Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

306 Az országgyűlés képviselőházának i mennyire nem követi a költségvetés azokat az intenciókat, amelyeket a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr bejelentett, igazolja az, ha megvizsgáljuk az adóbevételeik táteleit évekre visszamenőleg. Ezekben azt találjuk, hogy három adónem az, amelyben komoly emelkedés van, a többinél pedig változatlanság, vagy csökkenés van. Ez a három adónem a forgalmi adó, a fogyasztási adó és a vámok. Ezekben az 1932. évvel szemben 1935-ben az adóstatisztika hivatalos jelentése szerint 57 millió pengőnyi többlet mutatkozik; ugyanakkor, amikor a társulati adóiban 1"2 'millió pengőnyi eltolódás van, a jövedelmi adóban változatlan az állapot, a vagyonadóban pedig nincs semmiféle komoly emelkedés. Ez tehát világosan mutatja, hogy az elhangzott nyilatkozatok és a reális valóság, a költségvetés nincsenek összhangban a ez az oka annak, amiért én ezt a kormányt és. az egész kormányzati pártot teszem felelőssé. Mert olyan eredményekkel és olyan engedményekkel jönni az ország közvéleménye elé, hogy az egyszobakonyhás házak házadóját elengedik, ez valóban nagyon jó, helyes és kívánatos, dolog volt, de az (mindössze hárommiltió pengős összeget tesz ki, s ha most ugyanezt végzem el, amit beszédem elején elvégeztem, ha a nagy, szerves adóreform tükrébe állítom be ezt a hárommillió pengőt, akkor megint világos lesz, hogy ennek a kérdéskomplexumnak legfeljebb 1%-nyi szektorát oldotta meg a kormányzat. Ez az Oka annak, hogy az ilyen intézkedések az egész parlementi ténykedésnek a tekintélyét züllesztik le. De amikor ilyen szerény gesztust adunk ós nyújtunk a nép felé, ugyanakkor megfeledkeznek például arról, amit velünk az adóstatisztika közöl, hogy például az 5000 pengőnél nagyo'bb adóhátralékosok adótartozása a válság idején, 1931?ben, 26-6 millió pengő veit, s az adóhátralékosoknak a száma 2016-ról az 1935. évre, a komoly gazdasági javulás ellenére még 10 százalékkal emelkedett, az adóhátralék öszszege pedig 25*2 millió pengő. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ezeknek a nagy adóhátralékoknak az összege változatlanul megmaradt. De ehhez járul még 382 közjogi testületnek és jogi személynek 7'7 millió pengőnyi összeget kitevő szintén 5000 pengőnél nagyobb adóhátraléka. Ez azt jelenti, hogy az adóhátralékok nagy összegében az 5000 pengőnél nagyobb hátralékok 33 millió pengőt tesznek ki akkor, amikor a legkisebb embereknek az adóját a legnagyobb zaklatásokkal hajtják be és ezek a kisemberek a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. (Felkiáltások a középen: Földben adják le!) Erre is válaszolok és ezt tagadom, mert nem lehet ezt földben leadni. Engedjék meg, hogy egypár percig untassam a t. Házat azzal, hegy felemlítek néhány megyét. Baranya vármegyében hét adóhátra' lékosnak 288.000 pengő adóhátraléka van. Komárom megyében öt adóhátralékosnak 211.000 pengő adóhátraléka van. (Gr. Festetics Domonkos: Kik azok?) Az adóstatisztika így mutatja ki. Ez a hivatalos, a pénzügyminiszter úr által letett adóstatisztika. (Gr. Festeics Domonkos: Érdekes lenne tudni, 'kik azok. Névsort kérünk!) Ezekben a megyékben 40—42.000 pengő a hátralékosok hátraléka. En tagadom azt, hogy ezzel a 40—42.000 pengős adóhátralékkal földbirtokpolitikai célokat kell szolgálni. Nem! Az állami élet pénzügyi szükségletére való; tessék azt mindig megfelelően behajtani. 3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. Ha lehet a kisembereket, a kisellenállásúakat állandóan végrehajtani, akkor tessék ezeket a nagy adóhátralékokat is igénybevenni, mert ez 33 millió pengőt jelent ennek az országnak, — azt hiszem, hogy ez nem lázítás, hanem az igazság t hangja — tessék a kormányzatnak ilyen irányban működni. (Rajniss Ferenc: Nemcsak a szegénynek, nemcsak a kisembernek, hanem a gazdagnak, a nagynak is fizetnie kell!) Nem látok még összhangot a költségvetés, vagy egyáltalában a pénzügyi politika és gazdasági életünk fejlődése között sem. Köztudomású dolog, hogy a nyugati országokban, Angliában, az Egyesült-Államokban, Németországiban, Olaszországban, Ausztriában a gazdasági élet fellendüléséből származó konjunkturális többletjövedelmeknek nagyon jelentős részét mindenütt az állami szükségletek céljára, reális beruházásokra fordították. Angliában a mostani fegyverkezési költségek megszavazásán kívül az elmúlt öt év alatt 1095 millió font-sterling tőkeemisszió 41%-át — 446 millió fontot — az angol kormány az állam céljaira vett igényibe reális 'beruházás folytatására. JÉs ez nemcsak Angliában van így, hanem az amerikai Egyesült Államokban is. Itt 5'5 milliárd dollár tőke emisszióból 2"9 milliárd dollárt, az egésznek 52%-át belföldi kölcsön formájában vették igénybe, és ezen összegek nélkül Roosevelt reformpolitikája teljesen csődöt mondott volna. Hogy azonban neesak gazdag országokat említsek, tessék megnézni Németországot, ahol szintén ugyanaz a tünet, hogy a tőke-akkumulációnak szintén több, mint 55%-át állami célokra, többek között a náluk rendkívül fontossággal bíró hadseregfelszerelés céljaira vették igénybe. És hogy ezen pénzügyi politikával szemben minden vádat elhárítsak, a velünk szomszédos kicsiny Ausztriára utalok, ahol szintén nem kényszerkölcsön,, hanem tényleges kihelyezés, belföldi kölcsön felvétele formájában három ízben összesen 573 millió schillinget vett igénybe az osztrák kormány, — legutóbb ez év elején 160 millió schillinget — nagy állami feladatok megvalósítására. Azért hangsúlyozom, hogy a kormányzat pénzügyi politikája nincs harmóniában gazdasági életünkkel, mert nehogy azt higyjük, hogy Magyarországon nem történt gazdasági fellendülés és tőkeakkumuláció. Ebben a tekintetben számadatokkal, valószínűleg reális számadatokkal világíthatom meg, hogy Magyarországon az elmúlt négy év alatt,, vagyis a gazdasági válság mélypontjától mostanáig eltelt idő alatt (Rajniss Ferenc: A bankok állandóan nyereséggel zárják mérlegeiket!) az ipari termelés oldalán a tőkeszolgálatra jutó rósz többlete 220 millió pengő volt. Köztudomású, hogy konjunkturális jövedelmek nagyobb része nem fogyasztás, hanem tőkeképződés formájában jelentkezik. Magyarországon azonban ezekből az óriási tőkékből,az államhatalom sem a közterhekbe való erőteljesebb bekapcsolás, sem belföldi kölcsön formájában semmit nem vett igénybe, és ez az oka annak, hogy ezek a konjunkturális jövedelmek a legnagyobb részben — hangsúlyozom, hogy ez a szakkörök véleménye is — nem mindig reális önfinanszírozások formájában nyertek felhasználást. (Rajniss Ferenc; Ügy van!) Már pedig^ nem lehet az^ ország sorsát felelőtlenül vinni úgy,, hogy a négyötéves gazdasági javulás és fellendülés során a közgazdasági élet növekvő erejének legalább a külföldi országokban követett eljárás szerint