Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. alkalmával történt külföldre repülésénél Má- t tyásföldön elhangzott nyilatkozata, üzenete keltette fel, amikor azt mondotta az újságírók felé fordulva, hogy a választójogról pedig ne írjanak sokat, mert a választójogról nem írni kell, hanem azt meg kell csinálni. Ugyanakkor Gömbös miniszterelnök úr levelet küldött a Ház elnökéhez a konferenciára vonatkozólag. (Zaj és felkiáltások jobb felől: Tudjuk!) Rá pár nappal, szeptember 3-án — akkor tudniillik megint ősz volt — a beavatott hely ismét tavaszra ígérte a választójogi törvény letárgyalását, a konferencia maga azonban elmaradt, csak december 3-án került rá sor. Mindenki azt hitte, hogy most már semmi akadálya sincs a választójog letárgyalásának azonban kiderült, hogy a választójogi konferencia még egyáltalában nem jelenti magát a választójogi törvényt. Az ellenzék magatartásán kétségtelenül nem múlott a dolog. Emlékszem Eekhardt t. képviselőtársunknak itt a tavalyi költségvetési vita folyamán elmondott, mondhatom, igen kiváló, igen magas szárnyalású és amellett tárgyilagos beszédére, amelyben a titkos választójog hibáira„ veszélyeire is rámutatott, ugyanakkor azonban megmondotta, mi azoknak a veszélyeknek orvosszere. De továbbmegyek. Magán a választójogi konferencián, mint említettem, szintén nem támasztottak maximális követeléseket, mindenki igyekezett abba a légkörbe belehelyezkedni, amelyet a miniszterelnök úr inaugurált és amelyre a választójog kérdésének megoldása szempontjából 'kétségtelenül szükség van. A biztosítékok tekintetében mindenki kellő megértéssel viseltetett s mindenki úgy gondolta, hogy a kautélákra és a korrektivumokra igenis szükség van. Valósággal versengve ajánlották fel ezeket a parlamentben és a publicisztikában egyaránt. Az ellenzéknek nem az a célja a választójoggal., hogy a többségi párt szétporlódjék. Ezt meg kell mondani. Az ellenzék hajlandó még azt az ódiumot is magára vállalni, hogy itt a képviselőházban egy alkotmányos többség, egy kormányzásra képes többség ülhessen össze. (Mozgás a baloldalon.) Ezt az ódiumot is hajlandó magára vállalni. Az ellenzék azonban, én legalább azt hiszem, bár nem beszélek az ellenzék megbízásából, hanem csak saját nevemben és csak kutatom az ellenzék gondolatát, de ;— ismétlem — az ellenzék, azt hiszem^ úgy látja, hogy itt van az utolsó pillanat arra. hogy ez a kérdés megoldassák. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Most nincsenek Budapest utcáin tüntető felvonulások. Tisztelettel kérnék 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a képviselő úr beszédidejének 15 perccel való meghosszabításához? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbításhoz hozzájárulnak, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) Többség. A Ház a meghosszabbítást megadta.. Méltózitassék folytatni. Meizler Károly: Most nincsenek tüntető felvonulások, nincsenek felborított villamosok Budapest utcáin, teljes tárgyilagosság mellett, minden külső befolyástól mentesen lehet 'tehát ezt a kérdést tárgyalni és megoldani, teljesen megfontolva, nyugodtan, nem elhamarkodva lehet dönteni ebben a kérdésben. Senki sem tudja, vájjon holnap lehet-e így dönteni, (Rajniss Ferenc közbeszól.), nem tudjuk, vájjon nem a szélsőségek számára csináljuk-e meg ezt a választójogot, Rajniss igen t. képviselőtársam, már pedig mi ezt a választójogot nem a szélsőségek, elsősorban nem a baloldali szélsőségek számára akarjuk megcsinálni. T. Ház! Készséggel koncedálom azt, hogy a miniszterelnök úr soha sem tett fix terminushoz kötött nyilatkozatot. Ezt tárgyilagosan meg kell állapítanom. Az is kétségtelen azonban, hogy a tömegekben nem él bizonyos disztingváló alkotmányos érzés, a tömegek nem tudják megkülönböztetni azt, hogy vájjon időközbea történt-e miniszterváltság és a minisztériumnak időközben egy-két taggal való kicserélése (Felkiáltások jobbfelől: Dehogynem tudja!), vagy megszaporodása történt -e s ez miképpen és hogyan változtatja meg a politikai felelősség kérdését. A tömegek nem tudják azt, hogy a miniszterelnök úr helyettes minisz

: terelnöksége idején elhangzott miniszterelnöki nyilatkozatnak, vagy az ő miniszterségé:! ek ideje alatt elhangzott miniszterelnöki nyilatkozatnak megszűnt-e már egyáltalában a hatálya. A tömegek ezt nem látják. A tömegek azt vallják és azt tudják, hogy elhangzottak itt nyilatkozatok miniszteri szájakból, minisz-' terelnöki szájaiból s ezeknek a nyilatkozatoknak ellenére sehol sem látunk olyan javaslatot, amely erre a kérdésre vonatkoznék. Ha a miniszterelnök úr óvatos is volt abban, hogy nem mondott fix terminust, mégis kétségtelenül biztatóak voltak a kijelentései. Ilyen biztató kijelentést tett a választójogi konferencia alkalmával, amikor azt mondotta, hogy igyekezni fog az alkotmányjogi javaslatokat minél előbb elkészíteni. Karácsonyi •nyilatkozatában azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy a választójog reformja, a titkosság elvének érvényesülése most már a közeljövőben meg fog valósulni, a kormány azonban, hogy megfelelő javaslat formájába Öntse azt az anyagot, amelyet a pártok közötti megbeszélés ... stb. Ezek után legyen szabad azt mondanom, hogy a szegedi beszéd bizonyos csalódást keltett. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Maga az egyedüli!) Ismét hangsúlyozóim, hogy nem a miniszterelnök úr volt az, aki a szegedi beszéd előtt felcsigázta a várakozást, hanem mások csigázták fel, (Felkiáltások jobbfelől: Például)) ezt a felcsigázott ívárazokzást azonban nem elégítette ki >a, miniszterelnöki beszéd. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogynem!) Bocsánatot kérelk, nem bennünket nem elégített ki; olyan urakat nem elégített ki, akik teljesen távol állanak a. napi politikától. Tisztelettel utalok Ráth Zsigmondra, a Kúria nyugalmazott másodelnökére, (Gr. Festetics Domonkos: Na és!? Már nyugdíjazva van!) aki azt írja a cikkében (Olvassa): »Általános csodálkozást okozott} hogy a miniszterelnök szegedi beszédében nem ismertette a tervbevett törvényjavaslat alapelveit, sem nem mondta meg azt, hogy mikor ki vauja ezt a javaslatot előterjeszteni. (Zaj a jobboldalon/. — Bajniss Ferenc közbeszól.) En csak arra hoztam ezt fel, igen t. Rajniss képviselőtársam, hogy nem a párt, hanem a közvélemény mondja. (Ellenmondások a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: ö nem a közvélemény! — Gr. Festetics Domonkos: A párt mást mond! —Mozgás a jobboldalon.) A miniszterelnök úr alkkor, amikor . . . (Folytonos zaj a jobboldalon. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Kérem, t. képviselőtársiam, lehet itt a képviselőházban is 'elhallgattatni valakit, anélküli azonban, hogy ténylegesen el le-