Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. Ennek folytán vagyok bátor indítványozni és kérem, méltóztassék ezt elfogadni, hogy a mezőgazdasági bizottságok működésének meglegyen az a szankciója, hogy ha ők jól megfontolt elhatározásból előterjesztést * tesznek arra, hogy valamely közigazgatási intézkedést ne hajtsanak végre, akkor ennék meglegyen a kellő hatálya; vagyis ezeknek az intézkedéseknek végrehajtása addig függesztessék fel, amíg azt a felsőbb hatóságok el nem 'bírálják. Annak idején, amikor a mezőgazdasági törvényes érdekképviseletet megalkottuk, ennek a kérdésnek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottunk. 'Ezt mutatja az, hogy az 1920. évben ez volt az első törvény, amelyet az alkotmányosság helyreállítása után megalkottunk, tehát az akkori törvényhozás a legnagyobb súlyt és a legnagyobb jelentőséget tulajdonította a mezőgazdasági érdekképviseleteknek. Én kérném tehát, tegyük ezeket az érdekképviseleteket gyakorlativá az •által, hogy a 'mezőgazdasági bizottságok 'működéséinek kellő szankeliója legyen és azoik a községi elöljáróságok, a főszolgabírók és esetleg a vármegyei törvényhatóságok is a mezőgazdasági bizottságok indokolt véleményei alapján járjanak el, amennyiben, ha ezeknek az intézkedéseknek felfüggesztését kérik a mezőgazdasági bizottságok, ezek az intézkedések ne legyenek végrehajthatók. Ugyancsak ez a cél vezet engem, amikor a kamarák hatáskörének kiterjesztését vagyok bátor javasolni. A mezőgazdasági kamarák hatáskörére vonatkozólag az alaptörvény 34. és 35. $-a egészen határozatlan körülírást tartalmaz, amennyiben azt mondja, hogy igazgatási, kormányzati és törvényhozási intézkedéseket javasolhatnak ós hatáskörűikben bizonyos kezdeményezéseket telhetnek. Sehol sincsen a törvényben biztosítva az, hogy az egyes közigazgatási hatóságok, tehát a törvényhatóságok és maga a kormányzat a mezőgazdasági törvényes érdekképviselet legfelsőbb szerveit, a mezőgazdasági kamarákat meghallgatni köteles legyen és azok szavára hallgatni is tartozzék. Csak az a lehetőség van biztosítva, hogy a kamarák csinálhatnák azt, amit kívánnak. így imádkozó testületekké váltak a kamarák, amelyek azonban hiába imádkoztak, kérésük a legritkább esetben talált meghallgatásra. En tehát szeretném, ha egy olyan rendelkezés volna ebben a törvényjavaslatban, amely azt mondja, hogy az állami szervek, a kormányzat és az egyes végrehajtási szerveik, hivatalok kötelesek legyenek a mezőgazdasági kamarák véleményét kikérni és a mezőgazdasági kamarák véleményéhez alkalmazkodni. Ha ez a szankció nincsen benne ebben a törvényjavaslatban, akkor kár azért a rengeteg pénzért, azért az egy- vagy kétmillió pengőért, amelyet a mezőgazdasági kamarákra elköltöttünk eddig és el fogunk költeni a^ jövőben. Kár nekünk válaszokkal és előterjesztésekkel, papírfogyasztással az egész adminisztrációt, az egész szervet fenntartani, ha ezeknek a kamaráknak és érdekképviseleteknek működéséhez nincsen kellő szankció (hozzáfűzve.. Ennek a szankciónak pedig annak kell lennie, hogy ha a szavunkat felemeljük, akkor az egyes végrehajtó közegek azt követni legyenek kötelesek, a kormányzat pedig a törvényes mezőgazdasági érdekképviselet szavát meghallgatni legyen köteles. Ennek folytán én azt hiszem, hogy ennek az egész javaslatnak az a gondolat volna az ülése 1987 március 12-én, pénteken. 219 ugrópontja, hogy ezt a hatáskört, ezt a jogkört a kamarák és az érdekképviseletek részére törvényileg 'biztosítsuk és kiszélesítsük. Ezért kérném még egyszer a mélyen t. Házat és a földmívelésügyi miniszter urat képviselő államtitkár urat, hogy ha egyáltalában ki akarjuk fejleszteni a kamarákat,, a (mezőgazdasági, a gazdasági önkormányzatot és tényleg (nemcsak egy -papírom lévő szervezetet akarunk fenntartani, akkor ezt az én indítványomat méltóztassék magáévá tenni ós elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senlki nem kíván, a vitát bezáróan. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Csoór Lajos képviselő úrnak új szakasz felvételére vonatkozó indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, a Ház Csoór Lajos képviselő úr új szakasz felvételére vonatkozó indítványát elvetette. Következik a 20. §, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (felolvassa a 20. §41 Elnök: Szólásra jelentkezett? vitéz Kenyeres János jegyző: Kun Béla! Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Nem hiába, hogy a 20. § élén az áll, hogy Wegyes és záró rendelkezések^ ennek a 20. §-nak elolvasása az emberben vegyes gondolatokat ébreszt. Nem tudja az ember, hogy a mezőgazdasági kamarák autonómiájának teljes megvédését jelenti-e ez a paragrafus — természetesen a t. földmívelésügyi miniszter úr felügyeleti jogkörének érintetlenül hagyása mellett — vagy pedig továbbra is ott akarja hagyni a mezőgazdasági kamarákat az úgynevezett Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának ellenőrzése alatt. A törvényjavaslatban benne van ugyan, hogy ezentúl mindazokban a kamarai ügyekben, amelyek felsőbb jóváhagyást igényelnek, tehát mindazokra a joghatállyal bíró cselekményekre nézve, amelyek pénzügyi, költségvetési tekintetben állami hozzájárulást és jóváhagyást igényelnek, 'kizárólag a földmívelésügyi miniszter úr intézkedik, nincs azonban benne az, hogy »egyedül« a földmívelésügyi miniszter úr intézkedik és nincs benne az, amit én kérek pótlólag felvétetni, hogy a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának ellenőrzési működése a kamarákkal szemben egyszersmindenkorra teljesen megszűnik. Amennyiben pedig ezt nem méltóztatnék felvenni a javaslatba, akkor kérek a t. földmívelésügyi miniszter úr képviselőjétől, Marschall t. államtitkár úrtól erre vonatkozólag egy elvi kijelentést, amely kötelezőleg annyit ér, minthogyha a szakaszba is bevettük volna azt, amit én kértem. Ügy áll a helyzet, t. Képviselőház, hogy 1934-ig a mezőgazdasági kamarák költségvetése, minden pénzügyi intézkedése kizárólag a földmívelésügyi miniszter úr ellenőrzése és jóváhagyása alá tartozott. 1934-ben azonban a 4600-as számú miniszteri rendelet életre hívta a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságát és ennek a hatóságnak működési körébe expressis verbis belevonta a mezőgazdasági kamarákat is, pedig ennek semmi értelme sem volt, mert hiszen ami kis államsegélyt kapnak a kamarák, azzal becsületesen elszámolnak, nem lehet tehát őket egy kalap alá vonni azokkal a részvénytársaságokkal és szövetkezetekkel, amelyekben az államnak kisebb-nagyobb