Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-198

Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. 181 Mirbach Antal, az alsódunántúli mezőgaz­dasági kamara elnöke, az országos kamara el­nökével, Meosér Andrással tanulmányúton volt Ausztriában, éppen a mezőgazdasági kamarák tanulmányozására. Amikor hazajött, egyik nyi­latkozatában azt mondotta, hogy sírni szeretne, ha összehasonlítja az osztrák kamarákat a ma­gyar kamaráikkal ós látja, hogy odakinn mi­lyen nagy jelentőségük van ezeknek a kamarák­nak, milyen nagy alátámasztásban részesülnek a koirmány részéről ós hogy mennyivel hatéko­nyabb működést tudnak kifejteni, mint a ma­gyar mezőgazdasági kamarák, pedig elsősorban mégis csak mi volnánk agrárállam, nem pedig Ausztria. Ezen a téren 'szerettünk volna tehát változást és azt szerettük volna, ha a kamarák belső életét is megváltoztatták volna, hogy a kamarák ne instanciázó szervek legyenek, ha­nem csakugyan intézkedő szerviek, amelyek át­veszik a mezőgazdaság adminisztrációjának legalább azokat a részeit, amelyeknek a köz­pontban, a minisztériumban való koncentrá­lása úgy sem helyes és okos,, adminisztratív szempontból sem. Sajnos, azonban úgy van, hogy eddig valóísággal semmibe sem vették a kamarákat és (bizony sokszor, főleg régebben, puszta levegőnek (tekintették őket. Maguk a kamarák nem okai annak, hogy _ feladatu­kat nem tudták teljesíteni — ezt teljes tárgyi­lagossággal meg kell állapi tan om —• és anyagi és szellemi függetlenség nélkül a jövőben sem tudják teljesíteni kötelezettségeiket. Éppen ezért szeretnénk, ha a kormányzat a kamarák meg­felelő dotációjával megadná a lehetőséget, hogy a jövőben sokkal hatékony abban fejthes­sék ki működésüket. Nem arra . gondolunk, hogy a kamarai tisztviselők fizetését emeljék fel, hanem arra, hogy a kamarák céljaikat ez­zel az alátámasztással jobban tudják megvaló­sítani, mint ahogy eddig megvalósították. A kamarák anyagi helyzetének taglalásánál meg kell említenem, hogy egy nagyon kitűnő magyar közgazdasági szaklap bizonyos táma­dást intézett az országos kaniara ellen és fel­vetette, hogy az Unió Székfűkiviteli Társaság, amelyet éppen a képviselőháziban nem egészen alaptalan támadások értek a közelmúltban, 10.000 pengő évi szubvenciót juttat az országos kamarának. Nem tudom, vájjon így van-e ez, én csak tisztelettel felvetem, itt ezt, mert a ma­gam részéről is úgy látom, hogy ez nem volna helyes dolog, amennyiben összeférhetlenséget jelentene az országos kamarára nézve, amely­nek tulajdonképpen kötelessége ellenőrizni ezt a Székfűkiviteli Társaságot, főleg pedig akkor nem helyes, amikor jól tudjuk, hogy ez a tár­saság a kisemberekkel szemlben akárhányszor érdekellentétbe kerül és az országos kamará­nak elsősorban a kisemberek érdekét kell meg­védelmeznie ennek a társaságnak érdekeivel szemben is­T. Ház! A kauiarai vezetők helyes kiválasz­tása természetesen szintén szükségszerű valami, mert ha a kamarai tisztviselők nem megfele­lőek, akkor nem tudják magát a kamarai in­tézményt sem jól vezetni és nem tudják azt éppen a kisgazdaságok előtt szimpatikussá és arra alkalmassá tenni, hogy a nevelés és a tanítás terén — mert hiszen a kamaráknak az is feladatuk, hogy neveljék a kisgazdákat — meg tudjanak felelni a hivatásuknak. Bizony azt kell mondanom, hogy a kamaráknak a kö­zelmúltban körülbelül annyi jogkörük volt, amennyi a kisbírónak szokott lenni. (Kun Béla: Az bizony elég kevés!) Több van? (Kun Béla; Nem nagyon. Még ami joguk volt, azt sem en­gedték gyakorolni.) Csak ekkora keretet bizto­sított eddig a kamarák számára az alaptör­vény. Mi szerettük volna, ha ez a keret megfe­lelő változtatásokat nyer ebben az új javas­latban. Meg kell említenem, hogy az egyik vidéki kamara elnöke a következőket mondotta ezzel a javaslattal kapcsolatban (olvassa): »Mondha­tom, valósággal elképesztett és elkeserített ez a velünk való nemtörődés, az a semmibevevés, amelyben a kamarákat és az álláspontjukat ré­szesítették. Minden eddigi elgondolhatót is megcsúfoló nemtörődömség nyilvánult meg a leadott javaslatban. Az itteni szűkebbkörü bi­zottság előtt ki kell nyilatkoztatnom, hogy kénytelennek érzem magáim ara, hogy m.é,g< egy utolsó kísérletet tegyek megakadályozására annak, hogy ebből a javaslatból törvény le­gyen.* Ha egy kamarai elnök így nyilatkozik erről a javaslatról, természetesen, sajnos, mi sem lehetünk más állásponton. Azt mondja ez a kamarai elnök úr, hogy (olvassa): »Le kell rögzítenem azt, hogy a je­lenlegi miniszterelnök úrnál a legteljesebb megértéssel találkoztunk és ő komoly tárgya­lást kezdeményezett velünk egyéb óriási elfog­laltsága dacára is és azt hiszem, hogy azokat. akik e tárgyaláson résztvettek, a legnagyobb hálára és elismerésre kötelezi a miniszterelnök úr magatartása.« Azt kérdezem tehát, hogy ha a kamarák így vélekednek és a miniszterelnök úr is konciliáns és megértő volt a kamarák álláspontjával szemben, akkor hogyan lehet, hogy ebben a javaslatban mégsem jelentkezik ez a konciliáns magatartási Azt kell hinnem, hogy a miniszterelnök úr háta mögött itt is ismét bizonyos befolyásolásokat kell látnunk, — (Marschal Ferenc államtitkár felé:) nem az államtitkár úr részéről, (Derültség.) akiről tu­dom, hogy régi kamarai ember — de befolyá­sokat látunk és ezeknek következtében nem jutnak ide'megfelelő javaslatok. Hivatkoznom kell az Országos Mezőgazda­sági Kamara véleményére is. Azt mondja az Országos Mezőgazdasági Kamara a képvise­lőkhöz eljuttatott körlevelében, hogy (olvassa): »Sajnálattal állapította meg az igazgató-vá­lasztmány és a közgyűlés azt is, hogy a kama­rai javaslatok egynémelyike éspedig éppen azok, amelyek megvalósítására a mezőgazda­ság törvényes érdekképviseletének hatéko­nyabbá tétele érdekében, különösen súlyt kel­lett volna helyeznünk, a javaslatban figyelmen kívül hagyattak.« Az Országos Mezőgazdasági Kamara is így nyilatkozik, tehát kénytelen az országgyűlési képviselőkhöz bizonyos módosí­tásokat eljuttatni és kérni őket, hogy képvisel­jék itt ezeket a módosításokat. Ezekben a mó­dosításokban benne foglaltatik az, hogy a köz­ségi mezőgazdasági bizottság minden nagy­községben, illetve körjegyzőségben, az illetékes mezőgazdasági kamara javaslatára pedig kis­I községekben is megalakítandó legyen. Szó van itt azután arról is, hogy a, gazdatisztek saját testületi érdekei szempontjából külön kúria be­iktatásával az ő beillesztésük a mezőgazdasági kamarába mellőztessék, vagyis a gazdatisztek önálló kamarát kapjanak. További indítványa az Országos Mezőgazdasági Kamarának az, hogy különféle jogkörökkel gazdagíttassék a kamarák belső élete. T. Háa! Ha ezeket mind figyelembe vesz­szük, akkor azt kell mondanunk, igaza van egy másik vidéki kamarának, amely azt mondja, hogy ilyen körülmények között nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom