Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

174 Az országgyűlés képviselőházának 1 nem iparkodnak továbbadni kisgazdáknak müvelésre, ez azonban önálló exisztenciák megteremtésére nem alkalmas. Az volna itt az egyedüli megoldás, ha már mindenki nem vehet földet, hogy örökös bérleteket létesítsenek, hogy legalább így lehetővé legyen téve önálló exisztenciák megteremtése. Amikor ezeknek a védetteknek egyhatod részét elejtették a védettségből és ezek ellen megindul az árverés, akkor feltétlenül kívánatosnak tartják ezek a bajbajutott gazdák, hogy a védettség megszüntetése felfüggesztessék, az ellenük megindított végrehajtásokat is felfüggesszék, a kormány pedig gondoskodjék arról, hogy a gazdaadósságokat véglegesen, egyszersmindenkorra rendezzék. Véglegesen rendezzék, necsak éppen a belföldi kölesönökre, hanem a külföldi kölesönökre vonatkozóan is, mert végeredményben a legtöbb gazdaadósság ilyen kölföldi kölcsönön alapúd és azért ilyen nehéz az ő helyzetük megjavítása. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a font és a dollár árzuhanásából 1200 millió pengő apadás állt elő és amikor a belga frank, a svájci frank és a hollandi forint szintúgy 30 százalékkal csökkent, ez megint 280 millió pengős apadást jelentett. így tehát óriási összeggel állunk szemben és joggal felvethetném a kérdést, hogy vájjon kié lesz az az összeg. (Mózes Sándor: A bankoké!) A bankoké nem lehet, mert a bank nem közvetlen hitelező, hanem csak közvetett hitelező. (Mózes Sándor: Megvásárolja a zálogleveleket!) Ezek a záloglevelek tényleg a bank birtokában vannak. De ha azt látjuk, hogy amikor a tőzsdén ezeket a papírokat bevezették, igen magas árfolyamon jegyezték a papírokat, akkor ebből azt következtethetjük, hogy a bankok nem hajlandók belátni azt, hogy azon az árfolyamon fizessék a papírokat, amelyen ők ezeket a papírokat magukhoz váltották. Itt tenni kell valamit és Budapest példája mutatja, hogy igenis, lehet valamit tenni. Budapest alpolgármestere, dr. Lamotte Károly, kint volt Berlinben és tárgyalt a külföldi hitelezőkkel. Amint az újságok írták, ő maga beszámolt erről és azt mondta, hogy a főváros az eredetileg kézhez vett összegnek mintegy 51%-át fizeti vissza pengőben és ezzel a hitelező minden igénye ki van elégítve. Amikor ilyen nagy megtakarítást tud a főváros elérni, akkor remélhető, hogy a mezőgazdaság is hasonló előnyre fog szert tenni és akkor nem lesz kitéve a mezőgazdaság annak, hogy árverések révén az ősi birtokból kipotytyanjon és ott esetleg mint bérlő megtűressék és feltámadjon a lelkében a keserűség, hogy miért jutott eddig és miért nem segítettek rajta. Mélyen t. Ház! Ezért voltam bátor interpellációmat bejegyezni és megkérdezni a miniszterelnök urat, van-e^ tudomása arról, hogy a kormány és a Pénzintézeti Központ intencióinak ellenére, a hitelezők, jobb termésre és állatárakra hivatkozva, mégrohanást intéztek a védettségtől elesett gazdaadósok ellen és van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az eddig kiadott gazdavédelmi rendeletek elégtelensége, néha helytelen és a gazdaadósokra káros magyarázata miatt, valamint az előbb felsorolt hitelezői megrohanások miatt a gazda* közönségben nyugtalanság mutatkozik

; Ezért arra kértem a miniszterelnök urat, méltóztass sók intézkedni, hogy a védettség megszüntetése felfüggesztessék és az árverések, amelyek 97. ülése 1937 március 10-én, szerdán. ebben az időben kitűzetfcek, levétessenek a napirendről és intézkedjék^ a kormány arról, hogy mindazok az adósságok, amelyek 1932 április l-e előtti időhen keletkeztek, hathatós védettség alá helyeztessenek mindaddig, amíg a kormány egy végleges gazdaadósságrendezéssel nem fog a Ház elé jönni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr nevében a a pénzügyminiszter úr kíván válaszolni az interpellációra. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! A feltett .kérdéseikre azok sorrendjében válaszolok. Az első

1 kérdésnél 'tévedésnek kell fen forogni, amikor a kép viselő úr azt állítja,, hogy a védett gazdaadósokinak körülbelül hatodrészével szemlben szüntettek meg nem fizetés miatt a védettséget. A híróságok által 'bejelentett adatok alapján az igazságügyminisztérium erről a kérdésről statisztikát vezet és e statisztika szerint, a január 15-i állapotot véve alapul, az a helyzet, hogy 90.531 védetté nyilvánított birtokiból 9600 esetben szüntették meg a védettséget, de ebben a számban benne vannak azok az eseteik, amelyekben nem a szolgáltatás elmulasztása, hanem eredeti érvénytelenség miatt, tehát azért szüntették meg a védettséget, mert megállapították, hogy nem iis illette volna meg az illetőt. Sok olyan eset van, ahol a gazdaadósok kérelmiére törölte a bíróság a védettséget. Hogy ez nem kis százalék,, arra nézve legyen szabad megemlítenem, hogy 1869 esetben kérte maga a gaadaadós a védettség megszüntetését, legtöbbször birtokeladással és kiegyezéssel kapcsolatban. Egy további adat, hogy a 9600 törölt védettségből, aminek esakegy kis része esik nemfizetés okából bekövetkezett törlésre, 4096 esetben kérelmezték a védettség visszaállítását, amit — mint 'méltóztatnák emlékezni — a legutóbbi 10.000—1935. M. E. számú rendelettel lehetővé tettünk. • Ebből a 4096 esetből 1937 január 15-éig a (bíróság 3953 esetet döntött el és 2494 esetben viiszszaáilította a védettséget. Ha mindezeket figyelemlbe vesszük, akkor azt látjuk, hogy egy. általában nem áll az, hogy (nemfizetés okából a védettségi eseteknek nem kevesebb, mint egyhfatoidrészében törlés történt •• volna. Tudom, hogy ez jóhiszemű tévedés a képviselő úr részéről, 'mert hiszen kizárólag a kormány van ezeknek a statisztikai adatoknak birtokaiban, de mégis súlyt helyeztem arra, hogy ne keletkezzék itt téves látszat. Arról, hogy a védettség megszüntetése sok esetben a rendeletek intenciói ellenére történt volna meg, határozottan mondhatom, nem tudok. Ez a kérdés bírói hatáskörbe van utalva és a bíróságok a legnagyobb tárgyilagossággal tárgyalják ezeket az eseteket. Mellékesen, zárójelben jegyzem meg, hogy hitelezői oldalról hónap-hónap mellett jönnek panaszkodni, hogy a bíróságok kétség esetében mindig az adós javára magyarázzák a rendeleteket (Helyeslés bálfelöl.),- amit természetesnek tartok, mert hiszen a bíró is átérzi azt a szociális nyomort, amely itt az országban van. Nem hiszem! tehát, hogy ebben a vonatkozásban a panaszok helytállók volnának. Ami a második és a harmadik kérdést • illeti, hogy a hitelezők a jobb termésre és a jobb állatárakra hivatkozva megrohanták volna most a gazdákat, felmondanának nekik és a végrehajtási tilalom megszüntetését kérI nék, a nem védett adósoknál pedig tömegesen