Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
Áz országgyűlés képviselőházának 19 ponti Statisztikai Hivatal ezévi január havi kimutatása iszerint a létfenntartási költségek indexe mennyi és ezt összehasonlítjuk a három évvel ezelőtti indexszámmal, akkor azt látjuk., hogy annakidején a létfenntartási költségek indexszáma 95 pont volt, — akkor, amikor a fizetéseket leszállították — ma pedig: ugyanez az indexszám 106'2 pontot tesz ki, tehát 11'2 pont differencia van a kettő között. Ha tehát kell drágasági pótlék, akkor ezt elsősorban a segédhivatali tisztviselők, díjnokok, kezelők kategóriája számára kell megadni. Ez a kategória 15.000 férfi és női keresőt jelent, — családtagjaikkal együtt összesen 50.000 lelket —akiknek sorsa most már csakugyan megdöbbentő és akiknek nemcsak lehetetlenülés a helyzetük, nemcsak egészségüket és szociális helyeztüket veszélyezteti ez az állapot, hanem továbbmegyek, még morális helyzetüket is veszélyezteti. Hiszen ha látják azt, hogy Magyarországon valósággal a felé az állapot felé haladunk, hogy az egyik oldalon a koldusok, a másik oldalon pedig a, milliomosok társadalma lesz itt, és ha látják, hogy ők primer szükségleteiket sem tudják kielégíteni, mert nincs ruhájuk, kenyerük ós meleg szobájuk, ugyanakkor viszont a másik oldalon az új milliomosok az. életnek, az egész fejlődésnek maximumát tudják ia maguk számára megteremteni és csúcsteljesítményként elérni, vagyonokat gyűjtve és halmozva össze: akkor morális helyzetük is veszélyeztetve van. Ezért a kormány figyelmébe ajánlom sorsukat és kérem,.hogy sürgősen méltóztassék ezen a helyezten változtatni. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Az interpelláció ki adatik ia pénzügyminiszter úrnak. (Meizler Károly: Nem lehet! A pénügyminiszter úr jelen van!) Következik Fricke Valér képviselő úr interpellációja a belügyminiszter és pénzügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): hajlandó-e a kormány a létminimumon aluli jövedelemmel bíró családoknak kórházi költségeit taz Országos Betegápolási Alap terhére átvállalnia Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fricke Valér: T. Képviselőház! Különös örömömnek adok kifejezést, hogy a pénzügy1 miniszter úr ő exeellenciája jelen van a Ház-; ban és meg fogja hallgatni ezt az agrárvonat-, kozásban igazán közérdekű és minden gazda-: képviselőt élénken érdeklő kérdést. Az interpelláció címében egy kis hiba van,' amennyiben tulajdonképpen nem a létmiiii-i mumon alul levőknek, hanem a törpebirtokosa és zsellér-társadalom kórházi ápolási költségei^ ről kellett volna a címnek szólnia. Csakhogy ez a meghatározás sokkal szabatosabb, mert bizonyos körvonalakat határoz meg, viszont a törpebirtokos- és zsellér-társadalom« meghatározás olyan tág fogalom, amelynek fel- és lefelé igen nehéz preciz határokat szabni. * A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával már voltam bátor a t. kormány figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy van az országnak és különösen a mezőgazdasági lakosságnak egy olyan rétege, amelynek kórházi ápolási költségéről nincsen gondoskodás. Ez talán az egyetlen társadalmi réteg az egész országban, amely ebben a tekintetben még hiányokat szenved. A gazdasági cselédek kór. ülése, 1937 március 10-én, szerdán. iéB házi ápolási költségeiről — mint méltóztatnak tudni — a munkaadó, illetve a birtokos gondoskodik, az Oti. és a Mabi. megszervezése révén a köz- és magántisztviselőkről és családtagjairól történt gondoskodás; a tanoncokról, az iparosokról, segédeikről ós az egész ipari munkásságról, sőt a bányamunkásságról is gondoskodás történik és a szegénysorsúak kórházi ápolására 10 4 millió pengő van felvéve, ami erre a célra teljesen elegendő. Mindenkiről gondoskodnak tehát. A 6000/1931. M. E. számú rendelet még a hontalanokról is gondoskodik, ezenkívül pedip- a külföldi állampolgárokról is. Ha tehát egy vagyontalan külföldi állampolgár Magyarország területén megbetegszik, annak kórházi ápolási költségeiről az- állam gondoskodik, illetőleg a költségvetésben gondoskodás történik róla, de ha a zsellértársadalomból, a kisbirtokos-, Illetőleg törpebirtokos-társadalomból valaki megbetegszik, (Egy hang balfelől: Az tönkremegy!) illetőleg munkaképtelen lesz, arról nem történik gondoskodás, ha egész vagyona csak 100 vagy 150 pengőt tesz is ki, vagy ha öt négyszögöl földje van. (Egy hang a baloldalon: Nemcsak ő megy tönkre, hanem a testvére is! — Meizler Károly: A családja is! — Farkas István: Ezért kell az egészségügyet államosítani!) Azt hiszem, ez olyan kérdés, amellyel egy kicsit behatóbban kell foglalkoznunk, (Mózes Sándor: Ezeknek nem szabad megbetegedniük!) ezért engedtessék meg, hogy egy kicsit megvilágosítsam ezt a kérdést és egypár dologban vonatkozásba hozzam az egyébként jelenleg is fennálló rendelkezéssel és törvénnyel. Nézzük meg tehát ezeket a kérdéseket egy kicsit jobban és kézzelfoghatóbban, (hogy megértsük őket, mert hiszen látom, hogy ezek nagy általános érdeklődést, sőt ímegéirtésit keltenek •minden vonalon (Meizler Károly: Már tavaly is!) az ellenzéken éppen úgy, mint a kormánypárton. (Mózes Sándor: Ezt a kérdést meg kell oldani minden körülmiényiek között!) A kisbirtokos és főleg a törpebirtokos és <a zsellér, akinek ingatlanvagyona fél vagy negyed nádas ház pár négyszögöl földdel s akinek ezenkívül talán egy 'hold Ofb.-tföldje, vagy talán még fél hold saját ingatlana van, az a társadalmi osztály, amelynek fejlődését eddigi törvényeink is alátámasztani igyekeznek, ez az »az örökös és hatalmas nagy nemzeti rezervoár, amelyből egészséges, fejlőidniképes exisztemciákat termelt ki a nemzet nagy számban éveken keresztül. Hogyan és milyen jkörülmiények között él ez a (bizonyos osztály! (Mózes Sándor: Napi 18 fillérből!) A niincstelenséigből felküzdi magát a törpebiírtokos osztályba egy élet szorgalmas, verejtékes és nehéz munkájával. Ez a társadalmi osztály a nincstelensógből úgy küzdi fel magát, thogy megházasodva, 7—8 gyermeknek ad életet ós ezek miatt a gyermekek miatt, mondhatnám, fillérenként spórolja el szájától a kenyeret. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez a társadalmi osztály filliérenkint gyűjti össze azt az összeget, amelyből egy munkás, szorgos és nehéz élet után élete delelőjén az eszményi célhoz: célthoz ér végre és egy kis háznak, esetleg egykét hold földnek boldog és (megelégedett tulajdonosává válik. (Mózes Sándor: Nem lelhet nagy a megelégedettsége!) Mi történik azonban akkor, ha valamely családtagnak, nem is akarom azt mondani, hogy valamely családfenntartónak komolyabb baja történik és olyan betegségbe esik, — nem
