Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-205
384 Az országgyűlés képviselőházának ', lasztás volt. (Mózes Sándor: Nem azt kifogásolja, hogy választás volt, hanem hogy hogyan választott-aki) Merem azonban állítani, hogy a nemzet közvéleménye nem kifogásolta, hogy 1935-ben választás volt, mert a nemzet, vaia hányszor appe 11 álnak véleményének meghallgatására, szívesen járul a szavazóurnákhoz él leadja szavazatát. (Payr Hugó: Parancsszóra!) Vissza kell azonban valamit utasítanom a képviselő úr beszédéből, azt a részt, amelyben az alkotmányról beszélt, az ezeréves alkotmányról; mert amióta itt élünk, alkotmányos életet élt a magyar nép. Azt mondotta, hogy a politikában a legfőbb erény a gyanakvás. (Grieger Miklós: A görögök mondották, a régi klasszikus görögök!) Azt mondotta, hogy az alkotmány nem egyéb, mint kodifikált gyanakvás. Talán idézetképpen mondotta. Mindenesetre arra akarom felhívni figyelmét, hogy veszedelmes dolog ilyen elv hangoztatása és ismertetése is, mert a gyanakvás öl. Egy nemzet életét csak a kölcsönös bizalom, szeretet és egymás megértése tarthatja fenn. (Mózes Sándor: Az előfeltételeit meg kell teremteni! — Meizler Károly: Harminckét újság terjeszti a gyanakvást!) Az alkotmány mégis csak ezeresztendős, bármennyire változott is az idők folyamán és az alkotmány az a fundamentum, amelyre egy nemzet életét fel lehet építeni. Méltóztassék megengedni, hogy mint a Tiszántúl egyik képviselője a költségvetés tárgyalása során gondolataimat a Tiszántúlról vegyem, a kanyargó Körös vidékének életéről és szenvedéseiről hozzak ide egy képet, amely, azt hiszem, nemcsak ennek az országrésznek, hanem talán az. egész országnak hűséges képe lesz. Kétségtelen, hogy az Alföld tragédiája nem Trianonnál kezdődött. A bécsi líraimat soha befogadni nem tudó. a függetlenségi Kossuth-gondolatot és eszméket azonban annál mohóbban magába foglaló Alföld népe otthonának szebbé, jobbá tételére a közös-ügyes kormány vajmi kevés gondot fordított. Az volt a politika, hogy a határok mentén erősítették kulturálisan és gazdaságilag a nemzetiségeket. Ma azután, Trianon következtében, elvesztek ezek az országrészek és velük minden érték, amit beléjük fektettünk ós itt maradt az Alföld a maga elhanyagoltságában. Nemrégiben megjelent egy írónak egy könyve, amelyet az ügyészség pár napra be is tiltott, kivont a forgalomból talán azért, mert túl realisztikus képeket rajzolt, vagy talán azért, mert a költői fantáziát túlságosan működtette könyvében. Mindenesetre tagadhatatlan ... (Mózes Sándor: A valóságot írta meg! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem a valóságot! — Meizler Károly: A vádtanács feloldotta! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Az ügyészség folytatja az eljárást! — Meizler Károly: Az lehet! A bíróság fog majd dönteni! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Majd meglátjuk! Jó a forradalmat nem védeni! — Meizler Károly: Ez nem forradalom! Az a könyv nem forradalom! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Majd meglátjuk! — Meizler Károly: Kormánypárti képviselő hivatkozik rá!) Méltóztassék megengedni, hogy be is fejezzem mondatomat s megmondjam, hogy milyen vonatkozásban hivatkozom rá. Olvastam a könyvet és tudom, mit írt benne a szerző, tudom, mi az igazság benne és mi a költői fantázia ég mi esetleg az egyéni túlzott meg5. ülése 1937 április 30-án, pénteken. ítélés. Más az, amikor a költő szemével filézzük a nyomorúságot és más, amikor a nemzetgazda és politikus szemével nézzük. Mert ne tessék nekem azt mondani, hogy a szegénykérdést meg lehet oldani, hogy többé szegény ne legyen. Már Jézus Krisztus megmondotta, hogy szegények mindig lesznek közöttünk. (Malasits Géza: Relatív dolog, hogy mi a szegénység!) Akármilyen társadalmi berendezkedésre tér át egy ország, vagy az emberiség, mindig lesznek elesettek, akikről gondoskodni kell. Ha ilyen bajok ellen akarjuk a nemzetet védeni, akkor nyitott szemmel kell néznünk azokat az adatokat, amelyeket Féja Géza lefektetett. (Meizler Károly: Ne csak a költők lássanak a jövőbe, hanem a politikusok is!) Ne méltóztassék azt hinni, hogy itt csak nyomorúság van, és nem történik semmi sem a társadalom sem a kormányzat részéről. Tegnap is hallottam itt egy beszédet, amelyben t. képviselőtársam megemlítette, hogy járt iskolákban, beszélt gyerekekkel és megkérdezte, hogyan étkeznek, mit esznek, milyen a táplálkozási módjuk és szomorú képet festett itt azokról az iskolás gyerekekről. Méltóztassék meggondolni, hogy tulajdonképpen hogyan áll a helyzet: tesz-e a társadalom és a kormány valamit ebben a kérdésben? Azt hiszem, igen és leszek bátor mindjárt megmondani, hogy mit. Először is folyik a tudományos munka az orvosok, egyetemi tanárok részéről. Itt van dr. Neuber Ede a debreceni egyetem tanára, dr. Mészáros Gábor egyetemi tanár és itt van Szent-Györgyi Albert a szegedi egyetem professzora, alki éppen a vitaminkutatás terén tette világhírűvé nevét; de van ezenkívül t sok más lelkiismeretes orvos is. Ha meg méltóztatik engedni, névszerint is megemlítek valakit: itt van dr. Heller András, Fejér megye szolgabíró ja, aki a Népegészségügyben közöl adatokat arról, hogy milyenek a gazdasági cselédek élelmezési és táplálkozási viszonyai. Tehát a közigazgatás szolgabírája is és orvosai is mind dolgoznak, kutatják, hogy mi az igazi ok és hogyan kell minél jobban segíteni. (Mózes Sándor: Hatáskörébe tartozik!) Hatáskörébe t is tartozik, de azért elismerósreméltó, ha ezzel tervszerűen foglalkozik. (Meizler Károly: Nem sok van ilyen! — Felkiáltások jobbfelől: Sok van! — Mózes Sándor: Sajnos, kevés!) Még több nevet is tudnék felsorolni. A szolgabírák közül többet nem, mert csak ez az egy szolgabíró tette közzé a Népegészségügyben adatait és csak erről tudok, de méltóztassék elhinni: a többi is dolgozik és van meg sok olyan közigazgatási ember, aki igazán érintkezik a néppel. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy számot adjak arról is, mit tett a kormány az utóbbi esztendőkben a nyomorúság ellen a nepélelmezés és a gyermelkélelmezés javítása terén. Budapestről nem emlékszem itt meg, mert Toperczer Ákosné igen t. képviselőtársam éppen tegnap szólt közbe, hogy Budapesten nincsen éhező iskolásgyerek és a fővárosi iskolákban' olyan mintaszerűen van megszervezve az egészségügyi szolgálat, hogy arról csak peldat lehet vennie arra, hogy az országban hogyan kellene ezt a kérdést megoldani. (Mózes handor: Sajnos, a vidéken nem mindenütt van íg y ! _ Egy hang a középen: Ugyanez a helyzet Szolnok megyében!) , , Vannak azután egyes vidékek, egyes ínséges vidékek, amelyeket az 1935. évi termés döntött nyomorba, — így például Béíkés, Csanád és Csongrád megyében — ahol a múlt esztendő
