Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
Az országgyűlés képviselőházának 203. úr interpellációja a kormányhoz. (Felkiáltások: Nincs jelen!) A képviselő úr nincs jelen, interpelláció ja töröltetik. Következik Béldi Béla képviselő úr interpellációja -a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat Béldi Béla képviselő úr interpellációja szövegének felolvasására. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz a magyar fiatalság jövőjének intézményes biztosítása tárgyában. Az ötszáz állástalan diplomás és érettségizett elhelyezésére szolgáló, közelmúltban lefolytatott akció nyilvánvalóvá tette* hogy a magyar fiatalság jövőjét nem lehet a nagytőke érdekképviseleteinek belátására bízni. Hajlandó-e tehát a miniszterelnök úr olyan átfogó és szerves megoldást terjeszteni a törvényhozás elé, amely intézményesen biztosítja a magiyar fiatalság minden rétegéinek jövőjét, a szociális igazságosságnak és a nemzet érdekeinek megfelelően? Hajlandó-e a miniszterelnök úr ezzel összefüggően a magántisztviselők munkai de jének^ illetményeinek és egyéb munkafeltételeinek méltányos rendezésével és a magántisztviselői pragmatika megalkotásával lehetővé tenni ennek a szociális tekintetben teljesen elhanyagolt társadalmi rétegnek emberibb megélhetését? Hajlandó-e a miniszterelnök úr az értelmiségi fiatalság érdekein túlmenően foglalkozni a fiatalság többi rétegeinek jövőjével is? Béldi Béla is. ik.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! Amikor interpellációmat hej egyeztem, nem kerültek még nyilvánosságra a kormánynak az értelmiségi munkanélküliség leküzdésére vonatkozó tervei. Azóta az úgynevezett Hóman-terv már nyilvánosságra került, így tehát látszólag joggal teheti fel valaki^ azt a kérdést, hogy van-e értelme interpellációm elmondásának, amikor a kormány ebben a kérdésben már megnyilatkozott. Két érv is szól amellett, hogy az interpelláció egyáltalán nem vált anakronisztikussá, sőt ellenkezőleg időszerűbb, mint valaha. Az egyik érv az, hogy a Hóman-terv csak az értelmiségi munkanélküliség kérdésével foglalkozik, a magyar fiatalság többi rétegének jövőjéről, tehát az iparos, a kereskedő, a földmíVes- és munkásfiatalság jövőjéről nem gondoskodik, a második érv pedig az, hogy ezt a Hóman-féle tervet arra is alkalmatlannak tartom, hogy az értelmiségi munkanélküliség kérdését komolyan megoldja. Elöljáróban ki kell jelentenem azt, hogy teljes mértékben alá kell írnunk és el kell ismernünk az ebben a tervben jelentkező jóindulatot és optimizmust, szerény véleményem szerint azonban ez a terv gyakorlatilag nem jelenti és nem is jelentheti még az értelmiségi fiatalság problémáinak megoldását sem. T. Ház! A Hóman-terv nyilvánosságra jutott rendelkezései három csoportba oszthatók. A miniszterelnök úr legelsősorban a preventív kérdésekről beszélt és ebben a tekintetben a tehetség-szelekció megszigorítását is kilátásba helyezte. Amennyiben teljesen egyet kell értenünk azzal, hogy tehetség-szelekció érvényesüljön a közélet minden fórumán, anynyira kétélűnek itartom ezt a fegyvert, mert nem tudom, hogy milyen alapon fogják ezt a Ülése 1937 április 28+án, szerdán. 317 tehetség-szelekciót megejteni. Ha a jó tanulókat, a jó bizonyítvánnyal rendelkezőket tekintik hivatalból tehetségeseknek, akkor ez a tehetség szelekció hamis. A tényleges állapot ugyanis azt mutatja, hogy ezeknek a jó tanulóknak nagyrésze nem boldogult az életben, ahol küzdeni is kell és nemcsak a leckét bemagolni, úgyhogy szerény véleményeim szerint legfeljebb csak pszihotechnikai eljárás lehet némileg a mérvadó, és pedig a középiskola utolsó, vagy utolsó két esztendejében, amely vizsgálat bizonyos bátorító irányt nyújthat annak a fiatal embernek, akinek döntenie kell elhelyezkedéséről. A tehetség-szelekciónál sokkal fontosabbnafe tartanám s az ifjúság közszellemének átalakítását abban az irányban, hogy az ifjúság ne kizárólag a köztisztviselői pályában iássa a boldogulás lehetőségét, hanem lássa azt a magántisztviselői pályán és az önálló exisztenciák területén is. Ennél az átnevelésnél is fontosabbnak tartanám azonban azt hogy olyan konkrét intézkedéseket hozzon a kormányzat amelyek a magántisztviselői és az önálló pályákat vonzóvá és kívánatossá teszik a keresztény ifjúság nagy tömegei előtt is. A helyzet u. 1. ebben a pillanatban az, hogy ezek az életpályák nem tudnak olyan megélhetési lehetőséget nyújtani, különösen kezdetben, amely kívánatossá tenné az ott való elhelyezkedést, az arra való törekvést. Az Ösztöndíjak kérdésével kapcsolatban — amit elvileg szintén helyeselnem kell — az á szerény véleményem, hogy a népi erőknek a középiskolába és a főiskolákra való fokozottabb felszívását nem lehet ösztöndíjas rendszerrel megoldani, hanem méltóztassék a régóta vajúdó progresszív tandíjkérdést egyszer már elintézni. Ha még nem alkalmas a helyzet arna, hogy az elemi iskolától kezdve a főiskoláig teljesen ingyenes legyen a tanulásamert ez volna iaz elérendő cél — akkor méltóztassék úgy megoldani a dolgot, hogy a ivagyonosabbalk fizessék meg azoknak ia, tanulóknak a tandíját és vizsgadíját, akik erre anyagilag nem tudnak vállalkozni. Ami most már a köztisztviselői területen való elhelyezkedést illeti, a Hóman-terv itt utal az álláshalmozások megszüntetésére. Ezt az ígéretet eddig minden kormány megtette, de egyik kormány sem tartotta meg. En sokkal helyesebbnek és szerencsésebbnek tartotttam volna azt, ha a miniszterelnök úr nemcsak ígéretet, hanem mindjárt egy nagyon kíméletlen és szigorú végrehajtási utasítást jelentett volna be, vagy még inkább az eredményről számolt volna he akár Szegeden, akár itt a parlamentben, ahová ez a kérdés szintén tartozik. A megoldás tekintetében legyen szabad javasolnom azt, hogy sem aktív, sem nyugdíjas közületi tisztviselők sem közülettől, sem olyan magánvállalattól, amely bármilyen formában támogatást élvez bármilyen közülettől, két, vagy több címen fizetést ne húzhassanak. (Helyeslés a balközépen.) Felvetem a gondolatot itt arravonatkozóan, hogy nem kellene-e mindjárt a magánvállalati álláshalmozás kérdését is megvizsgálni, mert elvégre olyan kérdések forognak itt szóban, amelyek nemcsak a magángazdaság, hanem az egész magyar élet problémáit is jelentik, tehát ezeket a kérdéseket előbb-utóbb meg kell vizsgálni. (Helyeslés a baloldalon.) Az új köztisztviselői állások kreálására, valamint az ideiglenesek véglegesítésére vonatkozó 44*