Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-193
20 Az országgyűlés képviselöházé,nak 193. ülése 1937 március 3-án, szerdán. elsőrendű úttá ki van építve, azonban a hatvan—'füzesabonyi útszakasz egészen rassz és úgyszólván alig használható állapotban van. Annakidején arról volt szó, hogy erre a célra 1,400.000 pengőt fognak előirányozni, azonban meglepetésszerűleg az történt, hogy ezt az 1,400.000 pengőt, amit erre a célra szándékoztak fordítani, az iparügyi miniszter úr a gnác— budapesti útszakasz kiépítésére fordítottaEgy ilyen hatalmas, 1,*400.000 pengőt kitevő közmunkának elmaradása természetszerűleg nagyon súlyos viszonyokat idézett elő a vármegyében, ami érthető is, mert Heves vármegyében az 1935. esztendőben is olyan nagy volt az ínség és nyomorúság, hogy 600.000 pengőt áldozott Heves vármegye közmunkákra hogy ezzel a szociális nyomorúságot enyhítse. Az 1936. esztendőben azonban erre a célra csak 60.000 pengő állott rendelkezésre, azaz az 1935. esztenclőbeli 600.000 pengőnek a tizedrésze. így előállott Heves vármegyében iX'Zt cl helyzet, hogy a földmunkástömeget, amely közmunkákból tartotta fenn magát és néha egy kis aratási munkával szerezte meg a maga téli szükségletét, az öt esztendőn keresztül tartó aszálykár teljesen tönkretette. 1936-ban olyan keveset kerestek, hogy 1937 januárjában úgyszólván csak a betevő fállatja volt meg közel 10—20 ezer embernek. Rendkívül fontos volna, ha az iparügyi miniszter úr a ignác—(budapesti útvonal építéséhez szükséges pénzügyi fedezet kérdését hitelművelet útján oldaná meg és a rendelkezésre álló pénzt, amit megszavaztak, Heves vármegye számára juttatná, ahol oly; mértékben áll fenn a nagy ínség, hogy azt másként levezetni nem lehet, csak úgy, ha az 1,400.000 pengős közmunkát még a tavasz folyamán megkezdik. Ezt indokolja a szociális nyomorúság mellett ennek a vármegyének roppant nagy mértékben lezüllött egészségügyi állapota is, mert az 1936. esztendőben megjelent egyik hivatalos kiadvány világosan megmondja, hogy Heves vármegye az ország másik két vármegyéjével, Szabolcscsal és Szatmárral együtt, vezet a közegészségügy leromlása terén, és amint az írás mondja: Heves vármegye tehető felelőssé azért, 'hogy a 16%-os országoisi halálozási arány 20%-ra emelkedett éppen Heves, vármegyében. Heves vármegyében helyzet, hogy születnek gyermekek és éhen meg is halnak, elpusztulnak azért, mert ebben a megyében semmiféle szociális gondoskodásra nem nyílik lehetőség, miután a kormány mindent elvont ettől a vármegyétől. Itt van az 1935/36. évi összehasonlítás. 1935-ben az ínségmunkára még 600.000 pengő jutott, 1936-ban már csak 60.000 pengő. 1933-ban 1934-ben, 1935-ben és 1936-ban aszály sújtotta ezt a vidéket, úgyhogy egyes helyeken még a négymétermázsás termést sem érték el. Voltak részek, ahol talán jobb termés volt, ahol az aratás révén tudtak a munkások bizonyos kenyérkeresethez jutni, azonban igen sok vidéken olyan hihetetlen ínség és nyomorúság van, amely Heves vármegyében már a legkétségbeejtőbb helyzetet idézi elő. Az volna tiszteletteljes kérésem az iparügyi miniszter úrhoz, méltóztassék gondoskodni arról, hogy Heves vármegyében ez a hatalmas, nagyarányú útépítési programm már most tavasszal kezdetét vehesse és bárhonnan is, de szerezze meg a pénzt erre, mert ez rendkívül fontos szociális kérdés, amelyet mellőzni ás elodázni nem lehet. Ebben a megyében több mint 20.000 munkanélküli, ínséges ember van és a rendelkezésre álló két közmunkaalkalom, a gallyatetői útépítés, továbbá a tiszafüredi gátépítés olyan minimális mennyiségű munkást bír csak foglalkoztatni, hogy képtelen felszívni a nagymértékű munkanélküliséget. Ezenkívül az volna kérésem a miniszter úrhoz, hogy a már meglevő közmunkáknál méltóztassék gondoskodni arról, hogy ott a munkások, akik elmennek kenyeret keresni, tényleg jussanak is kenyérkeresethez; neesak munkához, hanem pénzhez, keresethez is hozzájuthassanak. 1936-ban, a múlt esztendőben láttam a tiszafüredi gátépítésnél dolgozó -munkások bérelszámolásait. Egy-egy etmiber naponta nem tudott többet keresni 1 pengő 30, 1 pengő 50 fillérnél, nem pedig azért, mert négy méter magasságra kellett a földet feltalieskázmiok, s ez olyan energiát követelt az emberi szervezettől, hogy kellő táplálás hiányában képtelenek voltak nagyobb munkateljesítményt végezni, mint amilyent végeztek. Ez pedig azért következett be, mert az 1 pengő 50 filléres napikereset nem cl Cl Lei meg azt az életkalóriát, amely a munka elvégzéséhez szükséges volt. Arra kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék gondoskodni, hogy ott, ahol Heves vármegyében közmunka van, tekintve az ottani nagy nyomorúságot és a szociális viszionyok végtelen leromlását, tisztességes keresethez jussanak azok, akik dolgozhatnak, azok részére viszont, akik nem tudnak hozzájutni a keresethez, méltóztassék a heves vármegyei útépítést a tavasz folyamán megkezdetni. Elnök: Az iparügyi 'miniszter úr óhajt vá 1 aszóin i. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Soltész János képviselő úr a budapest—miskolci állami közutak hevesvármegyeá szakaszának átépítését sürgette. A mu'ltévi beruházási hitelben előirányozva volt 27 millió pengőből 13"4 millió volt az utak építésére szánva, azonban, sajnos, ennek a munkának keretében az utak átépítése nem v/olt keresztülvihető, mert egyik hivatali elődöm úgy intézkedett, hogy a hitelkeretből fennmaradó összeget elsősorban a szentgotthárdi út teljes befejezésére fordítsuk, egyrészt azért, mert ehhez az átépítésihez igen nagyjelentőségű érdekeink fűződnek, másrészt pedig azért, mert az osztrák szövetségi r kormány hajlandónak mutatkozott az út kiegészítő szakaszát osztrák területen az 1937/38. évi költségvetés keretében megépíteni. Mindenképpen indokolt volt tehát elsősorban a szentgotthárdi utat véglegesen befejezni. Ami a kölcsön természetét illeti, fel kell világosítanom a képviselő urat arról, hogy amikor a törvényhozás megszavazta ezt a beruházási hitelt, tulajdonképpen nem készpénzt bocsátott a kormány rendelkezésére, hanem felhatalmazta a kormányt, hogy ilyen összegben hitelműveleteket bonyolítson le. Az útépítéshez szükséges összegeket a kormány ezeknek az útépítési kölcsönkötvényeknek kibocsátásával szerezte meg, ami kétségtelenül hitelműveletet jelent, úgyhogy a munkáknak — mondjuk — ilyen módon való beosztása semmiféle komolyabb változást nem jelentett. Méltóztatott óhajtani, hogy kölcsönből építsük meg a szentgotthárdi utat, ezt a másik utat pedig készpénzből, vagy fordítva. Erre nézve meg kell jegyeznem. hogy minden ilyen útépítést a kormány kénytelen az előbb ismertetett útépítési kölcsönkötvény kibocsátásával fedezni. Sajnos, a költségvetésben rendelkezésre bocsátható készpénzek nem elégségesek ahhoz, hogy az útfenntartási
