Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 19i legjobb, 280, a borsodi medencében volt, akol azonban a kereseti viszonyok a legrosszabbak — Pécsibányatelepen 244, Mecsekszabolcson 246 és Vasason 264t (Peyer Károly: De csak az 'utolsó évben, mert előzőleg kevesebb volt!) Igen, az utolsó évben, de az előző évben sem volt lényegesen rosszabb, mint 1935-ben a folyó évi 244-gyel szemben a pécsi bányatelepen 253 volt, Mecsekszaibolcsón 246 helyett 248 és Vasason 264 helyett 276. Ezek hivatalos adatok. Azonkívül nem is voltak olyan hónapok, amikor — mint Peyer képviselő úr említette — egy vájár csak 9—10 műszakot teljesített volna. (Peyer Károly: 3—4 évvel ezelőtt ez volt a helyzet!) Hát ne a 3—4 év előttit méltóztassék nézni. (Peyer Károly: De akkor adósodtak el! — Zaj. — Peyer Károly: 3—4 évvel ezelőtt történt a bérredukció!) Anni már most a konkrét esetet illeti,, a sztrájknak, illetőleg ezeknek a munkásmozgalmaiknak előzményei valóban messze évekre nyúlnak vissza. A ibányaigazatóság 1933-ban 8%-os bérredukciót hajtott végre. Ez az időpont volt az, amikor a bánya a legsúlyosabb gazdasági viszonyok között volt. Hogy csak egy számot mondjak, még 1926-ban az értékesítésre került szén ellenértéke 16'5 millió pengő volt, addig ez 1936-ban 11'5 millió pengőre csökkent. Ilyen súlyos bevételi kiesést a bányának kétségkívül valamiképpen ellensúlyoznia kellett.. Megnyilvánult ez a törekvés a termelés racionalizálásában, igyekeztek az egyéb költségeket is csökkenteni, igen erősen redukálták a tisztviselők fizetését is és a bányaigazgatóság álláspontja szerint elkerülhetetlen volt a munkáskereseteik bizonyos mértékben való redukciója is. Mióta a redukció megtörtént, különösen azért, — amit Peyer igen t. képviselő úr is megemlített — hogy a bányaigazgatóság a redukciót állandóan szerepeltette a munkabérjegyzékeken és ezzel egyenesen felihívta rá a munkásság figyelmét (Ügy van! a középen.) ós kivált ezzel is izgató anyagot adott a munkásságnak, azóta nyugalom a pécsi szónmedence bányáiban nem volt. Azelőtt sem volt túlságosan nagy nyugalom, de ennek akkor inkább politikai okai voltak, mint gazdaságiak. A redukció óta azonban a munkásság körülbelül 2—3 hónaponként ostromoltam bányaigazgatóságot ennek megszüntetése érdekében és különösen komoly fordulatot vett a helyzet — eltekintve az 1934. éti sztrájktól — 1936 őszén. Valóiban helyes Csoór igen t .képviselő úrnak az a megállapítása, hogy a munkásság az utóbbi időben jófonmán hetenként tartott gyűléseket, ahol kiadták a jelszót, hogy meg kell erősíteni a szakszervezeteket, mert a sztrájkot csak akkor tudják erőteljesen végrehajtani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mivel Magyarországon gyülekezési és szervezkedési szabadság van, a hatóságok természetesen kénytelenek voltak ezt az aikciót legalább is eltűrni, azonban úgy a helyi hatóság, mint a minisztérium behatóan foglalkozott már a múlt év őszétől fogva a, munkások bérigényeinek kérdésével. (Csoór Lajos: Nagyon későn! — Zaj.) Ezt a kérdést csak az igazságnak megfelelően, pártatlanul és tárgyilagosan szabad tárgyalni (Rassay Károly: Ügy van! Ügy van! Halljuk!) lés azt hiszem, hogy nagy nemzeti érdeket sértene, ha egyoldalú beállításban méltóztatnék ezt tárgyalni. Meg kell állapítanom, hogy a bányaigazgatóság nem zárkózott el mereven a munkásság igényei és kérései elől, hanem mindig csak azt . ülése 1937 március 3-án, szerdán. ÍÚ kérte és kívánta, hogy hozzuk őt a széneladások révén abba a helyzetbe, hogy ezt a terhet vállalhassa. A múlt év őszén, amikor bebizonyíthatólag^ jobban ment egy kissé a bányavállalatnak, kívánságunkra a bányaigazgatós ágrendkívüli Őszi segélyt folyósított a munkásságnak, amely körülbelül megfelelt a 8%-os bérredukció egynegyedének. A múlt év őszén tehát ezt a negyedét a redukciónak — igaz, hogy egyszeri segély formájában — megadta a munkásságnak. (Peyer Károly: A többi bánya is megadta!) De Pécsett 1933-ban ezt is eltörölték. (Peyer Károly: Tehát nem adott pluszt! — Halljuk! Halljuk!) De a redukcióhoz képest pluszt adott. Ami a bányavállalat anyagi helyzetét illeti, lényeges javulás ugyan nem következett be, de uz eladási ár a legutóbbi két évben már nem csökkent és a termelés nívóját is tudta a bánya tartani, úgyhogy amikor ezeknek az adatoknak birtokában voltunk, akkor az iparügyi minisztérium a leghatározottabban lépett fel a bányaigazgatósággal és a bányatulajdonosokkal szemben, hogy ezt a régóta kifogásolt bérredukciót megszüntessék. A tárgyalások folyamatban is voltak és a tárgyalások ideje alatt történt az a sajnálatos eset, hogy egy bányafelügyelő állítólagos megjegyzése következtében — aki azt a kijelentést tette volna, hogy semmit sem tud arról, hogy tárgyalások folyamatban vannak — a munkásság a földalatti sztrájkot kimondotta. A földalatti sztrájk lefolyását, azt hiszem, méltóztatnak isinerni. Ennek kimondása nem egyöntetű munkáselhatározás volt, hanem a munkások egy hányada mondotta ki ezt a sztrájkot és legalább is az eddigi adatok szerint a föld alatt tartózkodó munkásokat túlnyomórészben tényleg kényszerítették a sztrájkra. (Peyer Károly: Semmi bizonyíték nincs erre!) Nem akarok foglalkozni az időközben bekövetkezett rendkívül szomorú eseménnyel, mert a fegyverhasználat kivizsgálása, amint méltóztatik tudni, a hatóság feladata, az fogja majd megállapítani, hogy a csendőrség jogosan használta-e fegyverét, vagy jogtalanul. A miniszterelnök úr különben is már nyilatkozott ebben a kérdésben. Ehhez a nyilatkozathoz semmi hozzátennivalóm nincsen és meggyőződésem, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozata, amely úgy szólt, hogy mindenki így jár, aki a rend fenntartására hivatott fegyveres erővel szembe szegül, minden magyar embert megnyugtatott, akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy ebben az országban rend és nyugalom legyen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Amikor a földalatti sztrájk megszűnt és a bányaigazgatósággal a bérredukció tekintetében sikerült megegyezést létesíteni, akkor a bányaigazgatóság tényleg előállt azzal, r hogy most már elkerülhetetlen a munkáslétszámnak a foglalkoztatási lehetőségekhez való arányosítása. Maga az igen t. szociáldemokratapárt vezetősége is elismerte, hogy a bánya súlyos gazdasági helyzetét részben az is okozza, hogy a bánya már évek óta 400—500 fővel nagyobb munkáslétszámot tart el ós ez a körülmény természetesen elsősorban nem a bánya anyagi helyzetét, hanem a munkások anyagi helyzetét rontja, mert így kevesebb munkaalkalom marad az ott foglalkoztatott munkásoknak. A bányaígazgatóság tehát azért, hogy a 8%-os fizetésjavítás mellé több kereseti alkalmat is tudjon biztosítani a munkásságnak, elhatározta, hogy a munkáslétszámot a foglalkoztatási lehetőségeknek megfelelően kissé redukálja.