf/. — Friedrich István: Nem szabad itt kormánynak megbukni! Hova tetszik gondolául! — Derültség.), T. Képviselőház! A költségvetés általános vitájában nem kívánok hosszadalmas lenni, mert hiszen, ha szükségét és indokoltságát látnám, az egyes tárcák általános és részletes vitájában még felszólalhatok. Ezért csak egészen röviden, mintegy sűrítve adom elő mondanivalóimat. Röviden érintem az egyes kérdéseket és elnézést kérek az igen t. Háztól, hogy nem fogom az időt hosszadalmas statisztikai adatok felsorolásával tölteni, (Esztergályos János: De miért foszt meg bennünket ettől a gyönyörűségtől 1 ?) nem fogom pedig azért, mert Dinnyés képviselő úr is fel akar még ma szólalni és minthogy nem vagyok udvariatlan, készséggel megteszem ezt az előzékenységet. (Friedrich István: Milyen jóba vagyunk! Borzasztó! — Derültség. — vitéz Sebestyén Kálmán: De csak Dinnyéssel! — Friedrich István: Kell már valami vihart csinálni. — Dinnyés Lajos: Vagy puccsot! — Elénk derültség.) Nemcsak az idő rövidségére való tekintettel nem kíviánok most statisztikai adathalmazokat felsorolni, hanem azért sem, mert már nem vagyunk a költségvetési vita elején és így ezeket az adatokat, amelyeket én is felhozhatnék, már elég bőven az igen t. Ház elé tárták. Ezenfelül a statisztikáról magam i*s azt tartom, hogy az nem mindig jó, mert elsősorban a beállítástól függ az és én ugyanazzal az adattal nagyon sok körülményre tudok rávilágítani. Minthogy már a vita derekán vagyunk, csak egészen, lényegében kívánom magát a költségvetést érinteni. T. Ház! Azt mondják,; hogy a^ jó politika az előrelátás tudománya, így a jó kormányzati és pénzügyi politika is az előrelátást céülése 193? április SÖ-án, pénteken. 423' lozza. Én a költségvetés összeállítását előrelátónak tartom ós ezért a költségvetés összeállítói iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem. Az igen t. kormányzat költségvetésében a tavalyi évhez képest általános javulást látok, röviden összefoglalva azért, mert a költségvetés felétlen realitással van Összeállítva. Reálisnak mondhatom a költségvetést, mert a bizonyos fokiig meglévő gazdasági konjunktúra lehetőségeit kellő óvatossággal mérlegeli, azonfelül számszerűen csökkenti a deficitet, viszont feltétlenül emelkedő tendenciát mutat a produktív gazdasági beruházások és szociális tételek terén. Politikai szempontból bizalommal viseltetetm a költségvetés iránt, már azért is, mert hiszen az egész kormány iránt bizalommal vagyok és meg vagyok róla győződve, hogy nem csak én, hanem az a kerület is, amelynek kiküldötté vagyok, nagyrészt szintén így gondolkodik. (Dinnyés Lajos: Ezt megkontrázom kézből! — Malasits Géza: Titkosan kellene őket megszavaztatni!) Belpolititkai tekintetben a miniszterelnök úr többek között Szegeden bőven nyilatkozottNyilatkozatát a magam részéről abszolút kompetenciájúnak ismerem el. Ami az igen t. túloldalnak ezt a sokszor elhangzott követelését illeti, ihogy a választójuk reformja a legnagyobb időszerűséggel bíró alkotmányjogi javaslat kellene, hogy legyen, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy én magamat az igen t. kormány nézetével azonosítsam és a kormányelnök úr kijelentéséhez tartsam magamat, akinek megnyilatkozásához e téren sem hozzátenni valóm, sem azokból elvenni valóm nincsen. A magam irészéről csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy az eljövendő választójogi reformnál a lényeg az, hogy a megfelelő nemzeti kautálék, biztosítékok benne legyenek. Azonfelül a kormányzói jogkör kiterjesztésénél .nem szabad kiélezni a helyzetet a biztosítékoknak a javaslatba való túlzott mértékű beállításával, mert minden hazafiasán gondolkodó magyar ember és minden felelősségét átérző politikus egy lehet abban a nézetben, hogy semminemű politikai ódiumot a kormányzati funkcióra hárítani nem szabad, csak végszükség esetén. T. Ház! A magam részéről azt tartom, hogy a nemzet érdeke az első, a többi mind mellékes. Reális politika egyedül az, amely a nemzet érdekét tekinti; a többi jelszavas politika. A kormányzatinak ilyen :reális a politikája. Nem jelszavakon lovagol, hanem a komoly, konstruktív munkának a kormánya, amelynek minden gazdasági javaslata, szociális intézkedése azt bizonyítja, hogy nem esett bele abba a hibába, hogy kizárólag az alkotmányjogi reformokra, problémákra helyezze a súlyt. Ez óriási hiba volna. Ez megvolt a múltban, a békeidőben, amikor a háborúelőtti korszak közismert politikai hibája és tévedése volt, hogy teljesen az alkotmányjogi szférákban mozgott és emiatt bizony nagyon sok nemzeti érdekű gazdasági kérdés elhányagolódott. Hogy ezt a hibát abban az időben elkövették, azt a magam részéről meg tudom és meg tudtam érteni, mert hiszen éles közjogi harcok közepette élt a nemzet. Ma közjogi súrlódás a régi vonatkozásban nem áll fenn és így vétek és mulasztás volna bármely kormány részéről is, ha az egyedüli súlyt az alkotmányjogi kérdések megoldására
