Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. Azonkívül jól tudjuk, hogy csak a gazdatisztek egyszázad része lesz ezekben a szakosztályokban. Ezek tehát nem képviselhetik egy alkotandó kamarába bevonható összes gazdatiszteket. Az egész világ az érdekképviseleti autonómiák irányában fejlődik, ez tény, tehát ez a megoldás nem is fél-, hanem negyedmegoldás. Tisztelettel kérem tehát, hogy legalább egy további ígéretet, egy további biztatást adjunk a gazdatiszteknek azzal, hogy ezt a pársoros módosítást elfogadjuk. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr kíván szólni. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Igen t. képviselőtársam verzátus jogász és így feltételezem, hogy csak tévedésből javasolja az előbb elmondottakat, mert hiszen mint verzátus jogásznak tudnia kell, hogy isemmilyen törvény nem érintheti egy később alkotandó törvény rendelkezéseit. (Meizler Károly: Itt eltemetjük ezt a gondolatot! Azért akartam ezt fenntartani!) Ali ez, amit mondok, jogászikig? Én azt hiszem, áll. Ami pedig a gazdatiszti kamarát illeti, nem tudom, hogy a képviselő úr itt volt-e tegnapi beszédem alkalmával; én alludáltam arra, hogy ez a rendelkezés nem zárja ki a kamarát, beszéltem a gazdatiszti kamaráról is, amely az idők változásával megvalósulhat. Ez a törvény nem prejudikál ennek a témának; nem zárja ki, hogy a földmívelésügyi kormányzat maga is ne térjen arra vissza. Ma ezt a megoldási módot választottuk és a gazdatisztek nagy tömegével érintkezésbe lépve úgy látjuk, hogy ezt mint első lépést a gazdatiszti társadalom a maga részéről helyesli. A kamarai gazdatiszti külön szakosztály működéséről a képviselő úr is úgy nyilatkozott, hogy ez megfelelő lehet; mindig attól fog függni, hogy milyen működést fejt ki, hogy milyen emberek vannak ott, hogy a gazdatiszti kar megfelelő vezetőket és megfelelő judieiummal bíró embereket fog-e beküldeni. Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a gazdatiszti külön szakosztály éppen olyan jól fog működni, mint a kamarán belül megszervezhető szakosztály. (Meizler Károly: De nem úgy, mint egy önálló kamara!) Ezekre való tekintettel kérem, méltóztassanak a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 13. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Meizler Károly képviselő úr módosító indítványával? (Igen!) A Ház a 13. §-t eredeti szövegében fogadja el. Következik a 14. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Huszár Mihály jegyző (felolvassa a Iá—15. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: A 15. § után Meizler Károly képviselő úr új 16. $ felvételét javasolja. Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! A 15. § után új szakaszként az alábbi szöveg felvételét javaslóim (olvassa): »Az 1920. évi XVIII. te. 34. §-a a következőikkel egészíttetik ki: mezőgazdasági kamarák feladata a mezőgazdasági munkásközvetítés, munkástoborzói igazolványok kiadása, valamint a mezőgazdasági munkás- és cselédügy közigazgatása, külön benyújtandó törvényjavaslat szenint«. T. Ház! Ha egyáltalában akarunk a kamarák belső életében egy kis változást, ha a kaülése 1937 március 12-én, pénteken. 215 marák hatáskörét ki akarjuk bővíteni, akkor erre az első lépés az lehet, hogy ezeket a szakkérdéseket, mint a mjunkásközvetítést, a munkástoborzói igazolványok kiadását, azután a cseléd- és munkásügyet, kivesszük <& közigazgatás hatásköréből. Hiszen nem vitás, íhogy ezek a szakproblémák lényegüket tekintve, nem a közigazigatás hatáskörébe tartoznak, nem lehet teihát ezeket tovább is rendőrbírói hatásköriben tartani. Ezeket az ügyeket másutt mindenütt a munkaadók és munkavállalók közös szervére bízzák rá, így Olaszországban a korporációkra, .másutt pedig ilyen kainaraszerű intézményekre. Ez a ihelyes. Ezek nem közigazgatási kérdések, Ihanem elsősorban termelési, másodsorban pedig szociális kérdések. Éppen ezért igenis a kamarák kezébe kell ezeket letenni és nem lehet továbbra is a közigazgatás kezében meghagyni. Nagyon sokszor kénytelenek vagyunk hivatkozni arra a bizonyos 95 pontra, melyet az elozŐ kormány adott ki, de amelyet magára vállalt az újonnan megalakult kormány is. Azokban a pontokban gyönyörű elvek vannak lefektetve. Itt vannak most a szak javaslatok, közeledjünk tehát a 95 pontban lefektetett elvekhez azzal, hogy az autonómiát kiépítjük az érdekképviseleti szervekkel és az által, hogy azokat nem puszta keretnek használjuk, hanem megfelelő működési lehetőséget és megfelelő hatáskört is adunk nekik. Ennek a hatáskörkiépítésnek első lépése az volna, thogy ezeket a szakkérdéseket, tehát a munkásközvetítést, a munkástoborzó igazolványok kiadását, azután a munkás- és cselédügyet a kamarák kezébe adjuk. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni isenki nem kíván, a vitát bezáróan. Az államtitkár úr kíván iszólni. Marschall Ferenc földmívelésügyi állanititkár: T. Ház! Köszönöm a képviselő úr felszólalását, amelyből arra kell következtetnem, hogy ő a kamarákat .minél nagyobb (hatáskörrel és feladatkörrel akarja megíbízni. Vagyok <bátor hivatkozni az alaptörvény 36. §-ára, amely szerint (olvassa): »a földmíivelésügyi miniszter a hatóságok törvényes jogköreinek sérelme nélkül a mezőgazdasági kamarát a mezőgazdaság körébe tartozó bármely gazdasági feladat keresztülvitelével is megbízhatja*. Ennek a szakasznak alapulvételével, a nélkül, hogy a jelen törvényjavaslatban külön kifejezésre kellene ezt juttatni, megvan a törvényes módunk és lehetőségünk arra, hogy a kamarákat megbízzuk azokkal a különleges feladatokkal, amelyekre az igen t. képviselő úr utalt. Ami az egyes kérdéseket illeti, már foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a munkásközvetítést és a munkástoborzói igazolványok kiadását rábízzuk esetleg a kamarákra, ez a kérdés most áll tanulmányozás alatt. Remélem, hogy a felhozott kérdések közül néhányat tényleg át tudunk utalni a kamarák feladatkörébe. Ahhoz, hogy a munkás- és cselédügyet a közigazgatás hatásköréből bizonyos részben átruházzuk a kamarákra, természetesen — amint a képviselő úr is kifejtette — törvényre van szükség, már pedig egészen felesleges, hogy ebben a javaslatban történjék utalás egy meghozandó külön törvényre. Egyébként megnyugtatom a képviselő urat, hogy ezek a kérdések most a leggondosabb tanulmányozás alatt állanak a földmívelésügyi minisztériumban. Mindezekre való tekintettel arra kérem a képviselő urat, mól29*