Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-202

250 Az országgyűlés képviselőházának fcabért a textiliparban is még csak május 16-án fogják bevezetni. Ezt én örömimel üdvözlöm. A miniszter úr -azonban még félévi átmeneti időtengedett, vagyis félévig még 60 órás munkahetet lehet dolgoztatni. Erre nincs szükség. Azt mondja a miniszter úr: ez azért -kell, mert nincs elegendő szakember. Felvilágosításért a keresztén yszoeialista s zö vőmunkások száks zer vezetéke z fordultam. Ott azt mondották, hogy annyi kiváló szakembert, mű-szövőt, élő-munkást tudnak adni, amennyit csak kérnek a szövőgyárak. Ez tehát csak elodázása a kérdésnek. Már pedig itt kell elsősorban megkezdeni a miniszterelnök úr jóindulatának érvényesítését; hiszen kijelentette, hogy szociális szempontból akar a kisembereken segíteni. Ezt ott kell kezdeni, ahol a lehetőség megvan- A textilipari munkaadók a megállapított minimális munkabéreket, az eddigieknél magasabb béreket meg tudják fizetni anélkül, hogy az árakat kénytelenek volnának felemelni. Nagyon fontosnak tartom a mezőgazdasági munkásság bérviszonyairól szóló statisztikai felvételt, amelyet az új statisztikai munkaterv be is vezetett. Hallottuk, hogy a 'miniszterelnök úr Szegeden 3 pengős és 3 pengő 50 filléres napszámokról szólott; ugyanakkor nekünk 1 pengős és 1 pengő 20 filléres napszámokról is van tudomásunk. (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) Bizonyos vidéken, — mint Reiibel t. képviselőtársam mondja, — van 60 filléres napszám is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A két számadat között óriási különbség van. Ezt valahogyan át kell hidalni. Ha országos viszonylatban statisztikai adatok állanak rendelkezésünkre, meg tudjuk állapítani legalább az átlagot és az átlagból meg tudjuk állapítani, hogy a mezőgazdasági munkás mennyire nyomorult, elhagyott viszonyok között kénytelen élni. T. Ház! Amilyen fontos ez a munkásságnál, éppolyan fontosnak tartom az értelmiségi népesség munkaviszonyairól is a pontos statisztikát. Megint a keresztényszocialista magántisztviselők adatai alapján mondom, de a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal, tehát egy egészen hivatalos intézmény is megállapította, hogy például a fővárosban a magántisztviselők havi fizetése az első évben nőknél átlag 35 pengő, férfiaknál 50 pengő. Mindnyájan tudjuk, hogy a mai drágaság mellett, a mai élelmezési és lakásviszonyok mellett 50 pengőből vagy éppen 35 pengőből élni, sőt abból sokszor családot is fenntartani, képtelenség. Ezeken a viszonyokon segíteni kell és ezért itt is erősen követelem a magam részéről is az értelmiségi munkaviszonyokról szóló statisztika kibővítését. Az ipari termelésről sokszor hallunk — arról beszélnek, hogy ennyi és ennyi milliárd az évi ipari termelés — ezidőszerint azonban csak a gyáripari statisztika áll rendelkezésre. A múlt esztendőben vezették be, hogy a kézműiparosoknál az öt munkásnál többel dolgozó vállalatok és üzemek is kötelesek kitölteni a statisztikai íveket. Ámde a mai viszonyok mellett a kézműiparosságnak alig egy vagy két százaléka dolgozik ötnél több munkással, a többi vagy maga dolgozik ,vagy legfeljebb egykét segéddel dolgozik. Már az is jólmenő üzlet a kisiparban, ahol két segédet tudnak foglalkoztatni. Ennélfogva nem tudhatjuk meg az említett statisztikából, hogy a kézműipar milyen helyzetben van; éppen ezért már a múlt esztendőben is kértem az államtitkár urat, kértem a bizottságban is és kérem ma is, hogy az 202. ülése 1937 április 27-én, kedden. egész kézművesiparosságra kiterjedő statisztikai felvételt legyen szíves elrendelni. Tisztelettel kérném beszédidőm 10 perces meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a 10 perces meghosszabbításhoz hozzájárult. Müller Antal: T. Ház! Tudom, az államtitkár úr megígérte, hogy 1940-ben, amikor általános összeírás lesz, a kézművesiparosságot egész tömegében felveszik az összeírásba, de éppen azon az ülésen Éber Antal t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az 1940. évi statisztika feldolgozása majd csak valamikor 8—9 év múlva válik ismertté, úgyhogy bizony nagyon sok idő fog eltelni addig, amíg majd láthatjuk azt, hogy a magyar kézműiparosság milyen helyzetben van. Azt mondották, különösen a költségvetés bizottsági vitájában a pártvezérek többször hivatkoztak arra, hogy konjunktúra van az egész világon, hogy ez a konjunktúra hazánkban is érezhető, és ezért vigyázni kell, mert jöhet egy dekonjunktúra. Kétségbe voltam esve, amikor ezt hallottam, illetőleg olvastam, mert mi lesz majd a dekonjunktúra idején, ha a konjunktúra idején is ilyen szomorú helyzetben él a munkásság és az iparosság! Tisztelettel arra kérném az államtitkár urat, hogy az adatgyűjtés hiányosságát igyekezzék megszüntetni. Erre áldozatot kell hozni. Azt mondják, hogy ez egészen pénzügyi kérdés. Ha azonban valami olyan fontos kérdés, hogy róla állami érdekből jobb, biztosabb, pozitívabb képet kell kapnunk, ha közgazdasági szempontból, kereseti, termelési, értékesítési szempontból a statisztika biztos bázist nyújt, akkor erre a célra pénz kell előteremteni. Tisztán kell látnunk, mert ez az alap, ez olyan, mint egy ház pillére, ha jól van megépítve, akkor kiállja az idők viharát, ellenben, ha kevés benne a cement, mint ahogy kevés itt a statisztikai adat, akkor magától értetődően soha^ sem lesz biztos az alap. Fontos volna az is, — amit már a bizottságban is mondottam — hogy tudjuk, ki menynyit keres, kinek mennyi a vagyona, jövedelme, mit és mennyit fogyaszt, ami gazdasági szempontból is fontos. Ezeket a kérdéseket ez idő szerint nem lehet feltenni, pedig nem tudom, hogy éppen a közérdek szempontjából ezeknek ismerete, statisztikára való feldolgozása nem vinné-e előbbre egész közgazdasági életünket. A termelési statisztikának meg kell előznie j a fogyasztási statisztikát. Éppen ezért a termelési statisztikát most már sürgősen bele kell venni satisztikai könyvünkbe. Mondottam már, hogy ez idő szerint több ilyen statisztikára nézve csak reprezentatív kimutatások vannak, ami szerintem csak tapogatózást jelent. Mivel azonban azt látom, hogy a statisztikai adatgyűjtés évről-évre előbbre halad, hogy minden évben új és új adatokra terjesztik ki a gyűjtést, mint ahogy ebben az évben is 14 új adattal gyarapították az adatfelvételt, s minthogy mégis közeledünk ahhoz a célhoz, amelyet minél előbb el szeretnénk érni: abban a reményben, hogy a tiszta kép kialakítása végett az államtitkár úr oda fog hatni, hogy a hiányzó statisztikai adatok a legközelebbi év satisztikai kimutatásánál már megkaphatok legyenek, illetőleg erre fedezet álljon majd rendelkezésre, a jelentést elfogadom. (Élénk helyeslés a balközépen.)