Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1937 március S-án, szerdán. 19 ban, hogy ez után az eredményes működés után itt megállni nem szabad, hanem végleges rendezést kell teremteni. Itt bérminimumok, (megállapítására van szükség, de ez is csak átmeneti munka, mert a további és meggyőződésem szerint a helyes lépés az, ha az állam ezt az idegen, vagy senki kezében nem lévő bányavállalatot megszerzi. Igen t„ Ház! Magától értetődik, hogy itt nem lehet arra gondolni, hogy önkényesen 30, vagy 50 millióért adják el az államnak. Az államnak megvan a módja és a lehetősége arra, hogy (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kommunizáljuk el?) — Nem!— olcsó áron vegye meg. Végeredményben ennek a bányának értéke nem a beinvesztált értékből áll, hanem úgy, mint a németországi ruhrvidéki bányáknál, abból, hogy mekkora kitermelést engedélyeznek számára. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Viszont az eladási ára attól függ, hogy mennyiért adják!) Akkor viszont ezt a rizikót nem vállalhatjuk. (Peyer Károly: Az ára aszerint alakul, ahogy a miniszter szenet vesz tőlük a vasút részére. Ne méltóztassék a vasút részére venni, majd olcsólb'b lesz az ár!) A munkások sinylenék meg. (Peyer Károly: így is megsinylik, olyan mindegy már!) Igen t. Ház! Ennek az államosításnak meszszebbmenő célja van, mert ezzel a lépéssel^a széntermelésnek 16—18, vagy pláne ha fokoznák ennek a bányának termelését, a széntermelés 20%-a kerülne állami kézbe, ez pedig mindenkori árszabályozó tényező lehetne az állam kezében a szénárak megállapítása terén. Igen t. Ház! Nem felejtem el azt a tárgyalást, melyet két évvel ezelőtt nyáron a bányavállalatokkal folytattak a gazdák s amelyen magam is jelen voltam mint szakértő. Ezen a tárgyaláson a gazdák a cséplési szén árának néhányszázalékos 'mérséklését kérték. A cséplési szén az egész széntermelésnek alig 2%-át teszi ki és még ennél a csekély mennyiségnél sem voltak hajlandók a bányavállalatok 5%-os árengedményt adni. Ilyen körülmények között az a meggyőződésem, hogy itt igenis állami módszereket és eszközöket kell keresni a szén árának szabályozására, hogy az ilyen egészen méltányos kéréseket teljesíteni lehessen. Az államosításnál az a másik szempont, hogy a villamosítás fejlődésére is irányítóan folyhasson bele az állam. Azt nem is érdemes vázolni, hiszen köztudomású, hogy a villamosítás milyen méreteket Öltött és milyen fejlődéseken ment keresztül az elmúlt tíz év alatt. Ennek a fejlődésnek további nagy lehetősége van még Magyarországon, hiszen itt a villamosítás iaz energiagazdálkodásnak egyik legfontosabb alapja. Tudjuk, hogy Angliában is, ahol pedig mindenütt van szén, mégis egy nagy országos villamosítási tervet dolgoztak ki és hajtottak végre abból a célból, hogy gazdaságosan és észszerűen használják ki Anglia szénkincsét és így lóerőóránként több mint egy kilogramm szenet takarítottak meg. Ez pedig különösen ilyen energiaszegény országban, mint Magyarország, igen nagyfontosságú és nagyjelentőségű. Igen t. Ház! Ezt az államosítási tervet nem én javaslom. Erről hosszas tárgyalások folytak, kitűnő szakemberek e mellett foglaltak állást. Nem akarom megnevezni azt a ma is előkelő pozícióban levő urat, aki többek között e mellett foglalt állást. (Rajniss Ferenc: Nevezd meg, hadd halljuk! — Halljuk! Halljuk!•— Zaj.) Igen t. Ház! Az én tiszteletteljes kérésem az,.. (Felkiáltások: Halljuk a nevet! — Br. Berg Miksa: Kenyeres-Kaufmann! — Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Ez a legelőKelő bbl — Horváth Zoltán: Volt képviselőtársuk! — Egy hang jobbfelől: A tied is! — Mojzes János: Ő volt a fajvédő! — Dinnyés Lajos: Hivatalos jelölt volt! — Horváth Zoltán: Az elnöki tanács tagja! — Mojzes János: Ügy választották meg, mint ébredőt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Igen t. Ház! Be is végzem felszólalásomat, hiszen ezt a problémát úgysem lehet egy interpelláció keretébe beleszorítani. Azonnali intézkedésre van itt szükség a nyugalom biztosítása érdekében. Szükség van elsősorban a minimális munkabér megállapítására, másodsorban pedig arra, hogy a bánya átvételére vonatkozó tárgyalás megkezdődjék. Amennyire örvendetes körülmény az, hogy as egész Ház megbotránkozással és felháborodással fogadta a bányászok sötét helyzetét, (Zaj. — Elnök csenget.) annyira szomorú, hogy a mezőgazdasági munkásság köreiben sokkal szélesebb rétegek vannak ugyanilyen, vagy még sokkal rosszabb helyzetben. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Ezeknek a tömegeknek sorsán is sürgősen segíteni kell. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj és felkiáltások: Halljuk az elnököt! — Rassay Károly: Halljuk a miniszter urat!) Bejelentem a t. Háznak, hogy az iparügyi miniszter úr a 6., 11. és 15. számú interpellációra együttesen fog válaszolni. (Helyeslés.) Minthogy Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációját törölte, következik Soltész János képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelmi és iparügyi miniszter úrhoz: Az elmuilt év folyamán a Képviselőház többmillió pengőt szavazott meg azon célból,, hogy annak felhasználásával az ország különböző vidékein a közmunkák megindulhassanak és a szociális nyomorúság enyhíttessék- Heves megyében ki volt jelölve ez a munka a Hatvan--Füzesabony közötti útszaikasz (megépítésével, azonban ez a munka sem az ősszel, sem tavaszszai nem indult meg Válaszát kérem a miniszter úrnak arra vonatkozólag, hogy mikor szándékozik a törvényhozás intézkedésének eleget tenni. Soltész János s. k.« Elnök: Soltész János képviselő urat illeti a szó! Soltész János: T. Képviselőház! A múlt év április havában a képviselőház 27 millió pengőt szavazott meg abból a célból, hogy* az orj szagban levő munkanélküliséget a 27 millió pengő felhasználásával a lehető legkisebb mértékre csökkentse. A törvényjavaslat indokolása maga is azt mondotta, hogy a gazdasági életnek a kereseti lehetőségek emelése és munkaalkalmak teremtése útján való támogatása céljából, (Zaj. — Elnök csenget.) az államháztartás részéről nagyfontosságú közmunkák folytatása a jelenlegi viszonyok között elengedhetetlen. A törvényhozás tehát bölcsen belátta azt, hogy a munkanélküliség kérdésébein a

; törvényhozásnak sürgős intézkedést kell tennie és e célra 27 millió pengőt egy rövid ülés keretében meg is szavazott. Annakidején arról volt szó, hogy a közmunkákban Heves vármegye is részesülni fog és ki fogják építeni a Hatvan—Füzesabony közötti útszakaszt, mert á Budapest—Miskole között levő állami útból a Budapest—Hatvan' közötti, majd a füzesabony—lillafüredi szakasz teljesen 3*