Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
Az országgyűlés képviselőházának 20 jelentős részét, 20—30%-át állami feladatok céljára igénybe ne vegyük, ami azt jelentené, hogy évről-évre, a múlt évben, most és a jövő évben is nyugodtan lőhetne évi százmillió pengős belföldi kölcsönnel óriási állami feladatokat megoldani. Vagy talán azt hisszük, hogy az útproblóma, az öntözés kérdése, vagy a földkérdés rendezése a mai formában megoldottnak tekinthető? Távolról sem. Amikor pénzügyi fedezetről beszélünk, minden nyugati országban megtaláljuk ezt a pénzügyi politikát, Magyarországon azonban ennek nyomát sem látjuk. (Rajniss Ferenc: Ügy van! Teljesen igaza van!) Amikor egy-egy gyenge hír szárnyrakapott a belföldi kölcsön kérdéséről, csak egykét nyilatkozat hangzott el, hogy a pénzügyminiszter úr foglalkozik a belföldi kölcsön gondolatával. (Mózes Sándor: A hadikölesönt nem akarják valorizálni!) Ezzel a gondolat meg is halt ós ilyen módon vesznek el az állami feladatok szempontjából ezek az óriási összegek. Hangsúlyozom tehát, t. Ház, hogy a költségvetés, amely a kormány reális politikájának dokumentuma, sem a földbirtokpolitika terén, sem a pénzügyi politika terén nem mutat megfelelő irányt és a közteherviselés kérdését is csupán részletmegoldásokkal igyekezik elintézettnek tekinteni, holott hangsúlyozom, hogy ebben a kérdésben még nagyon előnyös helyzetben van a kormányzat, mert egy nagy adóreform elkészítéséhez az a sokat emlegetett és állítólag nem létező pénz sem szükséges, hanem szükséges egy komoly, reális konstrukció, amelyen keresztül az egész állam közteherviselésének rendszerét átépítik és a kisemberek válláról jelentős terheket helyeznek át a másik oldalra. Az adóreform keresztülvitele nem történhetik máskép, csak szervesen, még pedig nemcsak az érdemi részben, hanem a kivetési és a behajtási oldalon is. Csak a teljes, rendszerben és érdemben való módosítás eredményezhet komoly orvoslást. T. Ház! Ez az az irány, amelyet ebben az új közteherviselési rendszerben szolgálni kellene. Érvényesíteni kellene itt a sok.it emlegetett és semmi formában be nem váltott családvédelmet is. Lehetetlenség az, hogy ezt a kérdést könnyedén és ne megfelelő súllyal kezeljék. Meg vagyok arról győződve, hogy az lenne igazságos, ha például a földadónál, amelyről köztudomású, hogy a kataszteri tiszta jövedelem 20 százalékában van kivetve, ezt az állandó kulcsot a család számának megfelelően változtatnák. Ez igazságot jelentene, ós semmi akadályát nem látom például annak, hogy a 10 holdon, vagy akár az 50 holdon aluli birtoknál, ha 5 gyermeknél nagyobb családdal rendelkezik az illető, akkor földadója ne 20 százalók, hanem csak 5. vagy 2 százalék legyen, ha pedig valakinek csak 1—2 gyermeke van, ugyanabban a kategóriában, annak legyen csak 20 százalékos a földadó. Még inkább kellene ezt fokozni a nagyobb birtoktestek esetében s ezt a szempontot kellene érvényesíteni végig az összes közteherviselési kérdésekben. Ugyanez érvényesülhet a házadó kérdésében. Felemlítek itt még egy másik nagyon fontos szempontot. Itt van a sokat emlegetett és állandóan a céltábla középpontjában lévő társulati adó kérdése. Meggyőződésem, hogyezt nem. a részvénytársaság mérlegei alapján kellene kivetni, hanem meg kellene állapítani, hogy KííPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. \ ülése 1937 április 28-án, szerdán. 307 mennyi az ipari termelés, a rószvénytársasáf?£.,5 v i t 6 ™^ 1 tökéje, hogyan viszonylik a földbirtok evi termelési értékéhez és ki kellene mondani, hogy ugyanolyan arányban tartoznak viselni a részvénytársaságok a közterheket is. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes! Ez az igazi költségvetési beszéd!) Ha tehát az egész földadó teher 30 millió pengő, akkor az ipari részvénytársaságok, amelyeknek termelési értéke majdnem megegyezik a földbirtok termelési értékével, szintén 30 millió pengő közterhet viseljenek, nem pedig 15 milliót, mint most. Ha pedig nem viselnek annyit, akkor a földbirtok se viseljen ennyit. Valamilyen rendszernek, arányosságnak és főleg tisztességnek kell tehát ide bevonulnia, mert e nélkül a politikai feszültség, amellyel szemben mindig elhangzanak hivatalos és nem hivatalos nyilatkozatok, megszűnni nem fog. (Mózes Sándor: Egy kis adókivetési erkölcsöt is kérünk!) T. Ház! Beszédidőm végére járva, esak azt akarom még felemlíteni, hogy a kormány gazdaságpolitikája és a valóság közötti ellentétek csökkentése érdekében olyan kérdésekben, amelyeknek megoldása nem kíván nagy anyagi áldozatot, határozati javaslatokkal jövünk a Ház elé, hogy ezeknek tárgyalása során a kérdések újra őszintén megvilágíttassanak és azután a Házat terheli a felelősség, ha ezekben a mindnyájunk által egyformán súlyosnak tartott kérdésekben nem hoz helyes, őszinte ítéletet és döntést. Ilyen javaslatokat egymás után fogunk beterjeszteni. A magam részéről a szeszadó és a szesztermelés kérdésében terjesztek határozati javaslatot a Ház elé. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem ennek tárgyalását ós az e felett való döntést. Mindenesetre hangsúlyozom, hogy beszédidőim lejárván, ennek a javaslatomnak indokolását majd a földmívelésügyi tárca tárgyalás során fogom részletesen kifejteni, itt csak azt jelentem ki, hogy ezt a kérdést a miniszterelnök úrral éppúgy, mint a pénzügyminiszj ter úrral számtalanszor letárgyaltuk és ezideig mindig esak megnyugtató ígéretet kaptunk, a kérdésnek komoly és őszinte megvitatása azonban soha nem következett he, még kevésbé annak megoldása. Azzal a kéréssel terjesztem be javaslatomat, hogy ezt a kérdést oldja meg a kormány végre. Határozati javaslatom a következőképpen szól (olvassa): »Határoza,ti javaslat. Kérem, utasítsa a t. Ház a kormányt arra, hogy a szesztermelés, szeszadó ós a borkérdés problémáit a közkívánalmaknak megfelelően rendezze.« T. Ház! A költségvetés általános vitájánál ezeket a fontos szempontokat kívántam leszögezni és szóvá kívántam tenni a kormány földbirtok-, pénzügyi és adópolitikáját. Természetesen számos részletkérdés van még, amelyekre az egyes tárcák tárgyalásánál hasonló részletességgel fogunk visszatérni. Főleg a kultusztárca ós annak költségvetése érdemel nagy figyelmet, ahol rendkívüli r problémák csoportosultak, amelyeknek megoldása véleményem szerint nincs még elég mélyrehatóan kidolgozva. Az a meggyőződéseim, hogy ezek az ellentétek, amelyek a kormány vallott politikája és a realitások között tátonganak, amelyek politikai, társadalmi és szociális feszültségre vezetnek, nem fognak megszűnni addig, amíg ebben 43
