Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

160 Az országgyűlés képviselőházának U azokat a lehetetlen állapotokat, amelyek nem először festették pirosra a pécsi kerület földjét, ihanem ez a bánya egész sorozatát tudná felmutatni azoknak a szerencsétlen eseteknek, amelyeknek egyike most történt. Emlékszem, hogy gyermekkoromban, is, amikor iskolába jártam Pécsett, azt mondták, hogy a Gesztenyésben a bányászokkal valami történt. Ez a szellem, amely itt megnyilvánul nem újkeletű ós ezzel le kell számolnunk és meg kell védenünk a munkásságot. Ebben a kérdésben nincsen pártpolitika és nincsen semmiféle hatalmi vágy vagy egyéb szempont, itt az emberi szempontokat kell érvényesíteni. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt követeli az egész magyar közvélemény a magyar kormánytól. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Szalay László: Meg is fogja védeni a miniszter úr! — Takács Ferenc: Örülni kellene annak, ha a munkások szeretik egymást! — Zaji) Elnök* Csendet kérek, képviselő urak! Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nemiy Kérem azokat a képviselő urakat, a)kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Lázár Imre képviselő úr interpellációja, de ő töröltette interpellációját, Rakovszky Tibor képviselő úr pedig halasztást kért és kapott tőlem, . Következik így Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpelláeió a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Pestvármegyei Öntöző és Lecsapoló Társulat érdekkörébe tartozó területeken ez évben is árvíz van, amely a szántóföldeken és legelőkön olyan mérhetetlenül nagy károkat okozott, hogy e vidék lakossága a legnagyobb kétségbeeséssé! néz a jövő felé? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr azonnal intézkedni, hogy ezeken az árvízsujtotta területeken az adó- és illetéktartozás behajtása felfüggesztessék és ezenfelül vetőmagbeszerzésre pénzügyi segélyt kapjanak az árvízsujtottak?« Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó! Dinnyés Lajos: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A t. Ház minden egyes tagja bizonyára értesült arról a szörnyűséges állapotról, amely itt Pest vármegyében a Dunavölgyi Lecsapoló ós Öntöző Társulat átokcsatornájának kiöntése következtében előállott és arról is értesült, hogy más folyók és csatornák az abnormisan nagy csapadék következtében ezer, sőt tízezer holdakat öntöttek el olyan helyeken is, mint amilyen ez az általam is említett csatornahálózat, amely műszakilag hibásan volt megépítve. (Mózes Sándor: Visszafelé folyt a víz benne! — Derültség.) Miként ezt már a lapokban megírtam — szóval a mentelmi jog védelme nélkül — és itt a képviselőházban többször elmondottam, ezt a csatornát a törvény egyenes megszegésével építették meg a miniszteri biztosok. Az igen t. miniszter urak mindenkor hivatkoznak a miniszteri felelősségre és sokszor mondják, hogy »felelősségem tudatában«. Amikor az érdekelteket ebben a kérdésben 7000 pengővel meg7. ülése 1937 március 10-én, szerdán, terhelték, akkor a csatornatársulat ülésén felvetettem azt a kérdést, — és a bíróság előtt is fel fogjuk ezt a kérdést vetni — hogy ha van miniszteri felelősség, — mert törvény van erről — akikor a miniszteri felelősség alapján a kárt szenvedett gazdák által indított perekben Mayer János volt földmívelésügyi miniszter urat perbe fogjuk vonni. (Mojzes János: Szegény Mayer!) Módot adunk neki arra, hogy az átokcsatornával, a könnyek csatornájával kapcsolatban, amelyet ő építtetett, amelynek autonómiáját is ő függesztette fel és amely csatornavállalatnak a kormánybiztosát is — az érdekélt gazdák egyöntetű tiltakozása ellenére — ő erősítette meg, a felelősséget vállalja. (Mojzes János: Szegény Róhringer! — Derültség.) Mayer János állandóan a kisgazdák érdekeit képviselte, ezen a jogon volt földmívelésügyi miniszter s a végén mint kisgazdaminiszter ült itt, egy kulacsa és egy fütyköse volt az egész földmívelésügyi minisztériumban, de miniszter volt s módot fogunk neki adni arra, hogy az átokcsatornára vonatkozólag nyilatkozzék. Hogy tudott-e róla, tehetett-e a megépítéséről, vagy nem, az az ő dolga, de hogy tudott róla, arra bizonyíték az a sok küldöttség, amely akkor, amikor a csatornát tervezték, járt nála és tiltakozott az ellen, — az iparügyi miniszter úr, aki mérnök, ezt meg fogja érteni — hogy egy 1893-ban készült terv alapján diktatórikus alapon elrendelje Mayer János akkori földmívelésügyi miniszter a csatorna megépítését. T. Ház! Amikor itt a csatorna megépítéséről tárgyaltunk és itt a Házban a 7 millió pengő kiutalása felett vitatkoztunk, akkor Petrovácz Gyula t. képviselőtársunk, aki maga is mérnökember, műszaki szempontból kritizálta a csatornázási terveket és rámutatott arra, hogy mérnöki Justizmord, mérnöki abszurdum ennek a csatornaépítésnek akként való megoldása, hogy a csatorna Pest alatt kezdődjék és a rajta keresztül menő víz Bajánál folyjék be a Dunába, (Zaj a balközépen.) Ez eredményezte azt a mai helyzetet, hogy most Bajáról felfelé folyik Budapest felé a víz. Bármennyire is nem akarja a miniszter úr ezt elhinni, hivatalosan megállapított tény, hogy amikor a Dunának magasabb a vízállása, akkor a Dunából visszafelé folyik a víz. Ez a visszafolyás érezhető még Szabadszállás és Kunszentmiklós környékén is és nemcsak olyankor, mint most, amikor 330 milliméteres csapadék esett két hónapon belül, hanem érezhető akkor is, amikor csak 100 milliméteres csapadék van. Valahányszor ez a kérdés aktuális, s valahányszor a víz az egész vidéket elönti, mint most is, mindannyiszor idejövök ezzel a kérdéssel a Ház elé. De a lapokból is méltóztatnak tudni, hogy például Kunszentmiklós és Kiskőrös határát állandóan elönti a víz. Miért? Azért, mert mint előbb mondottam, egy régi, 1893-ból származó terv alapján építették meg a csatornát és ahelyett, hogy a felsőrészen lévő vízmennyiséget levezették volna, vagy szivattyúzással behozták volna a Dunába Dömsöd környékén, ehelyett csináltak egy 150^ kilométer hosszú csatornát, amelyen ősszel és tavasszal nem bír a víz lefolyni és Kunszentmiklós környékén — bármennyire is próbálja a csatornázó társulat a gátakat rendben tartnai — a víz minden egyes alkalommal áttöri a gátakat és minden tavasszal tízezer holdakat önt el. A csatornahálózat egyharmadában a víznek több, mint háromnegyed része