Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
Az országgyűlés képviselőházának 197. vezetnének árveréseket, ez nem áll. Nagyon kérem, méltóztassék minden konkrét panaszt közölni velem, én állandóan foglalkozom ezzel a kérdéssel. Általában azt kell mondanom, hogy, azt a megállapodást, amelyet gentleman agTeement-neik.nevezhetek, ós amit a hitelintézetekkel létesítettem, ők a legmesszebbmenőén betartották ós betartják, sőt előfordul, hogy ha egy nagyon ikonok adóssal szemben — mert. méltóztassék elhinni, ilyen is akad — a pénzintézetnek mégis el kell járnia, akkor még engem is, vagy az államtitkáraimat felkeresik, hogy vizsgáljuk meg az esetet, amelyben nekik el kell jármok. Lehet, hogy ezen a terén ellenkező irányban vannak 'kivételek, de ezeket méltóztassék velem közölni ós én közbe fogok lépni, amennyire csaik lehet. Eddigi tapasztalataim alapján — amelyek igen konkrétek, mert folyton' figyelem ezt a dolgot — azt kell mondanom, hogy a hitelezők nagy türelmet tanúsítanak. , Ami azt illeti, hagy most egy rendelettel azonnali hatállyal függesszünk fel minden hitelezői cselekményt, behajtást, pert és védettség törlésére irányuló eljárást, ez mindaddig maradjon így, amíg még egyszer nem' rendezzük a gazdaadósiságok kérdését, erre igen határozott nemmel vagyok kénytelen válaszolni, mert erre nem vagyok hajlandó. Ez egyébként az egész kormány álláspontja. Mélyen t. uraim, ne értsük félre egymást. Érezzük és tudjuk mindnyájan, milyen nehéz a gazda a dósok helyzete, mindnyájan segíteni akarunk rajtuk, de ne tévedjünk az ellenkező végletbe: ez egy általános moratóriumot jelentene, ezzel tönkretennpk az országot s azt a megmaradt hiteléletet, amely most kezd megerősödni és amellyel kapcsolatban ismét lehet hitelről beszélni. Ilyen intézkedés ezt a hiteléletet csirájában elfojtaná. Erre az: útra nem szabad rátérnünk, mért ez éppen a gazdáknak ártana és lehetetlenné tenné, hogy a gazdák hitele végre ismét felépüljön, aminek érdekében annyi sok áldozatot hoztunk és aminek érdekében tavaly az egyesített új mezőgazdasági hitelintézetet: az Országos Földhitelintézetet is felépítettük. Az új hitelintézet most fogja közzétenni első mérlegét. Ez a mérleg tanúságot fog tenni arról, hogy ez az intézet rendkívül nehéz helyzetből, amelyben a Magyar Földhitelintézet volt, — egyesülvén a másik kettővel — hitelképes ós hitelt nyújtani tudó intézetté vált. Ami végül azt a kérdést illeti, hogy a pénzintézetek köteleztessenek arra, hogy ne adják el a birtokukba került ingatlanokat és ne állítsák fel a birtok-központot, erre vonatkozólag azt felelem, hogy én nem vagyok a birtokközpont felállítása mellett és soha nem is voltam mellette. Ami pedig azt a kórdóst illeti, hogy a pénzintézeteknek így tulajdonába jutott földek igénybe vételéről külön rendelkezzünk, erre szükség nincs, hiszen sokat tárgyaltuk dtt a telepítési törvényt s abban erről már intézményes gondoskodás törtónt. Attól félni tehát, hogy ebben a vonatkozásban a gazdákat valami hátrány éri, nem 'kell. Ez az, amit legjobb tudomásom szerint a képviselő úr interpellációjára válaszolni tudok. Elnök: Az interpelláló 'képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Reibel Mihály: T. Ház! Engedtessék meg nekem, hogy pár szóval válaszoljak a miniszter úr beszédére; különösen pedig annak a véülése 1937 március ló-én, szerdán. í?o géhez szeretnék szólani azért, mert vannak, akik már nagyon sokat fizettek be ós most azért, mert egyszer elakadtak a fizetésben, teljesen kiforgatják őket vagyonukból. Éppen ezért nagyon kérném, hogy amíg a gazdaadóssag kérdése véglegesen rendezve nem lesz, a birtokok maradjanak meg a pénzintézetek kezén, mert így reméljük, hogy majd a rendezésnél a sok befizetett összegből egy bizonyos részt az illetők mégis visszakaphatnak. Tudomásul veszem, amit a miniszter úr mondott ós iparkodni fogok, hogy azokat, akik ezt a megbízást nekem adták, a konkrét adatok átnyujtására bírjam, amiket azután a miniszter úrhoz fogok továbbítani. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr által az interpellációra a miniszterelnök úr nevében adott választ tudomásul venni, igen, vagy nem. {Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Reibel Mihály képviselő úr interpellációja a 'belügyminiszter úrhoz. Kérem, az interpelláció szövegének felolvasását. vitéz Kenyeres, János jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügy miniszter úrhoz a gyöngyöshalászi keresztényszocialista földmunkásgyűlés engedélyének megtagadása ügyében. A gyöngyösi főszolgabíróiság már ismételten megtagadta az engedélyt, hogy a keresztényszocialista földmunlkásság gyűlést tarthasson. Tisztelettel kérdem az igen t. belügyminiszter urat, hajlandó-e biztosítani, hogy a vallásos ós hazafias szempontból megbízható földmunkásság szervezkedési szabadságában ne gátoltassék, hanem a törvényben biztosított szabadságjog alapján szervezkedhessek?«. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Ház! A Magyarországi Keresztényszocialista Földmunkások és Földművelők Országos Szövetsége most január végén ünnepelte 30 éves évfordulóját, amely alkalommal az összegyűlt szervezetek vezetőségét felszólították, hogy a régi egyesületeiket élessze fel ós azokat gyarapítsa. Ennek megfelelően a Gyöngyösön és más helyeken gyűlésre összegyűlt földmunkások és földmívesek vezetői szélesebb körű szervezkedést beszéltek meg. Az első hely lett volna Gyöngyöshalászi, amely Gyöngyös mellett van, ott szándékoztak gyűlést tartani. Annak rendje és 'módja szerint benyújtották a gyűlést kérő kérvényt a gyöngyösi főszolgabírói hivatalihoz, ahol azonban ebbeli kérelmüket visszautasították azzal az indokolással, hogy a közrend szempontjából nem tartják a gyűlés, megtartását megengedhetőnek. Reánk, keresztényszocialistákra ez sérelmes dolog, mert rólunk, keresztényszocialistákról sohasem lehetett azt mondani, hagy mi nemzetietlen, vagy hazafiatlan elemeik lettünk volna. Nem tudom, hogy a gyöngyösi főszolgabíró úr miért fél éppen tőlünk, (keresztényszocialistáktól. En csak emlékeztetni^ akarom az. igen t. Házat arra, hogy 1919-hen éppen Gyöngyöshalásziiban a keresztényszocialista egyesület hívei voltak azok, akik ellentálltak a kommunistáknak. Azokban a nehéz nap okban, amikor nagy dolog volt kiállani az igazságért, ezek az emberek ezt megtették; de nemcsak akkor tették meg, hanem megteszik ma is. Nem jöttem volna ezzel a kérdéssel az igen t. Ház elé, ha ez egyedülálló eset lenne. De ugyancsak a gyöngyösi főszolgabíró volt az,
