Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 313 hetne hallgattatná az embereket. (Rajniss Fe­renc közbeszól. — Rakovszky Tibor: Ügy lát­szik, a választójotg humor kérdése itt! — Egy hang a jobboldalon: Hát ha vicceket mesél! — Zaj.) Annakidején a miniszterelnök úr jattól tette függővé a választójog megalkotását, hogy le&z-e olyan atmoszféra, amely alkalmas a váhisztójog megteremtésére. En azt gondo­lom, hogy nem lehet azt mondani, hogy nem volt itt meg féléven keresztül a békés at­moszféra. Meg volt. Elölj árt ebiben a kisgazda­párt és azt ihiszem, a kereszténypárt egy része is szolgálta ezt a ibékés atmoszférát, (Felkiál­tások a baloldalon: Mindnyájan!) tehát annál inkább is szükség lett volna arra, hogy ezt a félévi időt felhasználja a miniszterelnök úr a javaslat előkészítésére. Tisztelettel utalok arra, hogy a háború alatt is éppen iaz volt a Ibaj, hogy későn jött a javaslat. Ezis későn jön. Gömbös volt miniszterelnök úr több történelmi pillanatot mulasztott el ennek a jaivaslanak kellő időben való megvalósítására. En azt hi­szem, hogy az ellenzéket ezen a téren /semmi­féle hiba nem terheli, azért, mert én emlék­szem arra, hogy amikor a pártombeli néhai megboldogult Túri Béla igent, volt képviselőtár­sunk, a másik oldalról pedig Eckhardt Tibor előterjesztettek népszerűtlen javaslatokat, vál­lalták azoknak az ódiumát, akkor kivesézték és kigúnyolták ezeket a javaslatokat, mert ezek a javaslatok igenis, közelebb akarták vinni ezt a kérdést a megoldáshoz. En tehát azt gondolom, hogy az ellenzék most már nehezen haladhatna tovább ebben a kérdésben, annak gyanúja nélkül, hogy netalán azt mondhassák, 'hogy el akarja paktálni ezt a kérdést* T. Ház! Az eddigi támadások, amelyek a Házat érték, midenkor elsősorban a kormány­zópárt felé irányultak. Éppen a választójog megoldatlansága idézte elő azt, hogy ezek a tá­madások többé nem a kormánypárt, nem az egységes párt, a többségi párt felé irányulnak, hanem ezek a támadások az egész parlamenti gondolatot kikezdték. Tisztelettel utalok arra, hogy ha voltak is a múltban ilyen esetek, ami­kor ezt a kérdést felvetették, — talán előkelő politikusok is — sohasem f abból a szempontból tették, hogy keresték a választójog megoldásá­nak a lehetőségét és így többek között felvetet­ték az érdekképviseleti gondolatot. Kétségtelen, hogy ez már támadás a parlamenti gondolat el­len, legalább is az én felfogásom és nézetem sze­rint. Ilyen jelenséget láttunk a múltban akkor, amikor a külföldön.a parlamentek válságáról kezdtek beszélni. Nem mondhatjuk azt, hogy a magyar parlament túlságosan egészséges lett volna, ellenkezőleg, azt mondhatjuk, hogy <genis, itt is látunk bizonyos hibákat, (Rajniss Ferenc közbeszól.) bizonyos egészségtelen dolgo­kat. Al-parlamentarizmust látunk, ezek a^ kül­földi példák tehát támadásra csábíthatnák az arra alkalmas embereket a magyar parlament ellen. Meg kelll azonban állapítani, hogy ilyen támadások eddig még nem érték a magyar par­lamentarizmus gondolatát, azonban, amikor egyrészről az előkelő heílyről jövő beváltatlan ígéretek, másrészről pedig a választójognak évtizedeken keresztül való megoldatlansága kiölte az emberekből azt a reményt is, hogy itt valaha is meglesz a lehetősége' egy politikai változásnak, akkor ez igenis, ráállította az em­bereket arra a gondolatra, hogy négy évtizeden keresztül nem lehetett biztosítani ennek a vál­tozásnak a lehetőségét, mert négy évtizeden keresztül, amíg megvolt a remény arra, hogy a titkos választójog behozatalával lehet bizonyos politikai rendszerváltozásról beszélni, addig megvolt <a reménység az emberekben arra is, hogy egyszer majd elkövetkezik az igazi nép­képviselet, amely a népvédelmi intézkedéseklet is ki fogja majd építeni. Ez a remény megtar­totta a parlamenti gondolat mellett is az embe­reiket és hiába volt minden olyan törekvés, amely a parlament ellen szerette volna han­golni őket. Ha azonban ez a remény llasankint elhagyja az embereket^ ha látják, hogy csúnya játék folyik itt az Ígéretekkel. (Zaj jobbfelöl.) — a múltban legaláibbis csúnya játék folyt — és e tekintetben változás nem történik, abban az esetben az emberek véleménye más lesz és elfordulnak a parlamenti gondolattól. A tömegek évről-évre, ciklusról-ciklusra azt látták, hogy velük nem történik ezen a té­ren, választói joguk tekintetében semmi. {Egy hang jobbfelől: Más téren történt!) Azt látták, hogy a többség többé-kesbbé tehetetlen ós hogy a szociális politikát itt talán sokszor lab­dának használták, amellyel dobálóztak az egyik oldal és a másik oldal közt., valóságos, kiépített népvédelmi intézkedéseket azonban nem láttak, annak ellenére, hogy Magyar­ország életszínvonala sokkal alacsonyabb és évtizedekkel elmaradott a nyugat mögött. Is­mételten és újra látták a tömegek, hogy mun­kára képtelen ez a parlament. (Zajos ellenmon­. dások a jobboldalon.) Méltóztassék ezt a mai költségvetési vitát megnézni, az a nagy részvétlenség, amely a költségvetési vita iránt konstatálható, kétség-' telenül nem nagy munkaképességről tesz ; ta­núskodást. (Zaj.) A tömegek látják, hogy nincs változás, nincsen a változásnak semmi lehető­sége és a többségnek ezt a meddőségét látva. az egész parlament meddőségére következtet­nek. Ez a helyzet. (Ügy van! balfelöl.) Ebből az okból vannak tehát egész parlamenti rend­szerünk ellen 'frontális támadások \az újabb időben. Ezek a támadások mind abból a gon­dolatból fakadnak, hogy a titkos választójog nem tud megvalósulni, hogy a titkosságra vo­natkozó ígéreteket nem teljesítették, követke­zéskép változásra más módon nincs lehetőség, mint csak úgy, ha ehelyett a parlamenti rend­szer helyett egy másik rendszer következik. Ez magában véve nem volna baj. Tudjuk jól, hogy vannak ós voltak mindig szélsőséges elemek, az értelmiség azonban ezekhez a szélsőséges elemekhez a múltban sohasem csatlakozott. Most azonban azt látjuk, hogy az értelmiség egy része is éppen úgy fogja fel a helyzetet, hogy változásra más mód nincs, mint csak bi­zonyos, a mai rendszertől eltérő diktatúrás tö­rekvések útján. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol?) A vezető középosztály egy részében — és erre Rajniss képviselőtársamat hívom • fel tanúul (Derültség.) — az a gondolat merült fel, hogy talán nem itt a Házban, hanem a Házon kívül, a háttérben lappangó, bizonyos sötét em­berek (Derültség.) ellenzése miatt nem kerül­het sor a reformok megvalósítására a mai rendszer keretein belül. Ne méltóztassék ezeket a mozgalmakat lekicsinyelni. Nem lehet eze­ket túlbecsülni sem, de kétségtelen, hogy ezek a mozgalmak megvannak* jelentkeznek és az is kétségtelen, hogy ez csak azért van így, mert a változás lehetőségét az emberek máskép nem látják. A választójog szempontjából azonban, t. Ház, ki kell jelentenem, hogy a választójogi kérdést nemcsak alkotmányi, nemcsak köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom