Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képviselőházának 205. a miniszterelnök úr személye kiváltképpen alkalmas a nemzeti összefogás megteremtésére és hozzáteszem, hivatott arra, hogy megoldja a magyar belpolitika évtizedek óta vajúdó problémáját, (Nánássy Imre: Különösen, ha nem zavarják!) a választójog titkosságát, ha nem is közmegelégedésre, ha kompromiszszumok árán is, de azzal a maximális eredménnyel, amelyet egy a politikában is becsületes embertől el lehet várni. Elismerem, hogy a miniszterelnök úr helyzete nem könnyű, mert három oldalról is megindultak olyan törekvések, (Kun Béla: Saját pártjában is bajok vannak), amelyek a választójogi reform törvénybeiktatását és életbeléptetését vagy elgáncsolni, vagy legalább elhalasztani akarják. Egyfelől állanak a diktatúrás irányzat hívei (Gr. Festetics Domonkos: Ez egy álom! — Nánássy Imre: Mese az írógépről! — Egy hang baleflől: Nem volt egészen mese! — Nánássy Imre: De mese!), akik azért léptek az utóbbi időben fokozott erővel a bujtogatás, az izgatás, sőt a lázítás terére, hogy belpolitikai zavarokat keltve, a forradalmi mozgalom rémképének felidézésével visszariasszák a kormányzatot a titkos választójog bevezetésétől. Másfelől jelentkeznek bizonyos aggodalmas konzervatív körök (Gr. Festetics Domonkos: Kik azok a konzervatív körök?), amelyek tartanak attól, hogy a titkos választójog alapján érvényesülő ... (Esztergályos János: Politikai méltóságos asszonyok! — Nánássy Imre: Hock János is ez ellen harcolt 1918-ban! — Mozgás.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Griger Miklós: ... a titkos választójog alapján megnyilvánuló népakarat szélsőséges vagy legalább is a mostaninál radikálisabb irányzatoknak nyit kaput. Végül ott vannak azok, akik hatalomféltésből nem aikarják a választójogi rendszer reformját, akik félnek tőle, akik félnek és reszketnek a becsületes választójog megszületésétől, (Gr. Festetics Domonkos: Legfeljebb egypár csáklyás!) mert ez a születési óra az ő halálukat, az ő uralmuk összeomlását jelentené. (Gr. Festetics Domonkos: Legfeljebb egypár csáklyás!) Ezek az utóbbiak a legkonokaibb és legmegátalkodottabb ellenségei a becsületes választójognak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! bal felől.) Inkább meghalnak, de hatalmukról nem mondanak le! (Kun Béla: Meghalni sem nagyon akarnak! — Derültség.) Hát azt nemi. is akarom. Senki sem tolakszik a túlvilágra. (Zaj.) De ez az emberfajta mindig ilyen volt. 1492 április első napjaiban súlyosan megbetegedett Lorenzo il Magnifico Medici firenzei palotájában és magálhoz hivatta San Marcóból Savonarolát; neki akart meggyónni, azért, mert őt tacrtotta a legfeddhetetlenebbnek. A herceg így szólt a frate-Jhez — így olvasom Savonarola legújabb életrajzában — Atyám, szeretnék meggyónni, de három bűnöm visszatart és majdnem kétségbeejt. Erre a frate azt mondta neki: Tudd meg, hogy az Isten meg akar, meg tud és meg fog neked bocsátani, de ennek egy előfeltétele van. — Mi? — kérdezi a herceg. — Az, hogy helyreállítod Firenzében a köztársaság szabadságát és a nép uralmát. — Ezekre a szavakra Lorenzo hátatfordított neki, nem adott választ és meghalt gyónás nélkül. (Derültség és zaj a jobb- és a baloldalon.) Fiat applicatio! T. Ház! Nehéz a miniszterelnök úr helyzete, ülése 1937 április 30-án, pénteken. 383 mégis azt mondom, hogy a becsületes titkos választójognak, — a becsületesnek, mert erre legalább olyan súlyt fektetek, mint a titkosságra — (Gr. Festetics Domonkos: Erre mi is!) mondom, a becsületes választójognak a megteremtése az ő kezébe van letéve. Ha elszánt akarata azt megcsinálni, akkor meg tudja csinálni, de ennek előfeltétele az, Jiogy ne gyengeséget mutasson, hanem erőt, ne mondja azt, hogy: az urak túlbecsülik a kormány hatalmát, (Zaj a jobboldalon.) hanem mondja azt: a becsületes titkos választ joggal állok és — nem bukom! {Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) T. Ház! Mindaddig, amíg az előbb említett aggasztó tünetek nem szűnnek meg és amíg a miniszterelnök úr nem mutat nagyobb erélyt azoknak a kiküszöbölésére, amíg tehát bizonyos ellentéteket látok a tények és az ő jóhiszemű szándéka és nyilatkozatai között, minden egyéni nagyrabecsülésem és tiszteletem ellenére, nem áll módomban a költségvetést elfogadni. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik. — Gr. Festetics Domonkos: Savonarola beszélt! — Dulin Jenő: Aki nem akarja a választójogot, fordítson hátat és haljon meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szólásra következik? Eakovszky Tibor jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársam beszédének javarészét a választójogi kérdésnek szentelte. Méltóztassék megengedni, hogy elsősorban erre a kérdésre reflektáljak egypár szóval. Nevezetesen ő azt mondotta, hogy a Nemzeti Egység Pártja nem egységes a választójog kérdésében. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Én állítom, hogy a Nemzeti Egység Pártja a választójog kérdésében teljesen egységes, mert a titkos választójogot akarjuk (Mózes Sándor: Becsületesen!), a becsületes, titkos választójogot, amely nem pártoknak és nem egyéneknek a javát, hanem egyedül a nemzet érdekét szolgálja. A részletkérdésekben vannak differenciák a Nemzeti Egység Pártjának egyes tagjai között, de ez igen helyes (Mozgás a jobbolda Ion.), mert ezeknek a részletkérdéseknek megvitatása után fog kialakulni becsületes, titkos választójog, amely után elvégre nemcsak az ellenzék, hanem mi magunk is sóvárgunk már évtizedek óta. Méltóztassék azonban megengedni, hogy ne csak a rosszat mondjuk el a múltról, hanem ismerjük el a jót is, — legalább annyira, mint Madách Ádámja elis merte a színsorozaton keresztül, hogy voltak eszmék, amelyekért lelkesedett, de amelyekről utólag kiderült, hogy nem tudták boldogítani a népet, de ennek ellenére egy előnye mégis mindig volt minden eszmének, bármilyen hitvány volt is az az eszme: előbbre vitte az emberiséget. A választójognak is, bármilyen volt is a múltban, mégis csak megvan az az egy nagy előnye, hogy ezt az országot ezekben a szomorú napokban is fenntartotta, hogy ez az ország él, megcsonkított állapotban is és lélekzik. (Propper Sándor: A kormányzat ellenére is meg fog maradni! — Zaj a szélsőbáloldalon.) T. Képviselőház! Griger t. képviselőtársam beszédének elején erősen bírálta az 1935. évi választás körülményeit. Elismerem, hogy őt a legutóbbi éveikben viselt sorsa bizonyos mértékben elfogulttá teszi a közérdek megítélésében; megértem, hogy kifogásolja azokat az intézkedéseket, amelyeket az elmúlt kormány tett, kifogásolja, hogy 1935-ben vá-