Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
Az országgyűlés képviselőházának 20 tassók, sőt fenn is tartható. Kiváló tisztviselők ülnek a Külkereskedelmi Hivatalban és mi történik most? Diszkreditálják a mi kivitelünket azzal, hogy amikor köztudomás szerint 400—500 pengő kereseti lehetőség nyílhat meg egy kis vágón tojásnál, de akkor legutóbb megvizsgáltak egy szállítmányt Békéscsabán, megállapították, hogy az 1950 pengő keresettel ment ki Németországba, holott ott bőven van alkalmuk ellenőrizni a magyar árakat. Hát szabad ilyesmit eltűrni 1 ? Ki osztogatja azokat a bolettákat, amelyeknek köpenyege alatt ilyen jövedelmek elérhetők'? Itt térek át beszédem legfontosabb területére, — a pénzügyi fedezetet is meg fogom jelölni, — nem volna-e lehetséges, hogy az állam vegye kezébe ezeknek, az eminens érdekünket szolgáló kiviteli cikkeknek az irányítását. Ha az úgynevezett dán mintára gázhütőházakat létesít az állam, miért ne volna lehetséges, hogy a tojástermelő vidékeken a leges-legszegényebb 'néprétegeken is segíteni lehessen ilyen hűtőházak felállítása révén? Itt van a borkérdós. (Friedrieh István: Csak borházakat ne!) Ha bor tárolókat építenénk a borvidékeken megfelelő 4—500 hektoliteres eementhordókkal, akkor lehetséges volna a borok egalizálása is, lehetséges volna a tárolás, és így fedezete mellett megfelelő összegeket lehetne adni a szőlősgazdáknak tavasszal, amikor a borárak annyira nyomottak és ami fontos: sorvadó borkivitelünket ezzel erősen javíthatnánk. Az 1930. évi 14 millió pengő értékű 312.000 hektoliter borkivitelünk 1936-ban már 5'5 millió pengő értékű 250.000 hektoliterre zuhant ugyanakkor, amikor az előző évi terme , lésünk a 4*5 hektolitert meghaladta a 2'5 millió hektoliter évi országos átlaggal szemben. Ugyanez az eset a vajnál is. Itt ismételten ki kell térnem — bár nem szívesen teszem — arra, hogy az Omtk. horribilis adminisztrációs, és termelési árai alapján kalkulálják ki a vaj árát. Hogy micsoda adminisztráció és micsoda' kalkuláció van ott, azt méltóztatnak nagyon jól ismerni, különösen az utóbbi időkben abból a sok kényes kérdésből, amelyek napvilágot láttak. Tessék elképzelni, hogy egyes vidékeken az egyes vajtermelők, vajgyárak, amelyeknek megfelelő kereskedelmi szellemük van, amelyek megfelelőképpen tudják a munkást kihasználni, az adminisztrációt megszorítani, sőt a tejárakat lerontani, az Omtk.-árakkal kalkulálva, micsoda hihetetlen pénzeket keresnek. Kérdem, nem legelsőrangú kötelességünk-e a mezőgazdaság hóna alá nyúlni és segíteni minden vonatkozásban, tehát a vaj, a baromfi, a tojás, a borértékesítés terén különösképpen? Tudnunk kell, hiszen látja a t. Ház minden egyes tagja, hogy Ausztriában és Csehszlovákiában a mezőgazdasági autarchia már annyira tökéletes, hogy oda hovatovább már egyáltalában nem tudunk kiszállítani Meg kell tehát ragadnunk príma árukkal és árakkal az alkalmat, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk a fejünk felől és természetesen a Hangyának kellene a gyűjtést eszközölnie. Nagy sajnálattal konstatálhatjuk azonban mindnyájan, hogy a Hangya a maga üzletkörébe tartozó áruk gyűjtése < és-a kisemberek ellátásának elvéről egészen átcsúszott a nagy kiviteli koncepciók és a hasonló bolettaüzletek igen sikos padlóját-a. i Há egészséges volna az, amit ez a szövetkezet kimutat, hogy forgalma 57 omilliöró] 69 millióra, értékesítőinek forgalma 13 millióról 22 millióra növekedett egy esztendőben, akkor gratulálnék ennek a szövetkezetnek. De ülése 1937 április '28-án, szerdán. 281 amikor azt látjuk, hogy a vidéki raktár forgalma ugyanaz marad, ellenben a budapesti kiviteli központ üzletei 30 millióról 48 millióra növekedtek, akkor latjuk, hogy nem a szövetkezeteik feladatát képező és különösen nem a Hangya Szövetkezet feladatául megjelölt üzletekkel, hanem állat- és hasonló kivitelekkel foglalkozik elsősorban. (Rakovsaky Tibor: Hova megy a haszon?) Hogy a haszon hovamegy, azt nem tudom, mert 5'5 millió nyersjövedelemből mindössze 2*5%-nyi osztalékot ad ; a vásárlási visszatérítéseket a szövetkezeti mérlegben nem találom meg és mindenesetre meg ( nem engedette n magas adminisztrációs kiadásai vannak a Hangyának, (Rakovszky Tibor: Merunyi a vezérigazgatók fizetése 1 ?) De nem tartom erkölosösnek^azt^seim, hogy példának okáért a Hangya a tojás és baromfiérték 2%-ának biztosítása mellett lemondjon a tojás- és baromfi-kiviteli üzletéről és ezzel megteremtse az ország rajonirozását. Ott lent rajonosok diktálják az áraikat és akkor veszik át az árut, amikor akarják, letörik a végletekig a legszegényebb emberek keresetét. (Fábián Béla: De miért kap 2%ot? Megcsinálták közösen az üzletet! — Zaj.) Harmincesztendős (kereskedői múltra tekinthetek vissza, de nekem teljesen idegenek azok az elvek, amelyek (most lábra kapnak. Itt valahogyan egyszer már mégfelelő tiszta gondolkozású, hogy ne mondjam tiszta kezű uraknak (kell Összeülni, hogy ezt é mentalitást, ezt a 'kereskedelmi politikát alapjában megváltoztassák, mert ez katasztrófára fog vezetni kereskedelmi szempontból,^ adózási szempontból és nemhogy elősegítenénk szegény népünk előmenetelét, megélhetését^ hanem azt határozottan .hátráltatjuk. (Fábián Béla: De miért kell egyáltalában 2%-ot kapnia? Ez érdekes kérdés, de nem akarnak rá válaszolni!) Azok a tőkék, amelyek a kiskereskedelem, a kisipar és a telepítés terén tőkegyűjtésre felhasználhatók volnának, összeszedetnek, ugyan az Óti.-nál, a MaM.-nál és az életbiztosíási díjtartalékokból, de mind a három helyen történő pénzügyi politika végzetesen elhibázott. (Fábián Béla: Ez a három pinkája a magyar gazdasági életnek!) Két kézzel szórják nem lukratív befektetésekre, nem kellő fedezet mellett azt a pénzt, amelyet a legszegényebb munkásréteg érdekében gyűjtenek össze. 275 millió pengő Oti.-pénzből 25 (millió fekszik értókpapírdklban, 45 millió pengőt kihelyeztek 3% mellett bankoknak további hasiználat céljaira. 68 millió kint fekszik, főleg gyáriparosoknál, a kiihitelezett és be nem hajtott Oti.-hátralékok képében, amikor pedig Kolumbus tojása volna az ikerbélyegek bevezetésével átruházni minden Oti.-hátralékot. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a 23 millió pengőt kitevő állami hátralékokra. Ez a kategória valahogy mostohagyermeke az államnak, (Fábián Béla: Oti. és Mabi. — azelőtt Magyarország!) pedig ezek annyira, fontos szociális szervezetek. A Mabi.-nál ugyanez & t politika érvényesül, a Mabi. viszont két kézzel szórja a pénzt a fővárosnak, amely a világ leggazdagabb fővárosa lévén, állandóan abban a szerencsés'helyzetben van, hogy egypár garassal fizeti vissza a régente mások áltál keservesen összekuporgatott milliókat. En azt tartom, hogy helyes hitelpolitika mellett a telepítés kérdése is megoldható volna, mért; ér re igenis, van pénz, ez a pénz pedig —
