Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-198
198 Az országgyűlés képviselőházának 19 semmiféle mellékérdek vagy alárendelt érdek annak a (kamarai határozatnak a meghozatalánál szerepet nem játszott. A kamarának ezt a befolyásolatlanságát, ezt az Initaktságát és szakszerűségéit építi ki tovább ez a javaslat, miért lis azt hiszem, hogy a javaslatnak ez a része ebből a szempontból talán a legértékesebh. Gyömörey Sándor t. képviselőtársam több figyelemreméltó szempontot felvető (beszédében a faluval való közvetlen viszony kiépítését és megerősítését olyan szükségességnek jelezte, amely nélkül a kamarák hatóereje odakinn a perifériákon érvényesülni nem tud. {Felkiáltások jobbfelől: így is van!) Éppen ez a sziempont vezetett,, igen t. képviselő úr, 'almikor a mezőgazdasági bizottságok munkásságának megerősítésére törekedtünk és azt hiszem, módját jiiudjuk ejteni annak is, hogy a mezőgazdasági bizottságok hozzá is jussanak azokhoz a legszerényelbb anyagi eszközökhöz, amelyek lehető' teszik, hogy ^ elvégezhessék azt a primitív íráslbeli 'munkásságot és levelezést, amely utóvégre a mezőgazdasági 'bizottságok komoly működésének elengedhetetlen előfeltétele. Szóvátette még képviselőtársam, hogy a gazdaságii felügyelők kiszállási lehetőségének biztosítására egészen rendkívüli súlyt méltóztatik helyezni. Ennek a gondolatnak az értékétől teljesen át vagyok hatva és örömmel jelzem, hogy a legközelebbi időben beterjesztésre kerülő új költségvetésiben naigyoíbb önértékben történik majd gondoskodás arról, mint a múltban (Élénk helyeslés és taps.), hogy a gazdasági felügyelők tényleg el is láthassák azt a munkát, amelyre' hivatva vámnak. Mert a gazdasági felügyelőnek nem az a szerepe, hogy a vármegye székhelyén aktázzon (Ügy van! Ügy van!), — azt is el kell látnia — hanem az a legfontosabb, hogy minél közvetlenebb kapcsolatiban álljon a magyar gazdával, a magyar földmívelő néppel. (Elénk helyeslés.) Ez a gondolat vezet hennünket, amikor 1 a járási gazdasági felügyelők számát szaporítani akarjuk, mert amikor annakidején 15 évvel ezelőtt a Ház meghozta a vonatkozó törvényt, akkor az egész magyar gazdatársadalom a legnagyobb örömmel üdvözölte azt a gondolatot, hogy a járásinak legyin olyan hivatalos tényezője, aki nagyon keveset fog íráslbeli munkákkal foglalkozni és aMázni, elleniben ismeri a határt,, mint a tenyerét és a 'legközvetlenelbib érintkezésiben fog állani a falvakkal és a falusi néppel. Örömmel jelentem a t. Háznak, hogy az utóbbi időiben egyre több járásba sikerült ^gazdasági felügyelőket kihelyezni és remélem, hogy két-h'árom éven belül nem lesz, már olyan járás az országban, aimelytoen gazdasági felügyelő ott a helyszínien ne állana rendelkezésire. (Élénk helyeslés és taps. — Gyömörey Sándor: Csák azután ne gyakornokok, legyenek, hanem véglegesített, kinevezett tisztviselők!) Hertelendy Miklós t. képviselőtársam szintén a mezőgazdasági bizottságok jelentőségéről "beszélt és azt hangsúlyozta, hogy a legtöbb esetben az elnök személyétől függ r mind a járási, mind a községi 'mezőgazdasági bizottságok működése. Ez így van. De a földmívelő néptől, attól az egyszerű embertől ne várjunk íniciatívát, hanem iniciátívát attól az intelligens vezető tényezőtől kell várnunk, aki mint elnök, betölti azt a — nem akarom mondani — méltóságot, vagy pozíciót, de aki mégis a gazdatársadalom bizalmából ott ül az elnöki 8. ülése 1937 március? 11-én, csütörtökön. székben akár a községi, akár a járási bizottságban. Innen, erről a helyről azt a felszólítást intézem a gazdákhoz, hogy vállalják el az elnöki tisztségeket, mert ez egyike a legszebb, legnemesebb hivatásoknak, amivel gazdát anegtisztelhetnek Magyarországon. A mezőgazdasági bizottság elnökének lenni, ezt a bizottságot az elnöki székiből megfelelően vezetni és irányítani olyan közkötelesség, amelyért — ha megfelelően latjuk el — a nép esak hálás lesz. (Ügy van! Ügy van!) Meizler Károly igen t. képviselőtársam felvetette a kérdést, hogy az új kuriális beosztás nem veszélyezteti-e a kamarai szervezet egyensúlyi állapotát. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Sőt ellenkezőleg! Helyrebillenti!) Inkább azt hiszem, hogy helyrebillenti, mert azáltal, hogy a száz holdon aluli birtokosoknak négy kúriát biztosítunk és lehetővé tettük, hogy a középbirtok is megfelelő szerephez jusson a kamarában, sőt beiktattuk a gazdatisztek kúriáját is, a kamarai szervezet egyensúlyi állapota lényéig olyan lesz, hogy azt 'mondhatjuk, az összes igényeket kielégíti. Felemlítette t. képviselőtársam éppen a gazdatisztekkel kapcsolatban, hogy ezentúl a gazdatisztekre nézve rosszabb lesz a helyzet, mint eddig volt. Azt hiszem, ezt talán mégsem lehet mondani, (Gyömörey Sándor: Nagyon helyes ez a megoldás!) mert hiszen éppen a kormányzat terjesztette elő a gazdatisztek nyugdíjbiztosításáról szóló törvényjavaslatot s ezzel megoldott egy olyan problémát, amely már Q5 év óta probléma volt, (Ügy van! Ügy van! U jobboldalon és a középen.) is a gazdatisztek érdekképviseleti szervezetének a kamaráiban is külön kúriát teremtett. Ez azt hiszem, úgy a gazdatisztek mint az érdekelt birtokosok szempontjaiból nyereséget jelent s e két tényező együttes és harmonikus munkájából az egész gazdatársadialoimra, de a mezőgazdaság előbíbrervitelére is 'csak előny származhatik. i Ami azt az állítást illeti hogy a gazdatisztek kari érdekeiket a kamarában esetleg tnem tudják megfelelően képviselni, erre választóim az, hogy ezért akarunk gondoskodni arról, hogy egy külön gazdatiszti szakosztályIban a kari érdekek épúgy szóhoz juthassanak, Imint ahogyan a munkások is egy külön munkásszakosztályban a maguk speciális témáit és problémáit megvitathatják. Az országiban (járva, gazdatisztekkel beszélve, azt tapasztalítam, hogy ezt a gondolatot a maguk részéről helyesnek, jónak tartják; hiszen ez nem zárja !ki azt, hogy a gazdasági viszonyok megválto• zásával bizonyos idő múlva esetleg ne nyerjenek külön szervezetet. Azt hiszeni azonban, hogy ezzel a megoldással a gazdatisztek felé már komoly gesztust tett a kormány. Dulin Jenő t. képviselőtársam éppúgy, mint a, többi képviselő úr, a legnagyoíbb rokonszenvvel ibeszélt a kamarai intézményről és nagy szimpátiával nyilatkozott arról a munkásságról, amelyet, azt hiszem, elsősorban főleg a dunántúli kamara sok vonatkozásiban teljesített- A maga részéről főleg azt hangsúlyozta, — azt hiszem, ez volt beszédének egyik vezető gondolata — hogy ha már kamarák vannak és azok dolgoznak, akkor a kamarák véleményére, előterjesztéseire a kormány adjon is, hallgassa is meg őket. (Kun Béla: Van benne igazság!) Mi tényleg át vagyunk hatva ettől a gondolattól, hogy a kamarákat meghallgassuk. \Hogy mennyire súlyt helyezünk a kamarák vélemé-