Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

280 Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. uzsorázását tűrni, hanem az igazgatósági tag­ságról azonnal lemondanak. Csat azt legyen szabad még megjegyez­nem, hogy ez a Moskovitz úr nem is magyar állampolgár, hanem román. Nem tudom, ha egy magyar állampolgár Romániában ha­sonló üzleti gesztiókkal próbálna vagy meré­szelne működni, mi lenne annak a vége, mert hiszem, hogy vége lenne neki. Ezzel ellentét­ben Magyarországon ez a helyzet. Mindenesetre ezekben a kartelekben is van becsület,, mert például a Gschwindt-gyár, amely élesztőből 4 millió pengőt vág zsebre, azonkívül van neki, mint méltóztatnak tudni, likőr-, rum- és konzervgyára, 1 millió pengői mégis bevallott adó alá abból a 4 millió pengőből, amely kimutathatólag tiszta kerese­tét alkotja. T. Ház! Az úgynevezett lex Hegedűs még azt is lehetővé itette ezeknek a jónevű urak­nak, hogy soha konkurrenciát nem kapnak a nyakukba, mert először is két miniszter enge­délye szükséges egy élesztőgyár alapításához, 5000 métermázsára való berendezést kell iga­zolniuk és 250.000 pengő kauciót kell letenniük, tehát minimo calculo 600.000 pengő tőkével kell rendelkeznie egy ilyen induló élesztő­gyárnak, amelyet a konkurrencia bármikor tönkretehet, mert hiszen ha nem gyártja ki az 5000 métermázsát, akkor, ahogyan ez a kar­teleknél általában közismerten szokásos, mint a maximumot ki nem használó gyárat meg­fojtják, elveszti a kaucióját, sőt az egész be­fektetett tőkéjét is. Ezt megemlítem azért is, mert hasonló eset történt a napokban is. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A szénsavgyárak, amelyek eddig két és fél pengőért árulták a szénsavat, máról holnapra 8 pengő 50 fillérre emelték fel a szénsav árát. (Felkiáltások balfelől: Hogyan lehetséges ezf — Dulin Jenő: 80 fillér az elő­állítási ár!) Akkor történik ilyesmi, amikor van ipari tanács, van árvizsgáló bizottság, sőt árelemző bizottság is. (Rakovszky Tibor: Sőt miniszter is!) Szeretném tudni, hogy például azok a Dréherék, akiknek a házuk tájékán na­gyon dánosi szellem kezd lengedezni és akik­nek 16 millió pengő befektetés mellett 3 millió pengő tiszta nyereségük volt a múlt esztendő­ben, milyen nyereségre fognak most szert tenni és vájjon hogyan fogják elmérlegkozme­tikázni azt a horribilis nyereséget, amelyet, mondjuk, egy újabb vállalatuk, a szénsav­vállalat révén el fognak érni. T. Ház! Elismerem, hogy minden vállalko­zásnak igenis joga van a maga rizikója mel­lett tisztes haszonra, tisztes keresetre, (Meizler Károly: De nem uzsorára!) de ezek az égbe­kiáltó igazságtalanságok és aránytalanságok, amelyek Magyarországon dívnak, feltétlenül kivizsgálásra és revízióra szorulnak. (Mózes Sándor: Nem értem, miért kell monopóliumot csinálni az élesztővel. — Fábián Béla: Hát ki van itt kormányon? — Némethy Vilmos: A kormány miért nem csinál valamit? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Meizler Károly: A kormánypárton is ellenzéki beszédet mondanak és a szegény választó nem tudja, hogy kinek adjon igazat. — Horváth Zol­tán: Mennyit adtak ezek a. vállalatok a válasz­tásra, ez a kérdés. — Friedrich István: Üj el­nök van, tessék csendben lenni. Ne kezdjék mindjárt az első napon! — Derültség.) Czirják Antal: Kissé csendesebb húrokat fogok pengetni, de további panaszokra térek rá. Erről a helyről utasítom vissza azt, hogy a gyáripar olyan elbánást vindikáljon magá­nak, mint aminőt az iparügyi miniszter úr- á kisipar számára helyezett kilátásba. Nem áll az, hogy a gyáripar 750.000 embert tart el, hanem legfeljebb félmilliót, de a kisipar igenis 5 /i mil­liót tart el, tehát minden tiszteletünk a kis­iparé kell, hogy legyen, (Helyeslés a balolda­lon. — Fábián Béla: Egyelőre csak kötelet kap a kisipar!) annál is inkább, mert egy ilyen sze­gény államnak az az érdeke... (Zaj. — Meizler Károly közbeszól.) Elnök: Meizler Károly képviselő ujat fel­kérem, hogy a folytonos közbeszólásoktól tar­tózkodni szíveskedjék. (Helyeslés és taps.) Czirják Antal: ... hogy minél több önálló keresztény kisegzisztenciát teremtsünk az or­szágban. (Fábián Béla: Hiszen még a régieket is megölik!) Az iparügyi tárcánál majd bátor leszek a kisipar kérdéseire részletesebben ki­térni, de már most tiltakozom az ellen, hogy a hiteleket egyoldalúlag osszák meg (Rajniss Fe­renc: Nagyon helyes!) a kisiparban is, mert most Budapestnek jut minden és a vidéket tel­jesen ' figyelmen kívül hagyják, negligálják. (Fábián Béla: A pestiek sem kapnak semmit!) Szeretném, ha a házi- és kisipar részére ösz­szesen 875.000 pengőben kontemplált segítséget a kormány akármilyen címen, de sürgősen fel­emelné, különösen akkor, amikor a recski bá­nyára van az államnak 1 millió pengő évi alá­támasztási lehetősége, (Fábián Béla: Mi az a recski bánya? Arany?) mert akikor a kisipar számára is feltétlenül kell megfelelő összegeket találni. T. Ház! Ugyanezek a szempontok játsza­nak szerepet a háziiparnál — de itt egy kis panamaszag is van. A magyar falu nyomorú­ságát tekintve, nem ismerek fontosabb kér­dést a háziipar fellendítésénél. 1408 községben 200.000—216.000 embert foglalkoztat a háziipar és 7*7 millió pengő értékű kivitelt produkáltak. Hogy miképpen történik a háziipar alátámasz­tása, azt bizonyíthatnám ezekkel az amerikai levelekkel, amelyekben azt írják, hogy ren­deltek 300 tucat különféle kosarakat és egyben az összes magyar termelés lefoglalá­sára is kérnek árajánlatot, de nem vagyunk képesek kiszállítani még az ilyen kis mennyi­séget sem, mert a háziipar érdekében a meg­felelő intézkedések elmulaszttattak. Hogyne mulaszthatnának el, amikor a mi háziiparunk minden vonatkozásban diszkreditáltatok. Mél­tóztatnak tudni, talán ismeri képviselőtársaim egyike és másika, hogy a matyómunkának volt a legnagyobb becsülete külföldön. Ezt tönkre­tették Czeizler Éliás és Kohn Jakab urak, me­zőkövesi nagykereskedők, azzal, hogy kompro­mittálták a matyómunkát. A valódi matyó­munkákon csak egy negyedcentiméteres ölté­sek vannak, ők félcentiméteres és egycenti­méteres matyómunkákat szórnak dömpingáron külföldre, úgy hogy már ez a kiviteli lehető­ségünk is bedugult. A noi blúzokat Markovits Bernát tette tönkre, a külföldön nagyon ked­velt Husztek-babákat Kohn Jakab úr teszi tönkre. Szeretném tudni, hogy mikor lesz en­nek az abszurdumnak vége, mikor történik meg az, hogy ezeknek a Czeizler Éliásoknak, Kohn Jakaboknak és hasonló uraknak az egyeduralma megtörik Magyarországon? Ugyanezt tapasztaljuk az igen fontos kül­kereskedelem terén. Én ma itt ismételten rá­mutattam és igen t. előttem szólott képviselő­társaim is rámutattak a külkereskedelem fon­tosságára. Valóban, alig van fpntosabb, mint az, hogy a márkázás révén a minőség fenntar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom