Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. • T. Ház! Amint imondottam, a délelőtt folya­mán a Rendesi-telepre nézve kaptam azt a megnyugtató kijelentést, hogy ott a vízátemelő készülékeket meg fogják építeni, de kérdem: mi lesz Rákoscsabával? Lehet-e tétlenül néznie a kormányzatnak azt, hogy ez a száz család, amely kiment oda azért, mert azt remélte, hogy jobb lesz a levegője, amely azt remélte, hogy gyermekei egészségesebb légkörben fognak felnőni, ott éljen vagyonának utolsó romjain, a szájától keservesen megtakarított pénzen vett ingatlanon, ahol végül is nem tudja gyer­mekeinek egészségét •biztosítani 1 ? Tudom, hogy a miniszterelnök úr is el van foglalva s hogy a belügyi államtitkár úr is el van foglalva. Ügy tudom, a belügyi államtit­kár úr a miniszterelnök úr képviseletében So!pronba utazik, de nem szeretném, ha azért, mert a miniszterelnök úr és a belügyi állam­titkár úr nincs itt, a kormányzat ezeknek a szerencsétleneknek az ügyét nem tenné ma­gáévá. T. Ház! Még egyet kell megjegyeznem. Éppen most hoztunk egy törvényt, amelyben kimondottuk, hogy a községek parcellázási en­gedélyei a jövőben a főszolgabírótól függnek. Azt kell mondanom, hogy ez katasztrófának lesz az oka. A legutolsó esztendőben például a pestkörnyéki új parcellázások teljesen meg­felelőek voltak, megfelelőek azért, mert a vár­megyei szabályrendelet értelmében minden parcellázási tervet be kellett mutatni az al­ispánnak és az alispán addig semmiféle parcel­lázásra engedélyt nem adott, amíg az utakról, a vizek levezetéséről és a világításról nem gon­doskodtak kellőkép. Most hoztunk egy tör­vényt, amely az eddigi jó intézkedéseket meg­változtatta és kimondottuk, hogy ezentúl a fő­szolgabíróhoz kell fordulni. Hogy a főszolga­bírói gondoskodás mit jelent erre nézve, nem akarom a t. képviselőtársaimat untatni azok­kal a fényképekkel, amelyeket itt Rákoscsabán és Pestszenterzsébeten vettünk fel, hogy mi­képpen néznek ki ezek a házak, amelyeknek a belsejében valósággal derékig áll a víz és amikor az emberek vedrekkel öntik ki az utcára azt a vizet, az nem tud lefolyni, mert nincs megfelelő levezető csatorna. Szívesked­jenek a t. képviselőtársaim beleképzelni magu­kat hasonló helyzetbe, abba a helyzetbe, hogy vagyonkájuk utolsó romjait vinné így el mint ahogyan ezeknek az embereknek vagyona utolsó roncsait viszi el és kérdem mit tenné­nek t. képviselőtársaim, ha lakásukba törne be úgy a talajvíz, mint ahogyan ezeknek az embereknek a lakásába betört. Innen kérem a miniszterelnök urat ós a belügyi államtitkár urat, szíveskedjenek ezzel a kérdéssel ugyanolyan jóindulattal foglal­kozni, mint amilyen jóindulattal foglalkozik ezzel a kérdéssel Pest vármegye és méltóztas­sanak lehetővé tenni, hogy ezeknek az embe­reknek emberhez méltó megélhetésük a saját házaikban lehetővé tétessék. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­minisztérium vezetésével megbízott miniszter­elnök úrnak. Következik Meizler János képviselő úr in­terpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a szöveg felolvasását. Huszár Mihály jegyző (olvassa): interpel­láció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása a m. kir. pénzügyminisz­ter úrnak arról, hogy a megélhetés színvona­lán amúgy is alul álló tisztviselői társadalmat ülése* 1937 március 10-én, szerdán. 163 a drágaság súlyos gazdasági, szociális és tár­sadalmi válságba sodorta? Hajlandó-e a m. kir. pénzügyminiszter úr a válság kimélyítését megakadályozni 1 ? Meiz­ler Károly s. k.« Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó! Meizler Károly: T. Képviselőház! Mi, ag­rárkerületi képviselők nagyon sokszor szót emeltünk azért, hogy a mezőgazdasági termé­nyeknek megfelelő árai legyenek. Nemcsak azért emeltük fel szavunkat, hogy ne termelje­nek veszteséggel a mezőgazdaságok, hanem azért is felemeltük szavunkat, hogy viszont a fogyasztókat se terheljék meg indok és alap nélkül. Sajnos azonban, a mostani drágaság a gazdákon alig segített, viszont a fogyasztókat annál inkább megterhelte. Nem vagyunk azon­ban elfogultak és látjuk azt is, hogy a tiszt­viselői társadalom legalján álló kistisztviselő­ket a drágaság milyen nehéz problémák elé állította, ,s állította főleg azokat a tisztviselő­ket, akiket a törpebirtokosok mintájára inkább törpetisztviselőknek lehetne neveznünk. Ezek kívánságaira szeretném most felhívni a t. Ház figyelmét. Felhívom t. képviselőtársaim figyelmét a segédhivatali tisztviselőkre, díjno­kokra és kezelőkre. Ezek már a tisztviselői fizetések redukciója előtt is olyan viszonyok között voltak, hogy primer szükségleteiket és élelmezésüket rendesen ellátni nem tudták, azóta pedig a redukció következtében valóság­gal kikapcsolódtak a foigyasztok sorából. Nemrégen olvastam egy kis hírt arról, hogy egy angol munkanélküli a bíróság elé került azért, mert szenet lopott. A bíró em­berségesen megkérdezte, hogyan tehetett ilyet, amikor rendes munkanélkülisegélye van és ab­ból ki tudott volna jönni? Erre azt mondotta a munkanélküli: elszámolok szívesen az én munkanélkülisegélyemmel; kifizettem rende­sen a lakbéremet, a fűszeresemet, adósságot nem csináltam, de a feleségem megbetegedett, meleg szobám nem volt, azért mentem el ' a pályaudvarra egy zsák szenet lopni. A bíró végszükség esetét látta fenforogni és felmen­tette ezt a munkanélkülit. T. Ház! A magyar középtisztviselő . élet­színvonala alatta áll az angol munkanélküli életszínvonalának. Alatta áll és nem éri el ezt a színvonalat már csak azért sem, mert a. mos­tani bekövetkezett fizetésredukciók ezt a szín­vonalat mégjobban alászállították. Pedig ezek a szegény köztisztviselők, akik mint kezelők és díjnokok teljesítenek szolgálatot, nem munka­nélkü'lisegélyképpen kapják a kis fizetésüket, hanem bizony becsületesen és tisztességesen megdolgoznak érte. Azt látjuk, hogyha ezekről a tisztviselőkről egy törvényszéki tárgyalás­sal kapcsolatban mégis szó esik, akkor nem mint bűnözőkről, nem mint bűnösökről esik szó, hanem mint kifosztottakról. A budapesti kir. törvényszék előtt ugyanis most volt egy főtárgyalás, amelyen valami Fürst urat vontak felelősségre azért, mert ilyen 'kistisztviselőknek nyújtott uzsorakölcsö; nőket. Csakugyan ezek a kistisztviselők a szó szoros értelmében rá vannak utalva, hogy ilyen uzsorásokhoz forduljanak, mert tartalé­kaik egyáltalában nincsenek és ha valami sze­rencsétlenség éri őket, vagy csapás áll be az életükben, akkor tartalékok híján tényleg csak az uzsorásokhoz fordulhatnak. Ez a Fürst a bíró megállapítása szerint évi 78 százalék ka­22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom