Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

318 Az országgyűlés képviselőházának 203. illése 1937 áprilts 28-án, szerdán. bejelentést örömmel vesszük tudomásul, de feltesszük a .kérdést, hogy ha a miniszterelnök úr két és fél, avagy három esztendő alatt akar 1000 tanítót elhelyezni, amikor most az ö kijelentése szerint 6150 állástalan tanító van, hozzászámítva még az évenkénti szaporulatot, akkor hogy képzeli a megoldást ezen a téren? Legelsősorban olyan mádon tellene ezt a kérdést megoldani, hogy a 8 osztályú elemi iskolát tegyék végre valósággá, amire állítom, nagy szükség van az egész országiban. Méltóztassék ezen felül az iskolánkívüli népművelés szervezetét is úgy kiépíteni, hogy ott az állástalan tanítók elhelyezkedibessenek és komoly, nem pedig f nagyrészt dilettáns előadásokat tartsanak népművelés címe alatt. Ez az ország érdeke. T. Ház! A nemzeti Önellátási alaphoz a következő megjegyzésem van. Nemcsak el kell ismerni, de gratulálni is kell az eb'ben a gondolatban jelentkező társadalmi altruizmushoz, gyakorlatilag azonban ez sem fog sokat jelenteni. Tiltakozom az ellen, hogy ezt a kritikát bárki is az ellenzéki kritika ama silány fajtái közé sorolja, amely mindenre azt mondja, hogy kevés, mert gyakorlatilag ez tényleg nem oldja meg a helyzetet, legfeljebb orvosoknál jelenthet ez komoly kezdeti indítékot, de csak akkor, ha nem 500, hanem 1000 pengőt,, tehát egy tekintélyesebb összeget adnak, amellyel az orvos rendelőjét berendezheti és várhatja, hogy pacientúrája kialakuljon. Az ügyvédnél azonban már nem igen jelenthet ez az összeg kezdeti indítékot, amikor ahhoz, hogy ügyvéd legyen valaki, tudomásom szerint 2.000 pengős óvadékot kell letenni^ hogy a kamarába beiratkozhassak. Nem segít a mérnökön sem, — szórványos esetektől eltekintve nem is tudom elképzelni, hogy segíthessen — nem segít a közgazdákon, a gazdákon, a tanárokon, tanítókon, kereskedőkön sem, legfeljebb akkor, ha tekintélyesebb összegeket kapnának. (Éber Antal: Nagy különbség van a semmi vagy az 1.000 pengő között!) A magántisztviselői kérdéssel kapcsolatban nagyon fontos bejelentést tett a miniszterelnök úr akkor, amikor azt mondta, hogy a munkaidőnek leszállítására törekszik. (Müller Antal: 70 órákat dolgoztatnak!) Ezt a kérdést azonban nem lehet úgy elintézni, hogy azt mondom, hogy a nem üzemi magántisztviselők munkaideje 44 óra legyen éspedig azért nem, mert vannak különböző típusú üzemek, cégek vagy vállalatok, amelyeknél egységesen kell a 'munkaidőt megállapítani. Például a Földhitelintézetnél a jelen pillanatban 31 órás munkahét mellett dolgoznak, a Moktár.-nál 38 órás munkahét mellett, a Leszámítoló Banknál 41 órás munkahét mellett. Ez mind kevesebb, mint az, amit a tervezett intézkedés provideál. A eél az, hogy 40 órára szállítsák le a magántisztviselők heti munkaidejét éspedig azért, hogy ezt osztatlanul lehessen teljesíteni, mert az osztatlan munkaidőnek óriási előnyei vannak, a kitelepüléstől, az olcsó lakástól kezdve a magántisztviselők kis háztartásánajk racionalizálásáig. Ezt a kérdést tehát r csak így lehet organikusan megoldani. Természetesen gondoskodni kell egyidejűleg arról is, hogy a munkaidő leszállításával együtt a munkabér ne szállíttassék le. Sőt felhívom az igen t. miniszterelnök úr figyelmét arra, ne járjunk úgy a munkaidő leszállításával, ihogy a munkaadók nem új • alkalmazottakat vesznek majd fel. hanem gépesítik az üzemeiket, {Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) mert így gépek és nemi állástalan tisztviselők fogják a munkát ellátni. Általában a Hóman-tervvel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy dicséretes törekvéseket tartalmaz, de gyakorlatilag nem ad szerves megoldást még az értélmiségi munkanélküliség megoldására sem. Már most mi lehet szerves gyakorlati megoldás ebben a kérdésben? Először is helytelennek tartom azt, hogy a kormány, a képviselőház, a közélet, a sajtó majdnem mindig csak az értelmiség munkanélküli-problémájával foglalkozik, holott éppen úgy megvan az iparos, a munkás, a földmíves, a kereskedő fiatalságnak a maga munkanélküliségi problémája. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt!) Sőt éppen olyan reménytelennek látszik ezeknek a kategóriáknak a jövője, mint az értelmiségé. Másodszor nem helyeslem azt sem, hogy a munkanélküliségi problémát, kizárólag mint fiatalsági kérdést kezelik, mert a munkanélküliség egyetemes társadalmi jelenség s éppen úgy sújtja az idősebb korosztályokat is, mint a fiatalokat. A gyökere ugyanis ennek a problémának abban van, hogy Magyarország nemzeti jövedelme szégyenletesen kevés és a jövedelem megoszlása szégyenletesen igazságtalan és rossz. Ha tehát így, ebből a szempontból nézzük a kérdéseket, akkor rájövünk arra, hogy a munkanélküliség, még pedig úgy az értelmiségi, mint a nem-értelmiségi munkanélküliség megoldása attól függ: sikerül-e a szó nemes értelmében vett radikális, népi-gazdasági és szociális politikát inaugurálni ebben az országban és ezáltal gyökeres, strukturális, gazdasági ós szociális átalakulást hozni, vagy nem, mert ha ezt nem sikerül megteremtenünk, akkor a munkanélküliség kérdését soha nem tudjuk megoldani. Gyökeres, strukturális átalakításra van tehát szükség, amely általános kulturális, gazdasági ós szociális nívóemelkedést kell, hogy hozzon és így természetes és szerves úton biztosítaná azokat a munkaalkalmakat, amelyek a munkanélküliségnek minden vonalon való megoldását lehetővé tennék. (Éber Antal: Gazdasági szabadság kell! — Meizler Károly: Nem egészen! — Éber Antal: Csakis az!) Közelebbről nézve az értelmiségi munkanélküliség kérdését, merem állítani, hogy ennek a kérdésnek súlypontja a magántisztviselői probléma rendezéséből és az önálló exisztenciák szaporításának kérdéséből áll. A köztisztviselői pálya azért nem alkalmas ennek a kérdésnek megoldására, mert egyrészt az évi állás szaporulat nagyon kevés, másrészt a személyi budget úgyis túl van terhelve. Az úgynevezett zsidókérdés is csak úgy oldható meg szervesen, igazságosan és erőszakmentesen, ha a keresztény középosztály fiai ezekre a magántisztviselői és önálló gazdasági pályákra mennek és nem kívülről kritizálják ezeket,, hanem beülnek oda és igyekeznek a maguk hegemóniáját megteremteni. A jelenlegi fhelyzet a következő. 1934-ben felvettek egy egyetémii statisztikát, megkérdezték az 'abszolutórium előtt álló fiatalságot, ki akar köztisztviselői és ki iakar magántiiszítviselői pályáira menni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Bélái Béla: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzá j árulni? (Igen!) A Ház a hosszabbításihoz hozzájárult. Méltóztassék folytatna. >