Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Áz- országgyűlés képviselőházának í 9 7.• üíés& 1937 március 10-éri, szerdán. Í5Í az iparügyii miniszter urat, van-e tudomása arról, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezete katonai 'bakancsok al janiunkájának konfekcionálási béreként 4*30 pengőt fizet, holott ezért a (munkáért a miniszter úr által megállapított minimális 'munkabér 5'50 pengőben van megállapítva, niinit amely összeg a munkások részére fizetendőt Hajlandó-e a miniszter úr a honvédelmii miniszter úrnál iinterveniátljni oly értelemben, hogy a kisiparosoknak juttatott konfekcionálásii díj legalább oly összegre emeltessék fel, mint amely összeget (hasonló cmunfcáéirit a munkások kapnak1 Kérdem a hon védelmi cminiszteir urat, hajlandó-e '& maga 'hatástkörében az Iparosok Országos Központi Szövetkezeténél odahatni, hogy a kiadás ialatt álló katonai ibakancsrendeléseknél már a magasabb, tethát az 5'50 pengős díj fizettessék'? Kérdem továbbá a honvédelmi miniszter urat,, hajlandó-e a jövőben kiadandó munkálatoknál figyelemmel lenni a megélhetési viszonyokra?*: Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! A cipészkisiparosokat ért sérelmet akarom a Ház elé hozni, azzal kapcsolatosan, hogy a parlamentben és a parlamenten kívül is a kormány tag'jai ismételten és ismételten hangoztatták a kisiparosok védelmét és a kisiparosok ismételten ígéretet kaptak arnavonatkozólag, hogy közszállitásban részesülnek, legalábbis olyan mértékben, amely az ő számarányuknak és munkaképességüknek megfelél. Most mégis azt a szomorú tényt kell megállapítanom és a Ház tudomására hoznom, hogy amikor a kisiparosokat a katonai bakancs elkészítésében a honvédelmi minisztérium, illetőleg az iparügyi minisztérium útján az Iparosok Országos Központi Szövetkezete valóban részelteti, akkor e kisiparosok részére olyan munkabért állapít meg az egyes katonai bakancsok elkészítéséért, amely szemben áll azzal a miniszteri rendelkezéssel, melyet az iparügyi miniszter úr adott ki. Az iparügyi miniszter úr ugyanis a múlt évben rendeletileg szabályozta a cipőiparban fizetendő legkisebb munkabért (Farkas István: Elég alacsony árak!) és ebben a tárgyban Budapestre és az ország egész területére vonatkozólag is múlt év október 6-án megjelent egy rendelet, amely megállapítja, hogy melyik az a minimális munkabér, amelyet az egyes munkákért az iparosnak fizetni kell. Nem akarom a miniszter úr figyelmét különösebben felhívni ELITÉI £1 körülményre, hogy azt a munkabért, amelyet az iparügyi miniszter úr a múlt év októberében megállapított a munkáskategóriákra vonatkozólag, ma már túlhaladottnak kell tekinteni, mert hiszen köztudomású az a tény, hogy a múlt év októbere óta lényeges drágaság, nagy áremelkedés következett be (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon), különösen az elsőrendű megélhetési cikkeikben, az iparügyi miniszter úrnak tehát ideje lett volna ennek a legkisebb munkabéreket szabályozó rendeletnek alapján ezeket ^ a munkabéreket megváltoztatni és a drágasághoz mérten a megállapított munkabéreknél léj nyegesen magasabb munkabéreket állapítani meg a cipészmunkásokra vonatkozólag. Még súlyosabb azonban ez a sérelem akkor, ha figyelembe vesszük a katonaság részére készített bakancsokra megállapított minimális munkabéreket. Itt van a debreceni ipartestület cipészcsoportja részére kiadott egy kötlevél, amely 1937 február 9-én kelt és amelyet az Iparosok Országos Központi Szövetkezete adott ki. Ebben 200 pár cipőnek a megrendeléséről van szó és egy-ei?y konfekcionálási díj fejében páronkint 4 pengő 30 fillért állapít meg ez a kötlevél, mint amennyit állítólag a t. honvédelmi miniszter úr állapított meg. (Farkas István: A Wolfner-gyárnak többet fizetnek!) Amikor érdeklődtem az Iparosok Országos Központi Szövetkezeténél, a szövetkezet vezetősége azt a választ adta, hogy ők ezen nem tehetik túl magukat, mert ők tulajdonképpen a munka kiadásával foglalkoznak, anélküli, hogy az egységárakat megállapítanák. Az egységárakat így kötötten kapják meg a honvédelemügyi minisztertől, tehát azt felemelni vagy megváltoztatni egyáltalában nem áll módjukban. Ezzel szemben ezt a munkabért — mint mondottam — túlhaladottnak kell tekinteni, mert a múlt év októberében állapította meg az iparügyi miniszter úr, illetőleg akkor hagyta jóvá az illetékes bizottság idevonatkozó határozatát s ugyanezekre a munkákra vonatkozólag a munkáskategóriáknál 5 pengő 50 fillérben állapította meg a katonai bakancs aljamunkájának elvégzését. Amikor a debreceni cipésziparosok felküldtek ezt a kötlevelet, — amelyben egészen hihetetlen feltételek vannak, melyeket akkor is a törvénnyel ellenkezőknek és lehetetleneknek kellene tartanunk, ha egy kizsákmányoló kapitalista vállalkozó adta volna a kisiparosoknak, vagy munkásoknak — akkor ezt írták hozzá (olvassa): »A csoport tagjai nevében és megbízásából jelen megrendelési iratot aazal .terjesztem fel, hogy a benne közölt egységárral szemben a vállalkozásnak csak az iparügyi miniszter úrhoz beterjesztett kérelemben közölt öszszegért tudunk eleget tenni.« Hozzátették továbbá ezt is (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a csoport tagjai a munkához ragaszkodnak és azt el is akarják végezni, ezért a jelen megrendelési iratot — érdekeink megvédése céljából — tisztelettel felterjesztem.« Ezt a tanácsot egyébként az ottani, a debreceni ipartestülettől kapta a kisiparosoknak ez a csoportja. Az a bürokrácia, amely az Iparosok Országos Központi Szövetkezeténél érvényesül, ezt az ügyet olyan gyorsasággal intézte el, hogy erre a kötlevélre, amely Debrecenben 1937 február 18-án kelt, — tehát a legjobb esetben február 19-én érkezhetett ide — február 19-iki kelettel, tehát a megérkezés napján az ipartestület cipészcsoportja az Ioksz.-tól a következő tartalmú levelet kapta (olvassa): »Értesítjük a t. Csoportot, hogy tudomásul vesszük azt a bejelentését, mely szerint a felajánlott 200 pár katonabakancs aljamunkájának elvégzését a kötlevélben foglalt 4.30 pengős egységáron nem vállalja és e munkákat csak 6-80 pengős áron hajlandó elkészíteni Minthogy a részünkről közölt egységárat felemelni nincs módunkban, közöljük, hogy a további tárgyalásokat azok eredménytelen voltára való tekintettel beszüntetjük és a munkálatok elvégzésével más vidéki csoportokat bízunk meg.« (Bornemisza Géza iparügyi miniszter felé): Az iparügyi miniszter úr olyan gesztust mutat, mintha ezt rendbenlévőnek találná. Én nem tartom ezt rendbenlévőnek, elsősorban azért, mert itt a kisiparosságnak kizsákmányolása történt. (Borne-