Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
268 Az országgyűlés képviselőházának 203. illése 1937 április 28-án, szerdán. akarta vinni. (Gr. Széchenyi György: Ma meg a jbaloldalisaggal diszkreditálnak!) Az eredményaz lett, hogy katasztrófánk pillanatában, az államhatalom (szétesésekor nem volt a magyarsasnak konzisztens, aktivitásra képes szervezete es innen származik katasztrófánknak az az alapjelensége is, — miként ezt Szeki'ii Gyula, kiváló történetírónk megírta — hogy a magyarság a katasztrófa pillanatában szervezet híján egyszerre osak magatehetetlen egyedek millióira, atomjaira esett szót. Ezek ismeretében jól megérthető a pártunk ellen folytatott hadjáratok sorozata (Propper Sándor: A farkas és a bárány mezecskéje!), mert pártunk az osztályok és a társadalom szétesése helyett a nemzet egységét hirdette és a konzervatív reformoknak állandó jellegű es helytálló bázisa kívánt lenni. (Üav van! Ügy van! jobb felől.) A nemzet szellemi és anyagi erőinek összefogására a nemzet belsejének organizálására tehát ma is szükség van, hogy a nemzetet az elkövetkezendő küzdelmekre képessé tegyük, nyújtván neki biztos, akcióképes fedezéket'. Éppen ezért azokat a társadalmi egyesületeket, amelyek a pártpolitikai mozgalmaktól távol állanak, de amelyekben a nemzeti irányú magyarság mozgalmai el tudnak helyezkedni, nemcsak tűrni, hanem elősegíteni is kell, (Rajniss Ferenc: Ügy van! Nagyon helyes!) mert ez teszi lehetővé a társadalomnak azt a statitkai nyugalmát, amelyre .a konzervatív reformok idejének szüksége van. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Fábián Béla: Szép kis statákai nyugalom!) A mai idők legfontosabb feladata a felvilágosítás. A politikusok azonban ahogyan a múltban láttuk, nem tanítani, hanem tetszeni akarnak. (Propper Sándor: A társadalmi ka- j pi Hárítás szukreszcenciája!) A mai időkben nem tetszelgő politikusokra van szükségünk, hanem olyan politikusokra, akik az objektív felvilágosítást tartják elsősorban lelkiismeretn feladatuknak. Ez annál is inkább áll, mert többek között a fasiszta ideológiában nem egy olyan politikai követelmény van, ami a forradalomból kiilépő és a nemzeti haladás útjára terelődött magyarságnak nnár akkor, a forradalmak után belső kívánsága, hő óhaja volt és változatlan törekvése ma is. Mi tulajdonképpen a fasizmus alapgondolata? Megszabadítani a. nemzetet az internacionalizmustól és a nacionalizmus palroxizmusával hatalmassá, erőssé tenni és nagyot alkotni vele. Nem a diiktatúra a cél, a diktatúra csak eszköz. Olyan nemzeteknél, ahol ezt alkotmányos úton is el tudják érni, a diktatúra nem talál talajra. Nálunk úgy állítják be ezeket az új nacionalizmusokat, mint diktatúrákat, ahol a zsarnoki hatalom, a cél. Tévedés, főként pedig nem áll a magyar viszonyokra, miár azért sem, mert itt a diktatúra iránt soha azelőtt, semmi körülmények között, semmilyen irányiban kívánságot hallani nem lehetett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem* hogy ha a diktatúra szót a sajtó és az ellenünk való agitáció fel nem hozta volna, akkor ez a fogalom az emiberek gondolkozásától teljesen távol állana. (Egy hang balfelöl' A kis ártatlan! — Fábiafr Béla: Nem olvassa a kormánylapokat, csak ellenzéki lapokat olvas. — Vitéz Aladár: Azokban van (benne! — Propper Sándor: Összecserélte a kéziratot a Marton Béláéval!) Nekem az az érzésem, hogy a diktatúra emlegetésével nem kívánnak mást, mint mesterségesen ellenszenvessé tenni a nemzet előtt a fasiszta ós általában a nacionalista ideológiát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez éppen olyan, mint ahogy a szabadelvű korszak alatt a feudalizmus, klerikalizmus és egyéb jelszavak alatt népszerűtlenné tették a legszükségesebb ideákat. (Ügy van! jobbfelől.) Miután Magyarországon a lelkileg függetlenek száma elég kevés, akadnak Magyarországon, akik ennek az agitációnak be fognak dűlni. (Dulin Jenő: Kernéijük, nem nekünk szól! Mert mi nem dűlünk be!) Pedig soha inkább nem volt szükségesebb a nemzeti érők összefogása a jövendő nagy nemzeti célok érdekében, mint ma, hogy feladatait megoldani tudja. (Fábián Béla: At kellene ezt vinni valahogy a gyakorlati életbe!) A nyugati demokráciák csak osztályöntudatot termelnek ki magukból, de nem egyúttal összefogó nemzeti Öntudatosságot. (Kertész Miklós: Micsoda tévedés!) Vezetőiknek hatalma az osztálygyűlölet szításán nyugszik, amelynek működése kárhozatos, mert paralizálja a nemzeti erőket. Ezzel ellentétben a fasiszta ideológia az osztályok összefogására törekszik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez egyúttal az Északamerikai Egyesült Államok nagyságának alapja is. (Propper Sándor: Bizony, ott nincsenek pengős napszámok!) Az. egyesek összefogása, a tőkének ós a munkának egy célra való egyesülése, és főként az osztályoknak , kooperációja egy közös nagy cél érdekében, tehát szolidari; tás a romboló szocializmus helyeit. Ez az, ami Amerika lelkét jellemzi. Ám, ha valakinek nem tetszik a fasizmus, fogadjuk el az Északamerikai Egyesült Államok alapelvét; de fogadjuk el és valósítsuk meg valóban, mert ennek megvalósítására Magyarországon feltétlenül és halaszthatatlanul szükség van. (Fábián Béla: Mi megszavazzuk!) Szükség van erre azért, mert Magyarországon még mindig van a munkásosztálynak egy nagy kategóriája amelynél nincs meg a muinka szabadsága s az állam még mindig tűri, hogy ez a munkáskategória szakszervezeti célokra és az osztályharc céljaira adóztassák meg; (Mozgás a szélsőbaloldalon.) még mindig tűri, hogy pártalakulatok keletkezhessenek és fenntartassanak az osztályharc alapján (Propper Sándor; Mit tetszik szólni a kartelekhez 1 A kapitalizmus szolidaritásához? — Zaj a jobboldalon.), holott ez közjogi anomália és ebből egyúttal a lelkek bolsevizálásának veszélye is adódik. (Zaj.) Ki tagadná... (Propper Sándor: Mit tetszik szólni a kartelekhez! — Tudniillik a kartelbizottság tagja a tisztelt úr! A kartelek a kapitalizmus szolidaritása!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, hogy ne érdeklődjék, hanem várja meg, amíg a szónok megmondja, hogy miről akar beszólni. (Propper Sándor: Nincs benne a kéziratában!) Kérem a képviselő urat, ne türelmetlenkedjék, hanem legyen csendben. (Helyeslés jobbfelől.) . Krúdy Ferenc: Amikor a nemzet megoldandó feladatairól beszélünk, vájjon kitagadhatja, hogy két külön kultúra létezik. Az egyik kultúra az, amelyet Szekfü Gyula idézett könyvében, úgy jelöl meg, hogy »a középeurópai nagyvárosi kultúra«. Ez a kultúra az, amelyet a liberál-kapitalizmus tart el, amely ma újra fennhéjázó, mert hatalmat gyakorol és előveszi az 1918 előtti taktikát, most is könyveket irat a letűnt osztályfeudalizmus ellen a régi recept szerint, valószínűleg azért,