Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 19 3. ülése 1937 március 3-án, szerdán. 21 költségeken felül ennek az összegnek terhére még nagyobb útépítési munkát vállaljunk. Mármost ami a hevesmegyei útszakasz átépítését illeti, ezt magam úgy közlekedési, mint idegenforgalmi szempontból rendkívül fontosnak tartom, a munkaalkalom szempontjából is rendkívül fontos és sürgős ez, éppúgy Heves vármegye szempontjából is s ezért gondoskodtam arról, hogy a legközelebbi útépítési programúiba a szentgotthárdi útnak tökéletes befejezése után, ezt az első megoldandó feladatok közé vegyék fel. (Soltész János: Mikor? Hány év mulya?) A szentgotthárdi utat ebben az évben befejezzük, úgyhogy megvan a remény, — ha a törvényhozás a folyó évben is megfelelő Összeget fog az útépítések folytatására megszavazni — hogy ennek a munkának megindítását még ebben az évben programmba vehetjük, így minden remény megvan arra, hogy ez az útszakasz ebben az évben munkába kerül. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a vi szón válasz joga. Soltész János: T. Ház! Megnyugvással veszem a miniszter úr válaszát, amikor kijelentette, hogy a lehetőség szerint még ebben az évben meg kívánja kezdetni a kérdéses útépítést. Ez sürgős volna azért is, mert 1938-ban Magyarországon lesz a katolikusok eucharisztikus világkongresszusa, amely kongresszus rendkívül sok idegent hoz Magyarországba. Maigyarországnalk nem

1 sok olyan mutatni valója van, mint a Mátra, meg a Bükk—Lillafüred, meg a Mecsek is. (Zaj a középen.) Ha a Mátrába vagy a, Bükkbe kiviszik az idegeneket, ennek az útnak elkészítése ebből a szempontból is rendkívül fontos volna. Ez azonban másodrendű szempont, mert hiszen erre közel két év múlva kerül sor. Én a szociális nyomorra hívom fel a miniszter úr figyelmét és ismételten csak arra kérem, kövessen el minden lehetőt, hogy még tavasszal állítsák be azt az útépítési programmba, kezdjék meg legalább, hogy levezessük a tavaszi munkák megindulásáig is azt a hihetetlen nyomorúságot, amely ebben a vármegyében van. Ez fontos nemcsak közlekedési szempontból, hanem hazafias^ szempontból és a nemzeti érdek szempontjából is, mert olyan vidéken, ahol a szociális nyomorúság már elérte tetőfokát, nem lehet eléggé sürgősen cselekedni. Ha későn cselek szünk, ebből olyan bajok keletkezhetnek, amelyeket azután már nem lehet rendbehozni. A miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az iparügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Soltész János képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációi a. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. Tudomására hozom a miniszter úrnak, hogy Heves megyében és az ország más vidékén is, ősszel az adóvégrehajtások során a búzát 13'40 pengővel szedték össze, ami nagy károsodást okozott úgy az államnak, mint a gazdatársadalomnak, mert közben a búza ára lényegesen felemelkedett. Intézkedést kérek arra vonatkozólag, hogy az ősszel lefoglalt termények ne a legnagyobb kínálat idején értékesíttessenek. A végrehajtási törvény értelmében a végrehajtást szenvedőnél egy havi élelmiszer hagyandó vissza. A törvény nem gondolt arra, hogy eljöhet olyan idő is, hogy emberek milliói az év nagy részét munkátlanul kénytelenek tölteni és ha élelmiszerüket a végrehajtás során elviszik, az egész családra éhség és pusztulás vár. Hajlandó-e a miniszter úr a végrehajtási törvény novelláris módosítása végett a törvényihozás elé javaslatot terjeszteni? _ Tud-e arról a miniszter úr, hogy a jegyzői kar saját megnyilatkozása szerint — idézem a Községi Közlöny 1937. évi 8. számából — »növekvő nyugtalansággal látja ós érzi azt, hogyan távolodik el tőlük a falu népe« és ennek okául azt hozzák fel, hogy »a magyar jegyzői kar kétlaki, alakoskodó szerepét ... a nép már megunta és nem hajlajidó bizalmában tartani azt a komédiást, aki délelőtt a nép atyjának, vezetőjének szerepét játssza, délután pedig elszedi a nép betevő falatját« és ezen megállapításaikat az adóvégrehajtásokkal kapcsolatban tették meg? Nem látja-e szükségét a miniszter úr annak, hogy az adó- és egyéb végrehajtási .munkálatok a (községi jegyzők tevékenységi köréből kivétessenek? Soltész János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Soltész János: T. Ház! Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen, mert szerettem volna sürgősen választ 'kapni interpellációmra. (Felkiáltások jobb felöl: Halasszuk el!) Nem halasztóm én el, ez fontos dolog. Az adóvégrehajtások során az egész or| szagban, így Heves megyében is meglehetősen J erős végrehajtási eljárás folyt. A termeléssel foglalkozó gazdaközönségnek, a kisebb gazdáknak úgyszólván egész búzaszükségletét elvitték és sok esetben még kellő vetőmag és kenyérre való sem maradt. Annakidején, amikor ezt elvitték. 13"40 pengő volt a búza ára és az elszámolások során, amikor leszámolták belőle a különböző fajsúlyú differenciákat, akkor az adóba. 10 pengőt számoltak, meg 11 pengőt, sőt néhol 9 pengőt is egy métermázsa búza elvitele után. (Hertelendy Miklós: Mikor volt ez?) 1936ban, az aratás után. Mondom, amikor elszámolták a súlydifferenciát, akkor 10 pengő lett belőle, annak ellenére, hogy annakidején igen jól tartotta magát a búza a világpiacon, Csikágóban és Amszterdamban, ami bennünket különösen érdekel, hiszen a mi aratásunk időpontiát megelőző hónapban 18—19 pengő volt a búza világpiaci ára, tehát kétségtelen volt az, hogy a magyar búzapiacon is határozott áremelkedésnek kell bekövetkeznie, lévén a magyar búza ára mindenkor függvénye a világpiaci búzaárnak. Ez tényleg be is következett. Éppen pártunk szentistváni nagygyűlésén annak idején beszéltünk is erről a kérdésről, hogy rövidesen be fog következni a búzában a hossz és fel fog emelkedni a búza ára a világpiaci ánakhoz viszonyítva. Mi állt elő ennek következtében? A gazdától a búzát elvitték 13 pengős árban. Elszámoltak a gazda javára 10 vagy 11 pengőt, adóterhek csökkentése címén, és a végén az a helyzet, hogy ha a gazda az elvitt búzát vissza akarná vásárolni, 19—20—22 pengőért kellene egy mázsa Ibúzát visszavásárolnia. (Igaz! Ügy van!) A.z ilyen erőszakios végrehajtásokkal kapcsolatban előállhat az a helyzet, hogy amikor ! a gazdától elvitték a. búzát, annak idején adój ban elszámoltak neki 10 pengőt és vesztett vele I a gazda és vesztett maga a kincstár is. Sokkal ! helyesebb lenne, hogy ha az államkincstár a 1 yégrehaijtások során foglalásokat eszközöl, $k-