Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 19 minden kategóriájának ilyen kereseti viszonyokat tudnék biztosítani. Ami Matolosy képviselő úrnaik azt a megállapítását illeti, hogy »vegye át az állam«, remélem, nem úgy gondolja, hogy kommunizálja el, hanem, hogy vegye meg a bányát és mint árszabályozó lépjen fel a piacon. Ez — bocsánatot kérek — egészen lehetetlen idea. Az államnak voltak bányái és vannak ima is 'bányái, ezek azomiban, sajnos, nem tudnak árszabályozóként fellépni, mert ezeknek a termelési viszonyai a legnehezebbek. A Dunagőzhajózásiról közismert, hogy az ő bányáiban a legrosszabbak a termelési viszonyok, a legrosszabbul fekszik a magyar szénpiacok, a szén fogyasztás helyeitől. Hogy drága pénzen vegye meg ezt az állam, ezt nem tudom elgondolni, ha csak keresztet nemi vet az állam a vételárra, mert csupán akkor tudna esetleg árszabályozóként fellépni. Különben is ez a legrosszabb módszer az árszabályozás tekintetében. Az árszabályozásra a kormánynak vannak sokkal egyszerűbb és kevesebb költséggel járó eszközei. (Rassay Károly: És kevesebb rizikóval!) Brogli képviselő úr szintén a legkisebb munkabérekről, a munkaidőről és a fizetéses üdülési szabadságról beszélt. Ami a munkabéreket illeti, erre már válaszoltam. A (munkaidő rendezésére vonatkozólag pedig közölhetem a képviselő úrral, ihogy a magyarországi bányászatban, abszolúte nincs szükség semmiféle külön rendszabályra, mert mindezek a bányák szigorúan betartják a 8 órás, műszakot és napi 8 órás foglalkoztatást a föld alatt nem lépik túl. (Peyer Károly: Igen, de nem isizámítják bele a ki- és beszállás idejét!) A leszállás ideje a legtöbb bányában trendezve van és éppen e tekintetben nincs semmiféle zavar. Azt hiszem, a képviselő úr is osztozik ebben a tekintetben az én véleményemben. A nagyobb bányákban, a tehetősebb bányavállalatoknál a fizetéses szabadság be van vezetve és a bányamunkásoknak több mint a fele, 60—70 százaléka részesül ebben. Meg kell állapítani, hogy a tehetősebb bányavállalatok ezt bevezették, a Dunagőzhajózási társaság is. Általában a bányák olyan szociális és egészségügyi berendezéseket létesítettek a munkások részére, olyan akciókat, olyan támogatást honosítottak meg részükre, amiket sajnos, más ipari munkásoknál a mai viszonyok között még nem tudtak ilyen mértékben megvalósítani. (Peyer Károly: Nézzék meg, hogy az Egyesült Izzónál mi van!) Ne tessék^egy-két kirakatvállalatot venni, de méltóztassék megnézni, nem lakarok neveket említeni ... (Peyer Károly: Például a textilgyárak!) A textilgyárak között is van olyan, amely gyönyörűen dolgozik ebben a tekintetben. A képviselő úr interpellációjában azt kérdi: Hajlandó-e a magyar királyi iparügyi miniszter úr a munkaadók és munkavállalók viszoj nyában előállható ellentéteket bírói fórum elé utalni, hogy ezáltal a nem csak mindkét félre hanem nemzetgazdaságilag is káros sztrájk kiküszöbölhető legyen? Erre vonatkozólag éppen két nappal ezelőtt voltam bátor bejelenteni s a magyar közvéleménynek tudomására hozni, hogy a kormány igen is, foglalkozik a békéltető eljárás ilyen irányú reformjával és remélem, a legközelebbi időben módomban lesz ehhez a törvényhozás hozzájárulását kérni. A képviselő úrnak a bányamunkások ÖregKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. '. ülése li)37 március 3-án, szerdán. 33 ségi és rokkantsági biztosítására vonatkozó kérdésére Mikecz államtitkár úr ma már válaszolt. Csoór Lajos képviselő úr azt a kérdést vetette fel, hogy a vállalat miért nem járult hozzá ahhoz, hogy a heti három munkanapot ötre emelje fel. Válaszom az: egyszerűn azért nem, mert sajnos, a vállalatnak nem volt elég megrendelése ahhoz, hogy ezt a szenet el is tudja adni. Méltóztatnak tudni, hogy egy bá-' nyában, egy gyárban, általában egy üzemben I annyit dolgoznak, amennyi munka rendelkezésre áll. Ha a bányavállalat három napi munkamennyiség helyett öt napi munkáltatásra tért volna át, abban az esetben nem 10.000 vágón, hanem esetleg sok 10.000 vágón készletet kellett volna gyűjtenie. Mint méltóztatnak tudni, a szén nehezen raktározható és ezenkívül a szenet azért is el kell adni, mert különben nincs miből megfizetni a munkások munkabérét. Hogy a sztrájkot már régen előkészítették, ez kétségtelen. A fegyverhasználatra vonatkozólag azt hiszem, a képviselő úr is teljes mértékben osztozik abban a megállapításaimban, hogy annak eldöntése jogos volt-e vagy nem, nem a törvényhozás, feladata, hanem az illetékes hatóságé. Peyer képviselő úr napirend előtti felszólalásában kifogásolta azt — és ezt teljes mértékben osztóim, — hogy a bányavállalat az elmúlt tárgyalások alkalmával nem mindig mutatott kellő megértést a munkássággal szemben. Hiba volt a bányavállalat részéről az is, hogy ezt a kellemetlen bérredukoiót a fizetési bérjegyzékben hónapokon keresztül feltüntette. Most, hogy március 1-től ez a bérredukció megszűnt, remélem, hogy ez a zavaró imomentuan már nem fog fennforogni. Ami a munkaszüneteket illeti és Peyer képviselő úrnak azt a megjegyzését, hogy a munkásokat, a vájárokat csak havi 8—10 napon át foglalkoztatják, kénytelen vagyok megcáfotlnd, mert ez nem áll. A pécsi bányában a munkásság foglalkoztatása egyáltalában nem rosszabb, mint a többi magyar bányákban és ezekben átlagban havonta legalább húsz műszak, a legrosszabb hónapokban 15—16—17 .műszak van, de mégis kétszerese annak, mint amilyen adatot itt Peyer képviselő úr a Ház elé hozott. Ezekben voltam bátor a felszólaló kéDviselő úrnak választ adni. A magam részéről csak kifejezésre akaroon juttatni azt, hogy a kormány a mostani sztrájkban nem állhat egyik fél oldalára sem. Kötelessége, hogy mindazoknak, akik a munkát fel, akarjak venni és dolgozni akarnak, a munkaszabadságát biztosítsa. Annál is inkább kötelességünk ez, mert a szociáldemokrata szakszervezet ebben a bányában különben is kisebbséigben van. (Peyer Károly: Akkor miért vagyunk felelősek érte?) Nem felelősek és ha nem lennének kisebbségben, akkor sem, mert a magyar kormány niinden dolgoizni akarónak a munkaszabadságát biztosítani fogja (Helyeslés és taps a jobboldalon.) és semmiféle hatalmi fenyegetéstől nem hagyja magát erről az útról letéríttetni. Kérem válaszom

1 tudomásul vételét. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A viszonválasz joga Matolosy képviselő urat illeti. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A felo'livasott adatok helyességét nem 5