Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
Az országgyűlés képviselőházának 197. • T. Ház! Amint imondottam, a délelőtt folyamán a Rendesi-telepre nézve kaptam azt a megnyugtató kijelentést, hogy ott a vízátemelő készülékeket meg fogják építeni, de kérdem: mi lesz Rákoscsabával? Lehet-e tétlenül néznie a kormányzatnak azt, hogy ez a száz család, amely kiment oda azért, mert azt remélte, hogy jobb lesz a levegője, amely azt remélte, hogy gyermekei egészségesebb légkörben fognak felnőni, ott éljen vagyonának utolsó romjain, a szájától keservesen megtakarított pénzen vett ingatlanon, ahol végül is nem tudja gyermekeinek egészségét •biztosítani 1 ? Tudom, hogy a miniszterelnök úr is el van foglalva s hogy a belügyi államtitkár úr is el van foglalva. Ügy tudom, a belügyi államtitkár úr a miniszterelnök úr képviseletében So!pronba utazik, de nem szeretném, ha azért, mert a miniszterelnök úr és a belügyi államtitkár úr nincs itt, a kormányzat ezeknek a szerencsétleneknek az ügyét nem tenné magáévá. T. Ház! Még egyet kell megjegyeznem. Éppen most hoztunk egy törvényt, amelyben kimondottuk, hogy a községek parcellázási engedélyei a jövőben a főszolgabírótól függnek. Azt kell mondanom, hogy ez katasztrófának lesz az oka. A legutolsó esztendőben például a pestkörnyéki új parcellázások teljesen megfelelőek voltak, megfelelőek azért, mert a vármegyei szabályrendelet értelmében minden parcellázási tervet be kellett mutatni az alispánnak és az alispán addig semmiféle parcellázásra engedélyt nem adott, amíg az utakról, a vizek levezetéséről és a világításról nem gondoskodtak kellőkép. Most hoztunk egy törvényt, amely az eddigi jó intézkedéseket megváltoztatta és kimondottuk, hogy ezentúl a főszolgabíróhoz kell fordulni. Hogy a főszolgabírói gondoskodás mit jelent erre nézve, nem akarom a t. képviselőtársaimat untatni azokkal a fényképekkel, amelyeket itt Rákoscsabán és Pestszenterzsébeten vettünk fel, hogy miképpen néznek ki ezek a házak, amelyeknek a belsejében valósággal derékig áll a víz és amikor az emberek vedrekkel öntik ki az utcára azt a vizet, az nem tud lefolyni, mert nincs megfelelő levezető csatorna. Szíveskedjenek a t. képviselőtársaim beleképzelni magukat hasonló helyzetbe, abba a helyzetbe, hogy vagyonkájuk utolsó romjait vinné így el mint ahogyan ezeknek az embereknek vagyona utolsó roncsait viszi el és kérdem mit tennének t. képviselőtársaim, ha lakásukba törne be úgy a talajvíz, mint ahogyan ezeknek az embereknek a lakásába betört. Innen kérem a miniszterelnök urat ós a belügyi államtitkár urat, szíveskedjenek ezzel a kérdéssel ugyanolyan jóindulattal foglalkozni, mint amilyen jóindulattal foglalkozik ezzel a kérdéssel Pest vármegye és méltóztassanak lehetővé tenni, hogy ezeknek az embereknek emberhez méltó megélhetésük a saját házaikban lehetővé tétessék. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrnak. Következik Meizler János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a szöveg felolvasását. Huszár Mihály jegyző (olvassa): interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása a m. kir. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a megélhetés színvonalán amúgy is alul álló tisztviselői társadalmat ülése* 1937 március 10-én, szerdán. 163 a drágaság súlyos gazdasági, szociális és társadalmi válságba sodorta? Hajlandó-e a m. kir. pénzügyminiszter úr a válság kimélyítését megakadályozni 1 ? Meizler Károly s. k.« Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó! Meizler Károly: T. Képviselőház! Mi, agrárkerületi képviselők nagyon sokszor szót emeltünk azért, hogy a mezőgazdasági terményeknek megfelelő árai legyenek. Nemcsak azért emeltük fel szavunkat, hogy ne termeljenek veszteséggel a mezőgazdaságok, hanem azért is felemeltük szavunkat, hogy viszont a fogyasztókat se terheljék meg indok és alap nélkül. Sajnos azonban, a mostani drágaság a gazdákon alig segített, viszont a fogyasztókat annál inkább megterhelte. Nem vagyunk azonban elfogultak és látjuk azt is, hogy a tisztviselői társadalom legalján álló kistisztviselőket a drágaság milyen nehéz problémák elé állította, ,s állította főleg azokat a tisztviselőket, akiket a törpebirtokosok mintájára inkább törpetisztviselőknek lehetne neveznünk. Ezek kívánságaira szeretném most felhívni a t. Ház figyelmét. Felhívom t. képviselőtársaim figyelmét a segédhivatali tisztviselőkre, díjnokokra és kezelőkre. Ezek már a tisztviselői fizetések redukciója előtt is olyan viszonyok között voltak, hogy primer szükségleteiket és élelmezésüket rendesen ellátni nem tudták, azóta pedig a redukció következtében valósággal kikapcsolódtak a foigyasztok sorából. Nemrégen olvastam egy kis hírt arról, hogy egy angol munkanélküli a bíróság elé került azért, mert szenet lopott. A bíró emberségesen megkérdezte, hogyan tehetett ilyet, amikor rendes munkanélkülisegélye van és abból ki tudott volna jönni? Erre azt mondotta a munkanélküli: elszámolok szívesen az én munkanélkülisegélyemmel; kifizettem rendesen a lakbéremet, a fűszeresemet, adósságot nem csináltam, de a feleségem megbetegedett, meleg szobám nem volt, azért mentem el ' a pályaudvarra egy zsák szenet lopni. A bíró végszükség esetét látta fenforogni és felmentette ezt a munkanélkülit. T. Ház! A magyar középtisztviselő . életszínvonala alatta áll az angol munkanélküli életszínvonalának. Alatta áll és nem éri el ezt a színvonalat már csak azért sem, mert a. mostani bekövetkezett fizetésredukciók ezt a színvonalat mégjobban alászállították. Pedig ezek a szegény köztisztviselők, akik mint kezelők és díjnokok teljesítenek szolgálatot, nem munkanélkü'lisegélyképpen kapják a kis fizetésüket, hanem bizony becsületesen és tisztességesen megdolgoznak érte. Azt látjuk, hogyha ezekről a tisztviselőkről egy törvényszéki tárgyalással kapcsolatban mégis szó esik, akkor nem mint bűnözőkről, nem mint bűnösökről esik szó, hanem mint kifosztottakról. A budapesti kir. törvényszék előtt ugyanis most volt egy főtárgyalás, amelyen valami Fürst urat vontak felelősségre azért, mert ilyen 'kistisztviselőknek nyújtott uzsorakölcsö; nőket. Csakugyan ezek a kistisztviselők a szó szoros értelmében rá vannak utalva, hogy ilyen uzsorásokhoz forduljanak, mert tartalékaik egyáltalában nincsenek és ha valami szerencsétlenség éri őket, vagy csapás áll be az életükben, akkor tartalékok híján tényleg csak az uzsorásokhoz fordulhatnak. Ez a Fürst a bíró megállapítása szerint évi 78 százalék ka22*
