Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1937 április 27-én, kedden.' 249 vitásét is, amint majd később leszek bátor kifejteni. Ezt a kérdést nem lehet politikai kérdésnek tekinteni. Ez egy igazán kimondottan száraz gazdasági kérdés. A statisztikára mindenkinek egyformán szüksége van, mindenkinek fontos a jó és a megbízható statisztika. Az államérdek is megkívánja, hogy az állam tisztán lásson polgárainak viszonyairól, tisztán lásson az egész ország berendezkedéséről, mert az esetleges jelentések nagyon sokszor megtévesztő hatást gyakorolhatnak a kormányra, amely valamit jól nem ítélhet meg akkor, ha árjelentések^ a tényleges helyzetnek az ellenkV zőjét mutatják. De fontos a statisztika gazdasági 'Szempontból is, termelési, értékesítési és kereseti szempontból. Ma nem tudjuk, pontosan megállapítani, a hivatalos tényezők sem, csak úgy körülbelül, a nemzeti termelés értékét és ez a megállapítás nagyon labilis. Egyáltalán nem tudunk itt pozitív, biztos adatokra támaszkodni és itt a statisztikai adatok összegyűjtése nagy segédeszköze lenne a kormánynak, ha tényleg több ilyen szempontból kiibővítené az adatgyűjtést. De nagyon fontos a statisztikai adatgyűjtés szociális szempontból is. Voltam bátor már a bizottságban is hivatkozni arra, hogy ma szociális szempontból kell főleg munkálkodnunk és szociális szempontból kell a kérdéseket megítélnünk, minden kérdést, így a statisztikai adatgyűjtést is. Nem lehet közömbös szociális szempontból éppen a legszegényebb kisemberek helyzete, akik lent, nagyon sokszor a mélyben szenvedik napjaikat. Ezt a helyzetet világosan kell ismernie a kormányzatnak, a közvéleménynek, hogy azután kellő segítséget tudjanak adni. Mélyen t. Képviselőház! El kell ismerni, hogy a m. kir. statisztikai hivatal világviszonylatban is első helyen áll. Azok, akik statisztikai kérdésekkel foglalkoznak, megállapíthatják és bizonyíthatják, hogy a statisztikai hivatal kiváló tisztviselőkara milyen nagy szolgálatot tesz az egész közgazdaságnak. Amikor a gazdasági tényezők bevonásával az értékmegállapító bizottságok itt működnek, akkor bizonyos megnyugtatást ad nekem az, hogy nem a hivatalos száraz statisztikusok nn'íködnek közre, hanem bevonják oda a gazdasági élet képviselőit is, azok javaslatait, indítványait feldolgozzák és ezek alapján állítják össze a statisztikai adatokat. Engem azért nyugtat meg a kérdésnek ilyenténkép való elintézése, mert ez tényleg a gyakorlati élet, a gyakorlati helyzet képét tükrözi vissza. De bármilyen kiváló a m. kir. statisztikai nem szabad megfeledkeznünk különösen nekünk, fővárosiaknak, a székesfőváros statisztikai hivataláról sem. Ez egy elsőrendű intézmény és az országnak szüksége van arra, hogy az ország fővárosának viszonyairól teljesen tájékozott legyen. A havi kimutatásokból mindig tudjuk, hogy a fővárosban a népesedés ügye hogyan áll, hogyan áll a közegészségügy, hogyan alakult a lakásügy, hogyan áll az ipar és kereskedelem helyzete, miként alakultak a munkásviszonyok, miként alakultak a kereseti lehetőségek, azután a közélelmezés, a fogyasztás s mind több és több olyan kérdés, amely elsőrendűen fontos közgazdasági kérdés: mi ezeket hónapról-hónapra a fővárosi statisztikai hivatal füzeteiben megtalálhatjuk. Magától értetődik, hogy egy ilyen biztos alapon elindulva, a főváros vezetősége, a polgármestertől kezdve lefelé, könnyebben tud intézkedni ós ott, ahol hibákat és bajókat lát. azokat könnyebben tudja orvosolni. Azt mondja a statisztikai jelentés indokolása, hogy a népesség szociális viszonyait kel! kutatni. Ez nagyon helyes. Én az egész kérdésnek talán a legfőbb tengelyévé a népesség szociális viszonyait tenném, hogy vájjon milyen helyzetben él a magyar nép, hogy vájjon az egyes osztályok milyen körülmények között tengetik életüket, hogyan élnek, milyen a kereseti viszonyuk, a jövedelmük és milyen a lakásviszonyuk stb. Elismerem, hogy a statisztikai adatgyűjtés már eddig is 82-féle statisztikát állapított meg és azonkívül egyéb hivatalos adatgyűjtések is történnek. A most elénk terjesztett 1937/38-as adatgyűjtésből látjuk, hogy 14-gyel gyarapították a statisztikai adatgyűjtést és ezek között nagyon fontos kérdéseket látunk. Ilyenek például: az ipari munkabérek képviseleti statisztikája, a mezőgazdasági munkabér-statisztika, az általános mezőgazdasági munkabér-statisztika, a mezőgazdasági cselédek képviseleti bérstatisztikája, a szőlőmunkások statisztikája, az aratási szerződések és az idénymunkások statisztikája, a munkaperek statisztikája és így tovább, tehát egy egész csomó, a munkabérviszonyra vonatkozó olyan kérdést állítottak fel, amelyet én örömmel üdvözlök, noha engem sem elégít ki. Én a bizottságban is hangot adtam annak a véleményemnek, hogy biztos megállapítást csak akkor tudunk tenni, ha általános statisztikai adatgyűjtést rendelünk el, azonban itt a jelentés^ ben reprezentatív adatgyűjtések vannak, ami azt jelenti, hogy egy-egy foglalkozási ágnak csak kis részétől kérik az adatgyűjtést és ebbői következtetnek az egész országra, amiből kifolyóan tehát nagyon könnyen tévedés fordulhat elő. (Ügy van! a baloldalon.) Éppen ezért erre nézve szerintem áldozatokat kell hozni. Az ipari bénsitatisztikát biztosabb alapokra akarja a mostani jelentés helyezni. Eddig megkérdezték 6000 ipari munkást, a jelentés szerint a jövőben meg fognak kérdezni 10.000 ipari munkást. De kérdezem, vájjon teljes képet^fog-e mutatni ez a statisztika, amikor a többszázezer ipari munkás közül 10.000-nek a bérviszonyait fogja ismertetni s nem hathat-e megtévesztőéin, nem tünteti-e fel nagyon jó színben, vagy nagyon rossz színben az állapotokat? Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, — különösen most, amikor az iparügyi minisizter úr már több szakmánál bevezette és remélem, általánosan fogja bevezetni a minimális munkabért, s így a minimális munkabér ezzel ellenőrizhető lesz, hogy a statisztikát teljes egészében íkiterjessizók. Megállapíthatom ugyanis, hogy bizony, ma is vannak munkáskiuzsocrázók, ina is vannak konjunktúrát élvező nagyvállalatok, ahol, mint előttem szólott képviselőtársam is mondotta, 16—18 órát is dolgoztatnak, ami lehetetlenség, lelketlenség és embertelenség s amellett nem tudnak munkához jutni sokan olyanok, akiknek családjuk van és munkánélkül kénytelenek ténferegni. S itt elsősortban a textiliparra gondolok, a sok előnyt, a sok ajándékot élvező textiliparra, a konjunktúrát élvező textiliparra, amely teljesen szabadon állapíthatja meg az ó árait, mert külföldről csak nagyon kis! •menynyisógben van behozatal, itt pedig szigorú kürtéibe van tömörítve tehát nagyon könnyen tudja az ő árait diktálni; ezt a minimális műn-