Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az .országgyűlés képviselőházának 19 tassék megengedni, hogy exponáljam a számokat és ezekből bizonyos józan és helyes, szociális érzéktől is vezetett konzekvenciákat vonjak le. (Mózes Sándor: Az iparügyi minisztériumra 100 millió pengőt költöttek el! — Kun Béla: A túlzott vámvédelmet le kell építeni, a nagyipatrt >a kedvezéstől meg kell fosztani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A másik oldalon természetesen bizonyos beruházásokra van szükség és méltóztatnak kívánni, hogy végezzünk beruházásokat különösen a mezőgazdaságot érintően arra a nagy szociális ^nyomorra is tekintettel, amely különösen az Alföldön uralkodik. Ha veszem, hogy egy útépítési programm megvalósítására 10 vagy 15 milliót óhajtanak, ha veszem azt, hogy a Máv. sínéi, vagonparkja és biztosító berendezései felújításra szorulnak — amire a Máv. a legkisebb számítás szerint 30 millió pengős beruházást követel — és ha egyéb beruházásokra csak 20 millió pengőt számítok, akkor is 60— 65 millió pengős összeg jön ki. Ha ezt hozzáadom ahhoz a 160 millióhoz, amelyről az előbb beszéltem, akkor egy 220—225 millió pengős összegről van szó, pedig csak néhány számot ragadtam ki és adtam össze. Ezek a kiadások mind állami szükségletet jelentenek és fedezetüket elő kell teremteni az adózóktól. (Kun Béla: A nagytőkét jobban meg kell adóztatni! — Rajniss Ferenc: Belföldi kölesönre van szükség!) Ezeket a költségeket meg kell fizetni, természetes tehát, hogy valahonnan elő kell teremteni. De ezekben a számokban még nincsen benne a dologi kiadásoknak az áremelkedések folytán történt emelkedése, amely természetszerűen beállott és jelentkezik a letartóztatás! intézeteknél, ahol tömegesen tartanak el és élelmeznek embereket, a hadsereg körében, amelynek szükségletei itt tekintetbe jönnek, a csendőrségnél, a rendőrségnél és egyéb tereken. Ha evvel szembeállítom azt a hála Istennek javult helyzetet, amely az állami bevételek terén tapasztalható, azt kell mondanom, hogy ha az egész költségvetési év végéig tartani fog £IZ cl tekintélyes javulás, amely december végéig tartott, — januárban ugyan már igen lényegesen megtorpant, februárban azonban megint valamivel jobb volt a helyzet — a legjobb eshetőséget véve is, az a plusz-bevétel, amelyre itt számíthatunk, 40-—50 millió pengő körüli Összeg lehet. Ez tehát a két szám •szemlbeállítása. Itt még azt is őszintén meg kell mondanom, hogy ennek a plusznak egy tekintélyes része elmegy azoknak az áremelkedéseknek és többkiadásoknak folytán, amelyek természetesen már a folyó évben is jelentkeznek, hiszen ezek nemcsak július 1-én, az új költségvetési éviben fognak megkezdődni. Ha sine ira eti studio megnézzük ezeket a számokat, azt a következtetést kell levonnunk, hogy rendkívül fontos az, hogy helyes rangsort állapítsunk meg. Azokat a kérdéseket dotáljuk és támogassuk, 'amelyeknek gazdasági és főkép szociális jelentőségük nagy és a^ rendelkezésre-álló összegeket észszerűen akként osszuk él, hogy a legfontosabb helyeken tényleg nyújtsunk segítséget, tehát előre vigyük a nagy nemzeti célokat, viszont az államháztartás összhangját és egyensúlyát ne borítsuk fel. (Rakovszky Tibor: De a rangsorban még a freitérnél sem tartunk!) Ezt a politikát követi a kormány. Ha végigtekintenek a szociális intézke'. ülése, 1937 március 10-én-, szerdán. 143 déseken, az adózás, terén is, akkor látják, hogy ezek sorozatosan megtörténnek és ezt a célt szolgálják. (Kun Béla: Nagyon gyermekcipőben járnak még ezek a kedvezmények!) Utalok most többek között az adóreform során kiosztott, a vagyonváltság ós a megváltott földekkel éi a házhelyekkel kapcsolatosan teendő intézkedésekre, amelyek a legrövidebb időn belül, azt hiszem, már a jövő héten kijönnek és amelyek, azt hiszem, ezt a kérdést szociális szempontból rendkívül nagy mértékben viszik a megnyugvás felé. Nem akarok most számos más példára hivatkozni. Ha ebből levonom a konzekvenciát, akkor azt kell mondanom, hogy most nem tudok ígéretet tenni arra, hogy a (borfogyasztási adót eltöröljük ós hogy ebben a költségvetésben 16 millió pengős kárpótlásról gondoskodni tudok a községek részére. Ezt nem helyezhetem! kilátásba, de azt hiszem, hogy ezt t. képviselőtársaim is teljesen belátják, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A korkérdésénél ezt a kérdést is meg kell vizsgálni am»a organikus rendezés során, amelynek tervét úgy látom, helyesléssel fogadták. A borkérdéssel hozzák összefüggésbe a szeszkérdést. A szesztörvónyre vonatkozólag a miniszterelnök úr csak azt mondotta, — itt van előttem az 1936. október 21-iki ülésünk naplója — hogy remélhetőleg mielőibb be fogjuk tudni terjeszteni. A képviselőválaszitási ajánlási javaslat vitája azonban elhúzódott s húsvét előtt ezt a törvényjavaslatot előterjesztenii már nem lehet. (Egy hang balfelal: Kész már a javaslat? — Klein Antal: Nincs is javaslat! — Kun Béla: A szeszkartel nem járul hozzá! — Zaj.) Van kész javaslat; három döntő kérdésben kell még állást foglalni, atmiely kérdések — ha a döntés megtörtént — á szövegezés szempontjából, nem okoznak nehézséget. Ilyenformán ez a kérdés, ha nem is a költségvetés beterjesztése előtt, — aimii technikailag nem lehetséges — a Ház elé fog kerülni. Ennek a kérdésnek ia tárgyalásával a borkérdést tulajdonképpen meglehetősen erőszakolt összefüggésbe hozzák. (Drozdy Győző: Tisztára úgy van! Igaza van!) A helyzet a következőképpen áll. A horkérdés megoldásánál kívánatos volna, ha különösen dús termésű évben, — mint amilyen a mostani év is volt — lenne egy biztonsági szelep, — hogy így fejezzem ki magamat — amin keresztül a plussz^mennyiség valahogyan elhelyezhető lenne, nevezetesen azzal,, hogy a bor kivételesen szesszé felfőzhető legyen. Ismeretes, hogy a kormány ebben a vonatkozásban — és az a ritka eset fordult itt elő, hogy még a pénzügyminiszter is dícséiretben részesült azért, hogy ezt lehetővé tette — ez idén hozzájárult ennek a bajnak bizonyos enyhítéséhez, mégpedig főleg három intézkedéssel. Az egyik intézkedés körülbelül 130.000 hektoliter toornak borpárlattá való felfőzése volt, a másik intéizkedés az intervenciós' vásárlások ügyében történt, a harmadik pedig az export fokozott előmozdítása volt. Nem mondom, hgy ez a nagy hajt teljesen beszüntette, menthiszen négy és félmillió hektolitert meghaladó termés olyan jelenség,,^amellyel szemhen nagyon nehéz azonnali segítséget hozni. A hordók vámját is felfüggesztettük és még több intézkedést is tettünk. Egy szóval a mélypontról elmozdítottuk a must- ós a borárakat és a legnagyobb baj bekövetkezését elhárítottuk. Ilyesféle biztonsági szelepre van szükség a szesszel kapcsolatban is, de nem hiszem, hogy